Robert Smith: Pontosság (Accuracy)
egy szobában ülünk
egymás mellett
rossz útra vezetlek
etetlek
pontosan
pontosan
szemembe nézel
mosolygunk mindketten
megölhetnélek
egyszerűen
pontosan
pontosan
gyakorlunk egész nap
tükör a falon
(1978)
Robert Smith: Egy másik nap (Another Day)
a nap lassan felkel
egy másik napon
a keleti ég lehül
vízszínű tél
szürke árnyak
valami
valami
megdermeszt
bámulom az ablakot
mereven
hogy elteljen a nap
a vízszínű tél
a szürke árnyak
(1978)
Robert Smith: A függőkert (The Hanging Garden)
lények ölelkeznek az esőben
formátlanok ismét a sötétben
a függőkertben
ne beszélj kérlek
a függőkertben
nem alszik senki sem
egy függőkertben
elkapom a hold foltjait
kezemnek angyalformája lesz
az éj hőségében
az állatok üvöltenek
az éj hőségében
álomba lépnek
zuhanj zuhanj zuhanj
a falakra
ugorj ki az időből
zuhanj zuhanj zuhanj
ki az égből
rejtsd el arcom
míg az állatok ordítanak
egy függőkertben
(1980)
Ian Curtis: Évtizedek (Decades)
itt vannak az ifjakteher a vállukon
itt vannak az ifjak
merre jártak vajon?
kopogtunk a kapukon
a pokol sötét termeibe
vonszoltuk végsőkig magunk
szorongva korlátok között
színfalak mögül néztük az időt
láttuk magunkat
mint eddig soha még
a sérülés és hanyatlás képeit
bánattól szenvedtünk
örökké rabon
merre jártak ők?
megfáradva szívünk elveszett örökre
eltűnt már az izgalom az üldözés félelme
e rítusok kitárták
vándorlásaink ajtaját
nyitnak és csapódnak
arcunkba vágódnak
merre jártak ők?
(1980)
Ian Curtis: Interzóna (Interzone)
a város határain túlmentem
valaki a kékben megfogta kezem
valami belső erő vonzott
ha lehunyhatnám szemem
megszokhatnám
a sarkon túl egy bábu hever
ott a szobája láttam a helyet
drótkerítés mögött ahol gyerekek játszanak
láttam a fekvő test körüli táncukat
s egy barátomat kerestem
időm nem vesztegethettem
igen, barátomat kerestem
a kocsi csikorgott a porban és homokban
felbátorodtam - csak egy kocsi az oldalán
metálkék de rozsdától vörös már
egészen közel állt az épület falánál
a feledett ifjúság szobájában
gondolkodhattam vagy engedtem érzékeimnek
az éjszakába fordultam veled
megtaláltam a helyeket ahová barátaim nem mentek
s egy barátomat kerestem
időm nem vesztegethettem
igen, barátomat kerestem
lefelé a sötét utcán
a házak mind egyformák
megálltam és megfordultam
egy játékra ott maradtam
körbe-körbe jártam
egy fához szegeztél
keresem az utat, keresem az utat
hogy innen kijussak
amerre tizenkét ablak egymás mellett áll
egy fal mögött hol egy szoba vár
mint egy neonreklám ragyogott a fény
nézd az izzás mély-puha melegét
nincs hely felállni nincs merre indulni
nincs fölös idő tovább kell haladni
azt hiszem halottak már rég
azt hiszem halottak már rég
és barátomat kerestem
időm nem vesztegethetem
igen, barátomat kerestem
(1979)
Ian Curtis: Árnyjáték (Shadowplay)
Várlak hol minden út összefut
egy város közepén
kutatlak, hol elsüllyed a vágy
az óceánok mélyén
Várlak,
átlépek a csenden
mozdulatlan
igazat lelek egy sarkig
tárt ablakban
halálodat játszod egy árnyképben
de bölcsebb nem leszel
a gyilkosok négy sorban állnak
rajtad táncolnak
hideg acéllal
testszaggal megérintenek
hitetlen leszek mígnem
mind elmennek
mindent, mit akartam, megtettem
tiétek most már mindenem
az éjváros közepén
érted jöttem
(1979)
Robert Smith: A leghangosabb zaj (The Loudest Sound)
egymás mellett csendben
töltik el a napot
kényelmesen
szokásosan
mit mondani már nincsen
mondani már
nem maradt semmi semegymás mellett csendben
a férfi az égre tekint
hallja visszhangjait
a földre mered a nô
csak lefelé néz ô
lefelé néz ô
(2000)Robert Smith: Aluljáró dal (Subway Song)
éjfél odalent
a lány hazafelé ment
próbál nem rohanni
de nincs egyedül érzi
lépések visszhangja
közelrôl követik
de nem mer megfordulni
megfordulni
(1980)
Syd Barrett: Millióból egy (One In A Million)
lennél-e millióból egy?
lennél-e csak ötbôl egy?
tudni akarsz-e minden rejtelmet?
mielôtt szólnak: kitelt az életed
lennél-e millióból egy?
lennél-e csak ötbôl egy?
mielôtt szólnak utad sehová nem vezet
mielôtt szólnak nincs is életed
(1967)
Ian Curtis (Joy Division): Atmoszféra (Atmosphere)
sétálj a csendbende ne menj el mellőlem
lásd a veszélyt, mindig féld
végtelen szavak
életfalak
ne menj el
sétálj a csendben
ne fordulj el tőlem
ábrándom a te zavarod
mit gyűlölet-maszkban hordok
mielőtt meghal, neked ront
ne menj el
azt hiszitek mily csupasz s
könnyű lehet
járni a légben
míg utcákon át
folyók rohannak
mögöttem
hamar elhagytunk
minden sarkot
óvatosan lehanyatlok
ne menj el mellőlem
ne menj el
(1978)
Mark Sandman: Gyógyír (Cure for Pain)
Hol van a rítus
És mondd meg hol van az íz
hol van az áldozat
és mondd meg hol van a hit
talán lesz egyszer gyógyír
hol van a barlang
ahol a bölcs asszonyok bújtak
és mondd meg hol van
a pénz amit eltékozoltam
szónokolnék hogy tudjam mit teszek
elveszetten a szó a földön hempereg
talán lesz egyszer gyógyír
amikor elhagy a kábulat
talán lesz egyszer számomra gyógyír
(1994)
Kategóriák: Mark Sandman Címkék: nihilizmus
írta: GNL
Kurt Cobain: Nincs közöm hozzád (Don't Have Nothing With You)
varázslat illat
nevessünk?
áhitat kutat
nevessünk?
nedved fekhelyed
nevessünk?
dermedt a szemed
nevessünk?
(1993)