Laurie Anderson: Ramon
A múlt éjszaka egy angyal-vendégsereget láttam. Valamennyien más dalt énekeltek. Úgy hangzott, mintha fûnyírók szóltak volna. Mintha a gyepemet nyírták volna. És odafent milliárdnyi csillag szóródott szét az égen. Spirálok forogtak. Forogtak a mélykék éjszakában. Aztán hirtelen minden ok nélkül az angyalok elhagyták a földet. Örvénylettek a hang sebességével. És éppen én is indultam, amikor megfordult és láttam egy lezuhant embert. A hátán feküdt a hóban. Vannak, akik a vízen járnak. Vannak, akik üvegcserepeken. Vannak, akik csak körbe-körbejárnak álmaikban. Vannak, akik csak lezuhannak. Ha látsz egy összetört férfit, emeld fel és vidd magaddal. És ha látsz egy összetört nôt, vedd a karodba. Mert nem tudjuk, honnan jöttünk. Nem tudjuk, kik vagyunk. Tehát ha látsz egy összetört férfit, emeld fel és vidd magaddal. És ha látsz egy összetört nôt, vedd a karodba. És Te? Te senki vagy. És Te? Te lezuhantál. És Te? Te utazol. Utazol a fény sebességével.
(1994)
Kategóriák: Laurie Anderson Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: Négysoros (Quatrain)
A háború fényében
elítéltek ellenében
az üvegbörtönök mind
bezárultak szerelemben
(1944)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: Vers (Poéme)
hull a hó
s a szürke égbolt
a fejemre hol tető honolt
éjjel
elillan-e árnyam egyszer
ki birtokolt
egy fecskét vagy egy csillagot
az ablak sarkában
a hold
s egy barna hölgy
ott van
nem lát engem ki elsuhan
látom a nyárs forog
s a tűzparázs még ragyog
csak nekem
de ahová megyek
ott halál a hideg
(1929)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: A szó (La parole)
Ha a fény kialszik, egyedül maradsz az éjjel szemben. Tágra nyílt szemed világít meg Téged.
A kertből zajok szállnak fel, melyekre nem figyelsz. A leveleket rozsdájától és az ágaktól fut a víz reggelig és hangot vált. És hirtelen arra a fehér arcképre gondolsz, amit az ablak foglal keretbe. De nem jön és nem néz arra senki. Még a szél sem zavarja meg a fákat, hogy életet leheljen abba a mozdulatlanságba, és csendbe, amelyben lelked talpra áll és harcba száll.
(1928)
Jim Morrison: Lyuk a felhőkben (A hole in The Clouds)
lyuk a felhőkben
ahol a lélek bújik
pagodák templomok
egy gyermek nyers álmában
állat az alagútban
az őt átölelő
fény értelmében
gonosz útitársak
elefántok körülöttünk
Pierre Reverdy: Történet (Histoire)
egy visszafelé írt levél
kéz a fejeden
az ébredés
órája reggel
rozsdás nap
olvadt üveg
csendélet
huzat csapja be ajtómat
és az álmok felébresztenek
még maradt egy égő gyertya
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: A szorongás (L’angoisse)
Zavaros szavak emelkednek az éjben. És kezek nyúlnak a fény felé. A szobából, ahol a halált félik, bezárt ajtó mögött, nem szűrődik már ki zaj. Az imádság ismeretlen az árnylakóknak. És szájuk, mint szívük, néma marad.
Az utcán békés moraj erősödik. Langyos az este. És akkor újjászületik a remény. De a tél szűk falai összezsugorodnak. Sokáig megőrzik számuk látható nyomát. És sokan még a nevüket is.
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Bob Dylan: Három angyal (Three Angels)
három angyal az utcán odalenn
mind harsonát fújnak
zöld ruhából kiálló szárnyakkal
karácsony reggel óta itt vannak
felvillan Montana legvadabb macskája
majd egy hölgy talpig narancsfényben
egy U-Haul vontató kereketlen kamion
nyugatra tartó busz a Tizediken
kutyák és galambok repkednek pörölnek
Ugrándozik egy jelvényes ember
három haver csoszog a munkába vissza
senki semmin nem ámul el
a kenyeres kocsi megáll a kerítésnél
ahol az angyalok a vártán állnak
a sofőr kiszáll egy arcot keres
a lelkekkel teli konkrét világban
az angyalok folyvást harsonáznak
mintha az egész mozgó Föld arra járna
hallja-e valaki zenéjüket
lesz-e aki megpróbálja?
(1970)
Pierre Reverdy: A sötét madár alatt (Sous l’oiseau sombre)
Mindig nyitva a tátott szájú ég nyugati ablaka, ahonnan levetik magukat a nagyra nőtt végzetek.
Riszálnak a függönyök egy barátcsuha kötelével közepükön összefogva. Csak ez a hasadék jut a sugaraknak. Az egyetlen. És nem tudni már, hogy a Föld kel-e fel, az este vagy a Hold lép-e át a túloldalra, hogy lásson. Az éj veri szárnyai kihunyt üvegét. Az éj haragszik az alvó nyugalmára. Az éj kavarog az álom láthatárán.
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Bob Dylan: 17
Miután sportkocsimmal
egy csillárnak ütköztem
egy telefonfülkéhez futottam
s felhívtam a feleségem
nem volt otthon
bepánikoltam legjobb barátomat hívtam
de foglaltat jelzett
majd elmentem egy buliba
de ülőhelyet nem találtam
valaki belém törölte a lábát
így az egészet otthagytam
rosszul voltam kirepedt a szám
karok tapadtak a nyakam köré
gyomrom felfúvódott
kutyák nyalták az arcomat
emberek bámultak
„mi bajod” – kérdezték
két sikeres barátom arra járt
elnémultam
ők tudták nagy a baj
valami pirulát adtak
hazamentem és
búcsúlevelet írtam
ekkor láttam hogy
emberek özönlenek
az utcára
nekem tényleg
semmi bajom
Marlon Brandóval
(2008)
Pete Brown: A zeneutcán nevetve (Laughing on Music Street)
sötét hangok
vagy fény
halld a köztes
hangokat
mondd meg az időt
ajtók nyílnak
a forróságba
még élünk a
villanás alatt
oly elektromos
a kezem
sokkolásodat
el nem vétem
ki az a vadállat
önmagával játszik
kétszáz ujjával?
hallj
eltűnt vonatot
ipari
háborús bluest
pörgesd a lebegést
táncoló cipőkkel
halld a félelem hangját
a zeneutcán nevetve
hozd ki a jövőt a forrásból
bebop-ormokból
formák a fagyban
gyújts meg a magányos lámpát
az egyetlent mit
sosem adtak el
mióta elmentél sokszor
láttak már bizonyosság nélkül
mindig visszatérsz
hogy időben befedd az árkokat
néha mi is megleljük az utat
minden napra jut egy blues
Kóbor macskák lepték el Nica lakását
(elvesztetted a csatát
de megnyerted a háborút)
(2005)
Jim Morrison: Autó-temető (Car Cemetery)
autó-temető
elhagyott autók
zománcuk színe újonnan fénylik
az éji neonban
halottak lakják az autókat
vén mocskos temetőőr
kíváncsi gyerekek kővel dobálják
Jim Morrison: Elektromos vihar (Electric Storm)
elektromos vihar
ott szemben
barométer a nullán
erdő
hó fojtogatta
szomorú szemű kutya
sivatagi vakrepülések
neon-nagybetűk
angyalok visszhangozta
elcsendesült vadon
angyal-röpte
a dohánygyárba
holnap az útszéli ivó jön
készüljetek az éjszakára
ébrednek a zajok
fokozódó tudás-
és emlékezet-érzés
képzeljetek éjjeli mennyeket
hiányzik-e valaki?
Leonard Cohen: A rajz (The Drawing)
még a hatalmas történelemnek is
harangozik hentes ruhája
bekúszik magányodban
hogy zendülésed meggyónja
Kategóriák: Leonard Cohen Címkék: szürreális
írta: GNL
Leonard Cohen: Nem mondhatom: Te (I Should Not Say You)
Nem mondhatom: Te. Azt mondhatom: Semmi. Most már értem, miért mondták: a Név. Szétporladok a Név előtt. Szívem csökönyös a Név előtt. Adj enyhet szívemnek a Név jelenlétében. Szívem mintha várna. A szívem a Név szobája akar lenni. Tudatlan vagyok. Nem tudom, miként csináljak helyet a Névnek. Elvesztettem a Nevet kapzsiságom sodrában. Elvesztettem a lelkemben. Szívem halott. Ez a szív felhalmozza a halált. Nem csinál helyet a Névnek. Tölts meg a Semmi Névvel egészen csordultig. Úszom a szerelmedben, de belefulladok magányosságomba. Vess véget várakozásomnak. Engedd hozzám a Nevet. Védj meg hiányzó Neved terrorjában.
Ne jóslatokkal. Ne a Bibliával. Ne kísértetettel. Ne a bűvös lencsékben látható szellemekkel. Ne árnyakkal. Ne fakult házi szentekkel. Ne a levegő látszatával. Ne születő csillagokkal. Ne meteorokkal. Ne szelekkel. Ne áldozati látszatokkal. Ne feláldozott állatok belsőségeivel. Ne emberáldozatok belsőségeivel. Ne halak belsőségeivel. Ne áldozati tűzzel. Ne tüzes vassal. Ne satuval. Ne szájkosárral. Ne az oltár füstjével. Ne a szirmok számlálásával. Ne szárnyjelekkel. Ne egerekkel. Ne madarakkal. Ne szemcsipegető kakassal. Ne a hegy ügyvédeivel. Ne a Hold erejével. Ne füvekkel. Ne vízzel. Ne kutakkal. Ne varázsvesszővel. Ne édességgel. Ne lesújtó bunkókkal. Ne étellel. Ne sóval. Ne kockákkal. Ne létrákkal. Ne egy nyílvessző repülésével. Ne egy meglóbált szekercével. Ne egy felakasztott gyűrűvel. Ne egy csüngő kővel. Ne egy halomból kiválasztott kaviccsal. Ne tükrökkel. Ne hamuba vésett írásokkal. Ne királyváltozásokkal. Ne álmokkal. Ne tenyérvonalakkal. Ne a napsugarakat tükröző körmökkel. Ne számokkal. Ne sorshúzással. Ne könyvidézetekkel. Ne személynevet formázó betűkkel. Ne történetekkel. Ne nevetéssel. Ne kígyórajzolatokkal. Ne körbejárással. Ne körrajzolással. Ne egy ujjra font gyűrűkkel. Ne vízbe dobott olvadt viasszal. Ne felhőkkel. Ne áramlatokkal.
A Név nélkül a szél dadog, a világok birtoklásra vágynak. A Név nélkül temető vagyok a kertben. Várom az eljövendő lányt. Várom következő jutalmamat. A Név nélkül szívembe zárva szégyenkezem. Nem pecsételtek le. Szégyenkezem. A Név nélkül hamis tanúságot teszek a dicsőségnek. Így leszek hamis tanú. Hadd folytassam.
(1977)
Kategóriák: Leonard Cohen Címkék: szürreális
írta: GNL
Leonard Cohen: A fénykép (The Photograph)
Sötét Társam a százszorszépek között fényképez engem
Életem művészet
Csodálatos õ amikor mosolyog
Gyakrabban is mosolyoghatna
Egyforma a természetünk
Lusták vagyunk és elbűvölőek
Egy nap visszamegyünk Tennessee-be, a kis öbölbe
és ő egy 22-essel lelő engem
Csinálj egyet ebben a kalapban
Rengeteg filmünk van
Megtanítottam őt hogyan üdvözöljön egy férfit kora reggel
Ezek a dolgok elvesztek
mint a szent csarnok és az aranyvesszők
Arra kért hogy tanítsam meg őt ezekre
-- az elfelejtett módira ha még emlékszem
Beszéltem neki az időről
Ádám és Éva megpróbált öngyilkos lenni
de a Tejút formátlan kisdedei
házat építettek velük szemben
néhány százszorszép a combomig ér
Vakít a fény
A százszorszépek visszaverik a napot
A szél lesikálja a levegőt
Talán néhány bolond megpróbál egy sirámot
Vigyétek magatokkal egyikünket
Kategóriák: Leonard Cohen Címkék: szürreális
írta: GNL
Syd Barrett: Senkiföldje (No Man¹s Land)
magasra tarthatnád fejed
próbálod még
megfoghatnál egy másik kezet
ó ha értenéd!
hívnak engem a mélyülô mélybôl
a mi mélyünkbôl
s mi kúszunk ki mocskosan a szennybôl
hogy meghalljam végzetem
sírni ne lássatok....
még talán megtalállak
felvidítalak
ha igen velem tartasz-e?
ha élek meghalok
hívnak engem a mélyülô mélybôl
a mi kúszunk kifelé a szennybôl
érted hogy lásd: létezem
mondd mondd mondd
te lennél?
állj meg ne bántsd magad
hallgass hallgass ha engem kérdezel
a tréfához ragaszkodom tudod
üvöltve kiáltva segíts!
minden akkor délután minden azért
s megkérdezte: maradhatunk-e Grace-szel
egy napra vagy néhány hétre
talán keddig igen
szedd fel gombáimat
tisztítsd ki bôrömet
szedj fel némi szövetet
szedd fel a termést
minden szép tudod
és bort öntött három
vagy négy embernek
mi értelme ennek
Grace dalolt az ûrben súlyosan
minden rózsacsillám háborúzott
s felrobbant alant
nem akarsz néha inkább a bejárat
elôtt állni mint csapdába esett
patkányt játszani?
(1970)
Syd Barrett: Nyilvánvaló (It's Obvious)
nyilvánvaló
mondhatom bébi hogy egy másik gép az igazi?
igen szekrénybe kúszhatok
a hallban alhatok
csillagod csillagom kakasülô
csak egy ötlet - falrahányt borsó
motyogok kedves füleld
fagyöngy - lebegtesd lelkedet
csúsz az ágyba mikor földön a fejed
fáklyát vitt a lány a csarnokba
hunyorított
az észt szedercserjékbe vésték
cövekekre tûzve - vérpirosan ó hallgasd
emlékezz a megfogott idôkre
egy világos nappalon
idôben ott leszel
bátran bátran integetô
hangos ajkadtól hangosan éljenzô
együtt felnônek s megfelelnek
nincs merengés botlás dadogás
morajló lelkeink együtt vadásznak
lelkeink együtt vadásznak
egyenlôn egy völgy egy domb felett
kôfejtôbôl fa mindenki sír
egy szürke bársony lepel marad
a takarón hol verebek játszanak
s a fák a hullámzó szemektôl
megfeneklenek
lábam utolsó üres léptekkel
feléd vezet
fojtogat a selyem a meleg az idô
macskát a grogba
sebhelyes a kréta
lelkeink együtt vadásznak
(1970)
Syd Barrett: Pezsgô elefánt (Effervescing Elefant)
egy apró szemû nagy ormányú pezsgô elefánt
belesúgta egy kisebb piciny fülébe
meghalok júniusban jövôre
mert jön a tigris és bekap
ó istenem, szólt a kicsi, otthon kell maradjak
mert ha morgások hallok kitalálom
tigris kószál a tájon
s megmentem életem
mert az elefánt szólt nekem
mindenki ideges lett
a hír gyorsan terjedt
elért zebrát mongúzt vizilovat
ki a dagonyában döglött rohadt
fûszeres planktont rágcsált
s mintha minden rendben lenne úgy csinált
inkább egy buta vizibölény-csordát lesett
az egész dzsungel pánikba esett
és fel s alá rohangált
de mindhiába mert jött a
tigris és így morgott:
³senkit sem bántok
rágnivaló kell nekem
félfognyi helyett²
és az elefántot ette meg
(1970)
Syd Barrett: Bohócok bolondok (Clowns and Jugglers)
utazz vontass húzz fel le
onnan ide
utazz az álomsárkányhoz
szellemtoronyban rejtsd el szárnyad
a locsogó vitorlákat
ha tányért törünk
szétszórt tûk szaggatják szét
a kis percnyi gong
köhög torkát reszeli
hölgyem látja hol állt azelôtt
hejhó soha ne nyugodj meg soha
az ôsrégi kedvenc
zöld szöcske füvész banda
a ³bízz bennünk²-et húzza
utazz hát vontass húzz fel le
onnan ide
hagyj itt minket kérlek
húnyd le a szemed
tintahal-menet
nem jó erdôben elveszni
ne rossz erdôben elpihenni
ez még kevesebb nekem mint hittem
sárga tüskés magok mézes ekéje
lóhere mézcsupor bûnös fényû étek
az ôrült a határôrt kinevette
hejhó üsd meg Talbot-t
elfújt szeleket
lehullott levelet
zsákukba soha nem teszek
még szivárognak dühös tengerek
magasan szállsz mélyen kúszol
mohás székeken léha tömeg
a nyikorgó ajtó mindig recseg
kettô fel kettô le nem látlak sosem
kérlek hagyj itt minket
húnyd le a szemed
tintahal-menet
(1970)
Syd Barrett: Sötét Glóbusz (Dark Globe)
Sötét Glóbusz
(Dark Globe)
ó hol vagy most
szomorúfûz
ki a leveleken nevettél?
mikor egyedül voltam
szívedbôl követ igértél
fejem csókkal illette a földet
félúton jártam
homokot taposott a lábam
kérlek emeld fel kezed
csak egy ember vagyok
gyöngyös bilinccsel
mely csuklómról lelóg
nem hiányzom neked?
hiányzom egyáltalán neked?
pipacsmadarak felé
gallyakat rezgetnek kávéparázs körül
felkap varázsvenyigét
pehelynyelvével
fejem csókkal illette a földet
félúton jártam
homokot taposott a lábam
kérlek kérlek kérlek
emeld fel kezem
eszkimó lánccal vagyok egyetlen
agyamat kitetováltam
nem hiányzom neked?
hiányzom egyáltalán neked?
(1970)
Göbölyös N. László: John Henry Bonham utolsó szólója, amit nem akart abbahagyni
aratásra készül
a veszett mennyek felett
az üstdobos halálmenet
nőaggyal tekeregnek
a szelíd
mákbúgó fejek
üstökön ragad
és tömlöcbe varr
egy lenyalt
ujjlenyomat
átokvizet iszik
a csipkézett csend
mely nem létezik
az ópiumbarlangok
lila hajfonatába
akadtak a morgó
medvekarmok
fehércombú mágneses sarok
vonzásában fáznak
a cápaingerlő amazonok
fejed felett tátong
menthetetlen
a végső tengerárok
áruló hurok
mint könnyedén átlépnek
Hétmérföldes Harcosok
szédül ha nézed
a szurkos szélspirál
a fuvaros csontlova
az udvaron áll
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: szürreális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Philipp Glass: Koyaanisqatsi
1.
Hamissá hangolta felhevült
jégkorszakunk a párka-pengette
pókfonál-léteket
intő oszlopok ejtették foglyul a
visszatekintés
végzetes pillanatát
amikor kihűlt kráter-fészkébe
indult éhen maradt fiókáit
etetni a Nap
és míg a vérzéseiket vesztett
húslények
sugárcsontvázukra felfeszülnek
mélységükből mormolja szanaszét
meddőségüket egy
narancstermő tűz
és a láva-lejtők féltékenyen
őrzik a Sors-röpte
lenyomatát
mely egyetlen csőr-csattanással
lenyelte a száguldás szemtelen
döglegyét
2.
ideát-mezsgyénken messze
túl a szénné égett terpeszkedő
teleken
mohó szenvedéllyel teljes
szürkület-szemüregek
a sebesült élet
vesztéből rohanó egérútját
fürkészik három ziháló
égtáj felé
ahol szabad akaratukból szárba
szökkennek az irgalom
írmagjai
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: szürreális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Nick Cave, talpig feketében, mélységes hívőként a hitetlen világban
megváltott méhétől
átázott testtel
csenget
be hozzám
az ÖRDÖG
és egész éjjel
ott kuporog
reszketve
kilenckörös
kandallóm mellett
2..
úttévesztő
színvak éjszaka
csonka álom
közszemlére téve
laza nyakkendőn
függ az elherdált
melegség
páholyülések
a kipárnázott
vesztőhely körül
merész moraj
élve elföldelt
hadifogoly remény
fejem áramütött
csengő-bongó lélekharang
nyelve
tigriskarmok a
pacsirták fészkében
izgága himnuszok
a csend verítékéből
felettünk az áldó
fekete tenyér
imát köpnek az
utcagyerekek
isten szabad egére
árnyával játszik
a harapós fehér falakon
egy hajlékony facsemete
a mélységből kiáltott
levegőért
a torka szakadt remete
3.
hitünknek
szabad halát
elhozta
puszta kezed
a fekete pokol
rőt halmazállapota
megkéstek
a megkéselt bűnösök
kiket a barlangi ősök
mint varázsigét
bőrükre felvéstek
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: szürreális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Patti Smith mezítláb táncol és rossz szemével bűvöl minket
rongyolj el
röhögtető rettegés
te édes
mennyeket robbantó
földkérget felizgató
szukaszagú
benzines palack
kereszteld a káröröm
szolgáivá
a kívánságban
elkorhadtakat
a hirtelen haragtól
elherdált
szabad prédákat
zuhanórepülésben
zihálnak a
zátonyra futott
ondók
olvadáspontjukig
felcsigázva benned
a gyöngy-gyilok
asszonyvért
rikoltó ravatalán
nyalábolj fel
mézes hegycsúcsok
napsugárral porzó
ínyenc bibéje
megköttetett a világot
oltalmazó ujjak
ószövetsége
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: szürreális
írta: GNL
Patti Smith: Hölgyeim és Uraim Blaise Cendars nem halt meg - részlet (Ladies and Gentlemen, Blaise
Hölgyeim és Uraim
Blaise Cendars nem halt meg
az a kártyahős akit
eltemettek hótt komoly szertartással
saját ellensége volt
igaz jobb karja hiányzik
Blaise szaggatta le maga
a kis felfújt doboz elillant
a szájíz rohant
a bohóc vágta át hősünket
egy cinkelt kártyapaklival
de Blaise maga is bohóc dandy volt
és rájött erre
(minden felfújt doboz oldala tapadós)
és mint a nagy Hammurapi
Blaise levágta a
jobbkezeket a
rossz pókerkézért
él minden megjelölt asztalon
minden pókerosztáson
van egy pár trükkös kecskéje
elfuvaroz a pokolba ha kell
ha a feketepiacokra buksz
tárgyalj vele
igen ô az, aki felfogja
a cigarettahamut
a befogadó végbe
igen ô dudál folyékony zenét
és hangos bádogcsörgést
minden vonalon
összeköt slemilt svindlert nôvért
zsoldost és kigyóbűvölést
mindenkinek...
(1991)
Boris Vian: Ne dögöljek meg (Je voudrais pas crever)
ne dögöljek meg
míg nem láttam
a mexikói fekete ebeket
kik álomtalan döglenek
a meztelen seggű majmokat
a trópusfalókat
buborékfészkükben
az ezüst pókokat
ne dögöljek meg
míg nem tudom hogy a holdnak
hamis lepényarca alatt
van-e csúcsos oldala
hogy hideg-e a nap
hogy a négy évszak
tényleg négy-e csak
míg nem mentem végig
szoknyában a bulvárokon
míg nem néztem bele
egy pocsolya-tekintetbe
míg nem dobtam le gönceimet
bizarr lebujokban
ne végezzem be
míg a lepra el nem ér
vagy a hét másik kór
mely arrafelé elítél
ne fájna sem jó sem rossz
ha tudom
karácsonyra megkapom
és itt van minden
amit ismerek
amit szeretek
ami tetszik nekem
a tenger zöld mélye
ahol algaszálak keringőznek
a hullámzó homokon
a júniusi kiégett fű
a repedezett föld
a tündérek illata
ennek és annak
a csókja
itt van az én szépségem
a Nagymedve csillaga
ne dögöljek meg
míg nem használtam
száját a számmal
testét a kezemmel
s minden mást szememmel
nem mondok mást
kell a tisztelet
ne haljak meg
míg fel nem találják
az örökös rózsát
a kétórás napot
a hegyvidéki tengert
a tengeri hegyet
a fájdalom végét
a színes lapokat
a boldog gyermekeket
és még sok mindent
mik az agyakban alszanak
mérnökzseniket
mosolygós kertészeket
gondos szocialistákat
urbanista urbánusokat
merengő gondolkodókat
annyi látni és hallani való
annyit kell várni
sötétben kutatni
és én látom a véget
mely mozog és közelít
mocskos pofájával
s kitárja felém
békakarjait
ne dögöljek meg
nem uram nem hölgyem
mielőtt megérintem
a szédítő ízt
a legerősebb ízt
ne dögöljek meg
míg nem kóstoltam
a halálízt...
Boris Vian. Ment egy ember meztelen (Un homme nu marchait)
ment egy ember meztelen
öltönye kezében
öltönye kezében
okos nem éppen
öltönnyel kezében
ment egy ember meztelen
az úton végtelen
ruhája kezében
Boris Vian: Bár könnyből lenne az eső (S'il pleuvaient des larmes)
bár könnyből lenne az eső
ha meghal egy szerelem
bár könnyből lenne az eső
ha nehéz a szívem
csak ázna a föld
negyven napon át
a keserű könnyek
a földet elmossák
bár könnyből lenne az eső
ha meghal egy gyerek
bár könnyből lenne az eső
ha gonoszak nevetnek
csak mosnák a földet
szürke jeges habok
szabdalnák a múltat
keserűség-kardok
bár könnyből lenne az eső
ha tiszta szívet ölnek
bár könnyből lenne az eső
ha a falnál agyonlőnek
a földkerekségen
vízözön lenne
bűnösök bírák
keserű könnye
bár könnyből lenne az eső
mindig ha a halál
fegyvert ragadva
színpadra kiáll
a földkerekségen
már semmi sem lenne
csak gyászok és sorsok
keserű könnye
Marc Bolan: Téltorok (Throat of Winter)
ó a tél torka felettünk
nem borzolódnak a gabonamezôk
mielôtt a korai sötét fátyolos
boszorkánya hószürke csuklyában eljô
tél tél tél
a rossz szolgája vagy csupán
fagyott kék madarak a harangtoronyban
ragadozó szívû harangvirágok
a csípôs hideg markoló denevérszárnyain
szálló hószürke csuklyások
(1970)