Michel Houellebecq: Nyár (Un été)
Mindig az volt az érzésem, hogy közel vagyunk egymáshoz, mint egy ág két
gyümölcse. A nap felkel, amikor megírlak, csendes a mennydörgés. Esôs nap
lesz. Elképzellek, amint felülsz az ágyban. Szorongásodat én is átérzem.
az éjszaka elenged
s határtalan a fény
újra az emberek
sok parányi lény
A szônyegpadlón fekve megadóan figyelem a fény emelkedését. Hajszálakat
látok a szônyegen. Ezek nem a Te hajszálaid. Egy magányos rovar mászik a
gyapjú szálain. Fejem lecsuklik, majd felnéz. Kedvem lenne lehúnyni
szememet. Nem aludtam három napja. Nem dolgoztam három hónapja. Rád
gondolok.
(1996)