Leonard Cohen: Dalok tornya (Tower of Songs) - Mészáros Márton fordítása
Hát igen, a barátaim már mind elmentek,
a hajam is mind ősszé vált,
felsejlenek a helyek, ahol valaha jártam.
Megőrülök a szerelemért, de már nem kezdem újra,
csak a lakbért fizetem naponta,
a Dalok Tornyában.
Hank Williamset kérdeztem,
miért oly magányos itt a lét?
De ő még nem mondta meg az őszintét,
éjszakákon át hallom őt köhögni,
száz emelettel felettem,
a Dalok Tornyában.
Születésemkor sem volt választásom,
ajándékként aranyhangot kaptam,
huszonhét angyal leste első pillantásom,
akik odakötöttek ehhez az asztalhoz,
a Dalok Tornyában.
Nyugodtan szúrd bele a gombostűt a woodoo babába,
sajnálom, drágám, ez egyáltalán nem is hasonlít rám.
Állok az ablak előtt, ahol a fény erős,
ők nem hagyják, hogy a nő megöljön
a Dalok Tornyában.
Ma már szabadon elmondhatom,
keserűvé lettem, abban biztos vagyok.
Csatornákat építenek a gazdagok,
melyek szegények szobáin vezetnek át.
Lehet, hogy tévedek, de ítélet érkezik.
Ugye, hallod e csiklandozó hangokat
a Dalok Tornyában.
Látlak. Ott állsz a túlparton,
ahol a folyó oly szélessé vált.
Szívből mondom; igazán szerettelek,
de a hidak porig égtek a hátunk mögött.
Mégis oly közel érzek mindent, mit elvesztettünk,
érzem, mi mégsem vesztünk el semmit soha többé.
Búcsút intek feléd, nem tudom, mikor térek vissza.
Holnap elkerülök messze, elköltöztetnek…
de hallani fogsz rólam, jóval azután, hogy elmentem.
Legédesebb hangomat hallod majd,
mely hozzád elér, a Dalok Tornyának ablakából.
Pier Paolo Pasolini: A herceghez (Al principe)
Bár forog a nap, leszáll az este,
bár az éj hozza jövendő éjek illatát,
bár egy esős délután visszatér,
a túlszeretett és sosem volt időkből,
már nem vagyok boldog, nem élvezem, nem szenvedem
nem érzem magam előtt az életem.
Egy költőnek sok idő kell:
hosszú magányos órák, hogy belőle
valami erős, könnyed,
bűn és szabadság szülessen, mely a káosznak stílust ad.
Időm már csekély: a halál miatt, mely közelít
az ifjúság alkonyához,
és emberlétünk miatt, mely ellopja
a szegények kenyerét, a költők békéjét
(1970)
Kategóriák: Pier Paolo Pasolini Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Újévi haikuk 2.
4
hideg Hold-hajnal
fekete-rózsa szelek
fogyatkozó tél
(Január 11)
5
olvadón koppan
városlakó hópelyhek
fagyott táncrendje
(Január 13)
6
lét és nemlét közt
napéjegyenlőségünk
túlsó oldalán
(Január 18)
7
platán-áradás
alvó aura pirkad
hűs homlokunkon
(Január 21, Margitsziget)
8
torkok krátere
magma-mormolás mutat
arany mértéket
(Január 24)
9
nyersgyémánt-könnyek
meghasadt egek méhének
mámor-gyümölcse
(Január 25)
10
szerelem-szirmok
mint bizonyosságaink
végtelenjei
11
világok arca
sötétlő tükörképek
határvonalán
(Január 26)
12
és a hatodik
nap megpihen asszonyi
selyem-ösvényen
(Január 28)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Patti Smith: Áldás (Grant) - részletek
Azt hiszem, sábbátkor, a pihenés napján találták fel a zűrzavart. A teremtő elszunnyad és álmodott. Ez volt az első alvás és az első álom. Isten álma. Az eredendő Pandora. A szellem tudatalattijából szörnyek és művészek keltek ki. Mesterek és az arkangyal…
..számára az volt a nap, amikor teljesen elmenekült a teremtményeiből fakadó szociális kötelezettségeitől, a jó és a rossz dilemmájától, az élhetetlenektől. Ez volt számára az értékes igazság ideje. Az álom ideje…
…Képzelődöm és álmodom. Isten alszik. Apám keres. Isten felébred, felfedezi őt, és megöleli. Íme az apa – King Kong és az apám – az aranylény.
…Számomra a Bábel tornya behatolási szimbólum. Annak a pillanatnak a szimbóluma, amikor az embernek Isten közelségére való vágya oly erős lett, hogy megszállta álmait. Ismerek egy embert, akinek álmait ugyancsak megszállták, és igaz hitemre mondom, hogy senki sincs közelebb istenhez apámnál.
(1976)
Robert Hunter: Mivé lett a gyermek (What's Become Of The Baby)
Viola hullámok robbannak nevetnek
szivárványszárnyú madarak a nap körül szállnak
napharangok zuhognak folyékony bőségben
Delfin-nyergelő sellők hajnalt hasítanak
Mivé lett a gyermek
e hideg december-reggelen
Lében fagyott dalosmadarak
a földre lebegnek
kitörölt álom-foszlányok
hívnak; semmiből jön a válasz
térj aludni gyermek
mindig-végtelen álmodba
Kristály-ablakok
vízesés-szemek szikráznak
Khan jégbarangjai ragyognak
de hol járt az illúzió tükörföldjein
a gyermek a tökéletes hajnal
Mivé lett a gyermek
e hideg december-reggelen
rohanó napritmusok
feltámad a világ
Odin szemének foglya
Allah imádkozz ahol vagy
Mohamed emberei a káprázó vizektől
mind megvakultak
Seherezádé meséket gyűjt
arany-képzelet lehullott szirmaiból
de hol van a gyermek
ki a napharangokkal játszott
és a rím-régiókba
felhőbárányt hajtott
Sír a
déli szél partra vetve
ólomtájba veszve
ábránd-láncokba verve
élők s holtak rosszkedve
(1969)
Zene: Grateful Dead
Kategóriák: Robert Hunter Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Újévi haikuk
1
képzelt küszöböt
lép át az idő útja
mindenség bennünk
2
alászálló nap
álom-hegyét kerülve
utolérheted
3
jég-néma ködfal
madárének szúrja át
fénynél erősebb
(Január 1-2, Sopron)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk látásunkra (XXX.)
Fenséges foltokkal szenteljék meg hét szín alatt áldott szaruhártyánk új szüzességét.
Izgatott íriszünk irgalmazzon a ránk kirótt rendnek.
Elzsibbadt zsákutcák kizsigerelt zsoltárok lapulnak meg lélegzet-vétkeink alatt.
Mikor hasítja ketté a Fény elménk táncba vitt borotvaélét?
Mikor engednek a húzódozó rések szabadság-látószögünk óriás léptékének?
Csődítsük össze a világosság középpontjába halandóságunk háromszögeinek tűvé tett csúcsait, kik jelzálogot vettek fel békénkre.
Söpörjük ki selymes pilláinkkal a bűnbánat kántáló kufárjait és általuk szőttessék újra templomunk meghasadt függönye.
Segítsük talpra fejtetőn álló éber éhségünket az élet sötétkamrájában.
Mint örökmozgó mandalák, úgy peregnek inni kívánó könnyzacskóinkba megélt merengéseink.
Tereljük az egyetlen kizárt ablak felé kételyeink ütközéstől szédült darazsát.
Töltsük fel kőből kiásott eleven koponyánkat a mögöttes tudás távolba látó tükreivel.
Tekintsünk fel szeretettel a szülésben elvérzett Mindenség-anya gyermekeinek gondoskodó most-vagy-soha mostoháira.
Takarjuk le egybeforrt Énünkkel a balsejtelmek vakító prizmáját mielőtt megszegi glóriás kenyerünket.
Olvassuk meg bogár-rebbenéseink leföldelt rezgésszámaival sorskerekünk sértetlen küllőit.
Tegyük részünkké hunyorgó fájdalmak helyett a Természet gyógyító tűszúrásait.
Kövesse nézésünk a Kezdetek körforgásait, hogy túlsodorja rajtunk hamis hordalékait a szembeszél.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Emma Shapplin: Végtelen (Éternel)
végtelen füttyszó
repülő idő
a múlt a jelen a jövő
az örökkévaló nyomai
eltűnt égi csigalépcsők
ragyogás
a végtelen színe
az egyetlen szerelem óceánja
élet és halál lágyan érinti egymást
érintkezzünk egyesüljünk
ragadjuk meg egymást
és fussunk el
természet
igazi fenséges művészet
amelyből vétettünk
természet
a hangod visszhangja”
(1999)
Kategóriák: Emma Shapplin Címkék: spirituális
írta: GNL
Mediterrán miniatűrök (Meditációk XLVII)
1.
párafüggöny Afrika felé
álomittasan siklik
megnyert magasságunk
2.
egyek vagyunk
Egyetlenünkkel
imádkozó forgószelek
aritmiás táncrendjében
3.
szeret a szelíd este
jázmin-szirmok
nővé vált levegőjével
4.
és felölti ébredésünk
az Ég csiszolatlan
ékszereit
5.
mélységeit mutatja
belső égésű csendünk
a hasztalan háborgásnak
6.
lélek-lényem vitorlavásznára
festi szemem
a nyugalom vízrajzát
7.
hazatalálnak a kitárt
mellű fecskék
légörvényeink békességébe
8.
szélnek eresztett
elaggott vészjelzések
talán nem is léteztek
9.
megszámolom egy arcnyi
levélen az ereket
s ő megszámolja arcomon
az elsimult redőket
végül összeadjuk
felfedezéseinket
10.
testközelünkben a szent tükör
elömlő hajlata
meghitt morajlás délután-kék
11.
felleg-kehelyben
csepegteti magzatvízét
a várandós vihar
12.
lángra lobbant szürkület
bolygóink szerencsés
útonállása
13.
fehér fennségek öltik
körbe az ezüst-torkú reggelt
vibrálunk ezer suhogással
14.
borúval kecsegtetett az első
szeptemberi pirkadat
de hamar lerázta magáról
a gyáva sötétséget
mint tíz évvel ezelőtt
kettőnk horizontja felett
15.
valami készül
szétdobálja megint ruháit
a változó állandóság
16.
halászhajók motorkattogása
perelgető verebek
nászra hívó gerle
kérdőjel-madár félálomban
együtt hallgatnak
a fehér-arany izzással
17.
és lebegve ölelték egymást
minden-hullámaink
és lebegtetve ölelt minket
a naplemente előtti
lágy hullámverés
18.
egymásnak feszül Tűz és Levegő
lomha fodraiból feltekint rájuk a Víz
de döntőbírájuk nem lesz
19.
elemeket befogadom énem
gyújtja meg a napégegyenlőség
őszülő menóráját
20.
énmagad vagyunk
édes-sós meztelenséggel
tértudatlan aurával
tengerek feletti
rendhagyó igékkel
énmagad vagyunk
farkaséhes hittel
holnemvolt egyszeriséggel
Port-el-Kantaoui, 2011. augusztus 26 – szeptember 6.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Szabad Sorsminták az Öröklét Varázsigéjére (Meditációk XXVIII.)
1.
Kigyógyult lelkemet
már hiába rémisztik
hüllő-hörgések
nem riasztanak kondorként köröző
űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási
szögre várnak
nem riasztanak kacagó koponyák
keresetlen koccanását leső
göröngyök
nem riasztanak gyémántomlások
hanyatt-homlok
csillárjai
nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő
transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen
tekervényei
nem riasztanak akaratlan alagutak
váltófutásai fehér
nyúlcipőben
nem riasztanak monszun-dézsák sűrű
tabla-számlálói csörgőkígyó-kasztanyettek
kipirult pulzusai
3.
zsálya-zsongássá szűrném
az ítéletnap-lopók
imbolygó imáit
halotti máglyára hajítanám
és füstté fújnám a hitetlenség összes
hóhérkötelét
farkasveremben vetnék fekhelyet
az elbitangolt bűbájok bujdosó
pásztorának
kenderkosárból kínálnám a szépség
süketnémáinak a letört szavak
megtalált ékezeteit
mint rettentő tájfun rombolnám le
a birtoklásvágy belső
börtöneit
felöltöztetném a reggeli zápor
írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet
sem maradt
kizökkenteném iszonyba ragadt
Pompei-pózukból a katakomba-
hallgatásokat
pernye-párnát varrnék új
megtestesüléseinkért párzó
porainknak
kihalásznám körhinta-őskáoszunk
melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett
tengelyeket
fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal
a félreértett déli
árnyékoknak
régmúlt korok remetéivel rónám
barlang-mennyezetünkre a bátorság
színpompás bölényrajzait
csarnokvizemben keresztelném újra kiket
az ész elliptikus pályájáról
eltérítettek
opál szitakötő-szárnyak
szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó
elárvult aprószentjeit
pokolbéli dínom-dánomban fújatnék
sárkánybőr-dudát a gyűlölet
gyomraiból
a másodperc-magaslatok főzetével
kínálnám az elszabadult Tér
adrenalin-küldönceit
összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből
mint egy félszeg fohász visszafojtott
utolsó mondatát
4.
Én, a fordított szabadesés
függőleges nyila
úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé
mámorba mártott forró aranyöl
gyöngyvirágzása a Természet táguló
törésvonalai mögött
medencecsont-fuvola friss dallamára
ágaskodó kíváncsi
kobra
május-manna tündöklő mézkristályai
a révület résnyi
redőin
5.
hétpróbás hőhajlatok vagyunk kik
jobbról-balról egymással
incselkednek
majd Egy-hegycsúcsuk hideg
halántékán viasz-talpaik
lecsendesednek
ellopott lélekharang forgó
dervis-nyelve vagyunk a szédülés
színvak szájüregében
éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra
segítik középpontunk vörös
katlanjának ikreit
összenőtt csók-cserjék vagyunk kik
túlnövik a törhetetlen
cserepeket
2007. május 3 - 12.
Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Mohamed Ghozzi: Mielőtt eljutsz Hairuanba (Avant d’atteindre Khairouan)
Mielőtt eljutsz Hairuanba, egy ismeretlen fa árnyékában leszel, ismeretlen városokat ízlelsz meg
Egy olyan sivatagba érkezel, amelyben sem a pálmák, sem a gyermeklánc-fűzérek nem ismerősek
Mielőtt eljutsz Hairuanba, éjeken át kalandozol idegen utakon, behatolsz egy ismeretlen sivatagba, meglátod az éjt a kovakövek dobbanás előtt, meglátod a Földet születése előtt, meglátod az Univerzumot az évszakok elrendeződése előtt
Mielőtt eljutsz Hairuanba, egy pillantást vetsz azokra, akik el kívánnak oda jutni, azokra, akik ott táboroznak és akik sátrat bontanak, és a karavánoknak, amelyek a sztyeppében kóborolnak és amelyek legelőket keresnek és meglátod a szelet érkezése előtt és a csillagokat forgásuk előtt és az elemeket az idők kezdete előtt
Mielőtt eljutsz Hairuanba, megismered a nőt, akire nem emlékszel, megeszel egy ismeretlen gyümölcsöt. Meglátod az éjt a csillagok kigyúlása előtt és a földet a viharok kitörése előtt, és a füvet az évszakok elszabadulása előtt.
Mielőtt eljutsz Hairuaba szétszórod a szélben halott halaidat, tengerbe dobod tépett zászlóidat, egyedül vágsz neki a homályos sötétségnek, a közeli megérkezés ígéretében reménykedsz
Mielőtt eljutsz Hairuanba, kapujában kikérdezed az éjszaka utazóit, szétszórod útján a hátralevő éveket, megtudod, miután a lélek megöregedett, útját soha többé meg nem leled.
Kategóriák: Mohamed Ghozzi Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Katalóniai mondatok
1.
az odalenttől már elérhetetlenre
az odafenthez még nem oly közel
jeges páncélon égő sebet ütve
testemből kibújva figyelem
túlhordott
fénysebességem
(100. repülőutamra, Budapest és Barcelona között, 2007. szeptember 23)
2.
és partra vetett hal lesz a
tengerben úszónak
minden magánya
3.
megóvnak a felhők
mint szürkés-fekete
hámszövetek
4.
tér-tudatlan gondolatok
szűz fogantatása a csend
szélpárnás
petefészkében
5.
dologtalan tenyerem jele
egy fodros fakérgen
erejéből vettem
hogy nap mint nap
beléd égjek
6.
a Tenger a kar
mely ősbölcsőnket ringatja
a Tenger a kristály-tisztaság
pontos metronómja
a Tenger a tükör
mely a hazugság-szennyet lesodorja
7.
ragyogásával
a Napba nézőm
hullámaival
a Tengert igézőm
asszonyi fényével
a Holdat becézőm
a konok Csendre
mosollyal rákérdezőm
készülő mondatomat
ajkamról elvevőm
8.
amikor az ember betelik a látvánnyal
a végtelen többdimenziós átlátásának lehetetlen mégis gyönyörű kísérletével
amikor az ember betelik a szél a hullámok a nappali sirályvijjogások és az esti kabóca-zümmögések zenéjével
amikor az ember betelik a roppant víztömeg és az ég
násztáncának másodpercenként változó alakjával és ritmusaival
amikor az ember betelik a festő által foglyul nem ejthető kékségek haragos-hahotás harmóniájával
marad-e hely még lelkes testben
az éhségnek?
9.
pajzsod vagyok
mely testedből
vétetett
10.
és a gyémánt mosolyra fakasztja
az esthajnalcsillagot
és a felszín behatol mélyrétegeinkbe
hogy ott meztelenre vetkőzzön
és az unaloműző firkálás
hatványra emeli intelligencia-hányadosunkat
és a vakon leírt betűk elárulják a visszatartott
négykézláb-mondatokat
2007. szeptember 23 – október 3.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Mohamed Ghozzi: Remetelak (Isoloir)
amikor a szerelmesek felemelték
lámpásukat
és Házába futottak
amikor az emberek megidézték
Neveit
és egymásnak adták fáklyáikat
áttörtem a tömegen a remetelakhoz
és egyedül maradtam az
Egyetlennel
Kategóriák: Mohamed Ghozzi Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Jártomban-keltemben (Meditációk XXXVII.)
1.
vasárnapi hóesés
tanulatlan táncosok
hidegrázása medve-álmunk
árnybarlangja előtt
2.
a csenden túl
csak a mihaszna
mozdulatlanság
3.
pengévé szelídült elmék
iszkolnak
égő zsályabölcsességbe
4.
eleresztett múlt
boncolva haladók
lejtmenetben
5.
iker-burok távlatából
meglesem
alant sárba ragadt
önkívületem
6.
festett ördögfalak
visszatérő évszámok megoldatlan egyenlete
másodfokú riadókészültségben
7.
kisarjadt zsenge lestyán-levelek
nappírt tükrözni vágyó hibiszkuszok
asszonyi szenvedély ébredés előtt
a dacos márciusi hidegben
8.
megmondatott-e a legrégebbieknek
hogy hol kezdődik az Angyal kitiltó pallosa
hol a kígyó sima törzse
hol a tudássá oltott gyümölcs
a Kert ágbogai között?
9.
összekulcsolt lelkek az utolsó vacsoraasztalnál
csak a Szent és a Számkivetett ismeri az Út végét
bolyongásra ítéltettek a többiek az
Üdvösség váltólázában
10.
rebbenő rigónász nyitnikék-ágyon
lótusz-lebegés partra vetett vizeken
bolondulásig
11.
Orpheus visszanéz aranyesők
Fesztelen füstjében kézen fogott
életmenetünkre
2009. február 1 – április 2
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Jim Morrison: Azték (Aztec)
kaptam egy azték látomás-falat
és édes nevetségben feloldottam szobámat
szem-lehunyva menni készültem
szelíd szél szólított engem
míg bőrömet éteri fényben fürdettem
(1969)
Göbölyös N. László: Áradások (Meditációk XXVI.)
1.
Megfested-e egyszer midőn
Beléd feledkezem és Benned felejtem
a balgasággal birokra kelő
Bölcsességet?
Megfested-e egyszer midőn
a Megváltás nyomot hagy és némán kiált
horpadt hátaknak kedves
korbácsütéseivel?
Megfested-e egyszer midőn
a latroktól mint jeltelen kenyér utolsó falatját
vonják el a szárnyalás sosem volt
ígéretét?
Megfested-e egyszer midőn
kiváltják magukat a letétbe helyezett
létezések az irgalom könnyű
őrületével?
Megfested-e egyszer midőn
szivárvány-kívánságaink élve szabadulnak
alvajáró áldomások áldozati
oltáráról?
2.
És akkor láthatóvá válik
Háthor szikrázó szarvai között Ámon-Ré
embriójának ultrahang-
felvétele
És akkor láthatóvá válik
a moszkitóhadak fullasztó fellegei mögött
a démoni dzsungelek zölden ziháló
tüdeje
És akkor láthatóvá válik
a fészekrejtő lombos Lajtorja-fa melynek gyökere
kettéhasítja kuporgatott kufár-kápolnáink
függönyét
És akkor láthatóvá válik
a hűtlen évgyűrűk rásütött szégyenbélyege
a letűnt kontinensek feldarabolt
tartóoszlopain
És akkor láthatóvá válik
a halálmenetből visszatért kivérzett lelkek
fordított hullámverése amint csigaházaikba
visszatérnek
3.
És feleszmélnek majdan
kik arra ítéltettek hogy csupasz lábbal tapossanak
a megtagadások szétgurult
töviskoszorúin
És feleszmélnek majdan
akik istenük tenyerén hordozzák hétfájdalmukat
és virrasztanak a végzet burokrepedésére
várva
És feleszmélnek majdan
kiket kesztyűs kézzel küldtek a mély-kiáltó
kínok virágtalan
völgyébe
És feleszmélnek majdan
kik leszegett fejjel szálltak szembe a megfeszült förgeteggel
és leforrázták a kárörvendő kétségbeesés
kohóit
És feleszmélnek majdan
kik lótusz-leveleket hajtogattak a lépést tévesztett lávából
hogy megóvják selymükkel a vakszerencse vígságos
vagináit
4.
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a kikapós Veszta-szüzek és a vágy-szabad Vízöntők
géntérképének egymásba
torkollása
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a gémberedő gejzírekből felszálló
fecskefarkú füstök
nyomvonala
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a jégmadár odvának üvegház-olvadása
a gémeskutak függőleges
rövidlátása
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a partra vetett kék bálnák sikamlós
testén táncoló sirály-fiókák
rikoltása
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a félarcú fejsze gömbvillanása
az öngyilkos varázsszőnyeg
lopakodása
5.
sarkig tárjuk ma
búvóhelyünk
ajtaját
bolondját járatja a néma
nemléttel a nyakas
tavasz
2007. április 8 – 14
Édes Tavasz-áradások című festményére (075).
Zene: Sri Chinmoy
Peter Brown: Tévút a miénk (We’re Going Wrong)
Nyisd fel a szemed
vár az eszmélet
rádöbbentem
tévút a miénk
tárd ki a lelked
mi rád vár megleled
rádöbbentem
tévút a miénk
(1967)
Előadta a Cream - Jack Bruce 68. születésnapjára
Bob Dylan: 21
halálba fulladt tavának szava
halála napján
kis játékkutyái
köröztek fölötte
de nem hagyott nyomott
maga után
gyászszertartásán
(2008)
Mohamed Ghozzi: Csillag (Étoile)
ne mondd hogy lehullt
fénylő csillagunk
holnap viszontlátjuk
fűként a parkokban
kagylóként a homoksivatagban
Kategóriák: Mohamed Ghozzi Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Holdfogyatkozás (Meditációk XXV.)
1.
A ház oldalán letagadott
évtizedek csordulnak
végig
Egymás túltenyésztett torkának
ugranak vicsorgó
vérvonalak
Záróra előtt tér nyugovóra
elősírjában a részeg
magány
Nem burjánzanak már élősködő
gyomok az öregség ártatlan
kertjében
Nézd az arcátlan Föld
a Hold arcába
harap
Rálép a szél bál-vörös uszályára
és lemezteleníti őt a neveletlen
sötét
Jampec-frizurát fésül kajla
antilop-kék kométák kamaszarca
fölé
Hétpróbás aranymosolyt fakaszt
az elnémult farkasok
fogára
Hogy röptében kapják el a halál-hírrel
sikló hóbagoly tél-hideg
huhogását
és szálanként szálljanak alá belőle
a Semmibe felborzolt
borzadályok
Nézd a nyegle Föld
a Hold nyakába
harap
Közeledni látszik holott csak szemünk
távolságát lopja a dombjait kellető
Vénusz
Tapodtat sem tágít mellőle vak
vénségek bölcsnek csalt
tenyere
A mennyei tépéscsinálók millió kezéhez
hetedhét háborúk köde
tapad
A Nagy Lakoma után itt maradt nekünk
az Idő minden gyermekéből
egy falat
Nézd a vakmerő Föld
a Hold vállába
harap
Színültig rizsszemekkel nyújtják magukat
éhezőinknek a Délibáb-
kráterek
Szoptató asztrál-Anyák keresik az
örvények között elveszett Égi
Kisdedet
Mielőtt virágot lépő lábnyomát
a hirtelen hódítók
összezavarják
vagy karmazsin gallérjuk alá édesgetve
a Senkiföldjén túlra
elrabolják őt
Nézd a mákonyos Föld
a Hold mellébe
harap
Olvadó seprűnyelüket nyergelik fel
a Tejút Napba vetkőzött
boszorkányai
Kárhozottan kering körülöttük mint
bevégezetlen rőzsenyaláb a
szent együgyűség
Évelő sugárhajtásokat ültetnek félrevert
fennhangok tudásvágyunk
melegágyába
Nézd a hővel bélelt Föld
a Hold hasába
harap
Még türelmesen várnak a megkésett negyedik
dimenzióra a kozmosz kékvérű
labdajátékosai
Még kilélegzik méregpárájukat e hóból
gyúrt narancsok pórusai az
üvegházon túlra
Még beoson néha a fájdalom nehézségi
erőnk szétcsúszott csigolyái
közé
Még nem bocsátották meg balga
ébrenlétünket a bottal ütött
álomtündérek
Nézd a két szín alatt áldozott Föld
a Hold elhűlt ágyékába
harap
2.
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény megdermesztette a szökni próbáló folyót
és partjain a Tízcsapásnyi Tűzözönöket
sivatagi rózsákká sűrítette
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény delejtűt rejtett a Nap mágneses
mezőinek égő bőre alá hogy pogány sugarait
tévútra térítse
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény a Hit hűsítő gúlája alá terelte
a reményhalott szeretet elbitangolt
idegpályáit
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény harsány hahotával támasztotta fel
beesteledett Hajnalunk elektroszmogtól
elvetélt érzékeit
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény Középpontjaink kelyhébe gyűjtögette
a pillangó-szárnyú ólom-szentek
hímpor-hamvait
3.
aláhulló Világ
amelynek jöttére összezárnak
a Nagy Rosta renyhe
rései
zuhogó Káprázat
amelynek leple alatt bográcsban főzik
túlélésüket a Purgatórium
menekültjei
pokol-pusztító Pislogások
szűkölő cápák között cikáznak a baljós
körkörök beléndek-bugyrainak bátor
fosztogatói
csont-fehér Rebbenés a farkasvakság
elütött óráján midőn súlytalan Sziszüphoszok
futkároznak keringő
koloncaikkal
egy foszforeszkáló morzsa felszeletelt
molekulája az Őskitörés-Zene sejtenként
belénk lövellt rózsa-cirmos
magmájából
karnyújtásnyira konganak
borzongó agy-hegycsúcsomtól az ezerfokú
skálára felhangolt Szívek
billentyűi
amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony
lesz szűz jegyese a kínvalló Tantalosznak
osztatlan eszméletek tárt karú
oltára előtt
2007. március 10 – március 28.
Benke Rita: A Föld harapása a Teliholdból (068.)
és a Fényhullás Holdfogyatkozáskor (070.) című festményeire
Zene: After Crying: Almost Pure
Bartók: Szonáta két zongorára
Gyógyító Hang
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Patti Smith: Y
Y a megegyezés
a művész és a
teremtő között
Y maga Yahve
a név a kezek
mik elrendeznek
Y a pálma
a vessző a folyó
a törvények rendje
mit átírni
nem szabad
Y a szentháromság
a test
a fénysugár
az árnyvetés
Y az ifjúság útja
az őrszemek vizelete
az elfelejtett magánhangzó
Y csendélet
az utolsó lövés
a halál előtt
lebegő gardénia
vihar üveg alatt
tulipánok mozgása
a hibrid a forrás
Y a kimerült
kimeríthetetlen erő
(1977)
Kategóriák: Patti Smith Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Egyszer s Mindenkorra (Meditációk XXIV.)
1.
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
tisztítsa fénykehellyé
hideg-sápadt Vezúv-
öblünket
nevesse nyelve
csiklandozó Nyárrá
kedvünket
nyelje el hálát sem várva
a nyeretlen világ
nyomorát
verje vissza az olvadó
sóbálványok rovat-szemének
sugarát
fehérítse igazsággá az
igehirdető szájak
fogsorát
szelidítse megbocsátássá
a hétpecsét szívtelen
szigorát
csillapítsa de el ne oltsa
a létezés lobogó
seblázát
töltse meg Héliosz
hevével a behorpadt
eget
találja meg a túlvilág innenső
torkánban a madár-látta
éneket
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
2.
Mindenható Megismerés
ruhátlan lélegzem lenge
lelkedet
mosdasd meg magasságaidban
a mocskos Messiás-
meséket
töröld le a kormot Hitünkről mit
itt felejtettek kígyózó
körmenetek
vesénkbe látó Idő szitáld
arannyá sivatag-
énünket
3.
hajolj le a tegnap ingatag pereméről
és emeld magadhoz a feltörő
hőséget
kitárt karoddal Tűzmadár-öleddel
fogadd be az üstökös-hozta
üzenetet
merevítsd ki és morzsold múttá
fáradt félutadnak mérgezett
mérföldköveit
rázd le Gyógyír-Magadról
tömlöcöd utolsó magtalan
törmelékeit
4.
együttálló égitestjeinkbe
burok-rianásain át
behatolunk
öröktermő virágágyást
tár fel s rejt kohó-
kolostorunk
szívhangjainkból szivárvány-
lázgörbéket izgága íriszünkre
rajzolunk
verítékünk terített gyöngy-
asztalánál meg nem
szomjazunk
5.
égesd dobogó nevünket
jajkiáltó állatbőrbe
totem-tenyerünk
vaktérképébe
kötelét bódító kenderré sodró
láncát táguló szemmé szaggató
pokolbéli csengettyűket
halálukba némító
gyönyörétől
magatehetetlen
tánc
2007. január 30 – február 14.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális, szerelmes
írta: GNL
Zakariya Amataya: Haikuk
1.
lusta délután
reggelnek látszik
nincs napfény az ablakomon
2.
egy ifjú ember
olyan mint egy kutya
megugat egy repülőt
3.
leszállt az éj
hegy ölében
alszik a nap
4.
múlt éjjel
földrengés fejemben
nincs megnyugvás csak álom
5.
jött a reggel
szélesre tártam szárnyaimat
a reggeli fényre
6.
zöld és sárga
bambusz-levelek
viharzó téli szél fúj
Kategóriák: Zakariya Amataya Címkék: spirituális
írta: GNL
Raoudha Mahdaoui: Az élet a nemlét díszlete (La vie est le décor de l’absence)
az élet a nemlét díszlete
a teljes mindenség
abszolút feldolgozása
mint egy bolyongó lélek
mint egy elveszett lány
mint egy határtalan út
messzebbre kell mennem
messzebb a téli tüzeknél
hogy megmelengethessem kezemet
igazi tüzüknél
Kategóriák: Raoudha Mahdaoui Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Földcsakra-közelben (Meditációk XXIII.)
1.
télvízi patak
az örökmozgások feltételes
megállója
2.
csupaszon reszkető fák
megkövült horizont hajlékony
csontvázai
3.
csaholó falkák
felvert vérttelen vadak
kutyába vett farkasfellegek
vérét vették a békének
4.
ködanya táplálja
hideg tejével a rejtekutak
kölyökvak vándorait
5.
avarcsúszdán sikló
jártányi
neszek
6.
fényalabástrom-arc
jeges dunna alatt
sebesült óriások
opál-köntösben
7.
akár sziklaperemen
a halálra ítélt gyökerek
kapaszkodnak szellem-lankáink
balga meredélyek felett
8.
csak menj
utad szólít int és sürget
én egy agyvillanás alatt
utánad eredek
hogy találkozzunk megszentelt
Kupolád alatt
hogy a Jövevény Ragyogásnak
terítsünk áldott
asztalt
9.
egy alomban Álmainkkal
egy jászolban Jelenéseinkkel
egy ég alatt az Egésszel
egy oltárnál áldozni az oltalmazó
Élettel
10.
hajítsuk vissza haragtartó kőkorszakunkba
az emberruhánkon felfeslő
fekete lyukakat
11.
ha a Nap megengedné
hogy fájdalom nélkül a szemébe nézz
és látásod végigfusson
végidőkre várakozó magzatainak
elliptikus pályáin
nem fogna el többé a szédülés
a Fent és Lent között
félúton
12.
szapora szívdobbanások
az ázott januári
rozsdatakarón
messzikedvű repülőgép
láthatatlan moraja a
felhők mögül
házőrző ebek
becsületbeli
herregése
egypetéjű mosolyunk egy
újabb befejezetlen
mondat előtt
az erdő párája csókolja
ajkunkat nyelvünket
tüdőnket
a hegy kínálja
keresztségünk
hűs kortyait
így lakjuk be
újévi
csendünket
(2006. december 28 – 2007. január 1, Pilisszentkereszt)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Sara ben Larbi: Kráter (Cratére)
Nap
ejtsd le sugaraid
ha forrásod elapad
fecskéid is
Vers
lesben álló ritmus képek
felakasztott megnyúzott fény
mint alkony
az idő idegzetén
Költő
vonszold oldódó
csontjaidat és
sztélévé válsz
Repülés
árny kövei
ezer skarlát levélben
robbannak szét
Kategóriák: Sara ben Larbi Címkék: spirituális
írta: GNL
M.Allo: Mint szivárvány (Come arcobaleno)
kinyílt polifónia
tiszta szavak
mit oly sokszor megtagadtak
de a kimondhatatlantól
feltámadtak
látható nyomok
e végtelen mozgásban
mely túllép
bizonytalanságunkon
lebeg
amint a hang remeg
a szikrázástól kifosztott
végtelenben
majd fészket rak
az elégett tömjénfüstben
Patti Smith: Vízhalál (Death By Water)
mit ígértek egykor az embernek?
immár soha többé. többé már nem.
nem vízhalált
máris mennyi kérdés támad fel
mint a tökéletes halottnál
Valódi volt-e a Vörös-tenger?
Uralja-e az ember a folyót?
Megfullad?
Természetes halál?
Balsors?
mennyi könny a párnán.
krokodil vagy valódi. vízzel teli.
Brian Joes vízbe fúlt.
Arccal lefelé egy gyerekmedencében. Az ifjúság kútjába.
Jim Morrison, bőr-bárányunk.
félt a fürdőkádtól
figyelmeztetett. jácint-ház.
honnan tudta. Xtus honnan tudta.
nem kételkedett. egy megjelölt
ember mindig elsőként tudja
meg. fürdőkádban halt meg.
kilógott belőle mint Marat.
csak egy vörös csík volt a szívén.
valaki azt mondja voltak utolsó szavai.
víz folyt a szeméből. szeplőtelenül
meglepődött. Odakint esett.
viharfelhők. veszélyes vizek.
a kád kicsordult.
felnézett. majd felkiáltott:
„Pedig megígérted!”
(1971)
Zakariya Amataya: Nincs pillangó a metrólépcsőn (No butterfly at stairway to underground)
léptek vannak
léptek
tilos ösvényen
járók
nincs fény
és nincs lámpa
így nincsenek pillangók sem
a metrólépcsőn
magányos lépés
visszhang…visszhang
lépésről lépésre
találom meg magam
Kategóriák: Zakariya Amataya Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Mare Meum (Meditációk XXI.)
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
mint a csillagutazó aki már tán csak Gondolatban él
mire a galaxison túlról küldött üzenete
Földet ér
mint a vezeklő aki az életben egyszer
a Szent Végponton túlra készül de még
visszautat remél
mint a vadász aki vakságig tágítja szemét
hogy el ne szalassza kiszenvedett
szerencséjét
megragadni a mai hullámverések rajzolatát
mert holnap már másutt hagynak
árulkodó nyomot
kiásni előbb kézzel, majd lábbal a zúzalékos
vízzel-holddal mozgó homokból
egy kődarabot
összeterelni majd sorba rendezni a
neveletlen felhő-fiókákat
beletúrni Aiolosz fésűjével Aphrodité
fátyolnyi fürtjeibe
hogy irigykedjenek Gorgó-fők kígyófészkű
kontyai
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
először csupán egy fodrozódásig
majd egy zátonyig
majd még egy csillámig
a medúzák magányos határáig
a délelőtt párás gallérja alatt
a sodrás részének lenni
átlátszó fények leple alatt
a tengerfenéken
árnyadtól elszakadni
míg bokáid körül megtorpan a víz
és hamis útra tér
és sarkad zavart buzgárokat
fakaszt
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
átengedni magadat az árapály
erejének
mely egy pillanatra magába szippant
de ha érzi hogy nem félsz tőle
hagyja, hogy te légy az úr
eltűrni hogy arcul legyintsen
ha a Mindenegy lebegő kórusában
lekésed az odafent rendelt
ütemet
együtt mantrázni antracit althangokkal
melyek leráztak magukról
mint egy rossz rémálmot
dölyfös despotákat tűzzel játszó törpéket
egy ércszínű tölcsérbe gyűjteni a trombita-hangokat
mit a Jázminok szalmaszőke Bolondja
a parton felejtett
és szerény Föld-Sónkkal ízesíteni kárpótlásul
a testünkön ellopott kristály-csillámokért az
Isten-hozott plankton-kenyeret
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
kikacagni a vészjósló vihart
mint hajdan a habok hahotáztak Xerxész
ezer korbácsütésére
kiolvasni a palackorrú delfinek huncut szeméből
az elvágyódás száműzött szigeteinek
szerelmes leveleit
felkutatni egy zuhogó hasadékban
az üldözői elől elbujtatott kincskereső
rabot
meglesni amint a férfi-szirtek életnedvesen
belesiklanak a ringatózó
asszony-öblökbe
amint a törvénytábla-töredékekbe is
belemossák a letagadott
igazságokat
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
és fillérenként leszámolni a szétfolyó
tajtékokat hogy végül elfogyjon
sorsunkból a harag
és kikönyörögni a körülöttünk köröző
sirályok kandi csőréből az
utazás-falatokat
és felmutatni a fürdőző holt anyagnak
a kőtáblák elmoshatatlan
törvényét
és soklábú szirtek őrtornyaiból
szemlélni rendetlen óriások
megalvadt művét
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
engedelmesen mint egy oltalmatlan gyermek
beletemetkezve a tékozló terek
gerjedelmébe
2006. szeptember 12 – október 27.
zene: Sri Chinmoy
Édes Akvarellje (046.)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL