Jim Morrison: Hurrikán és napfogyatkozás (Hurricane and Eclipse)
bárcsak jönne egy vihar
és elsodorná ezt a szart
vagy egy bomba amely
felégetné a várost és
kifényezné az eget
szeretnék egy tiszta
halált magamnak
Ian Curtis: Vadon (Wilderness)
Már sokfelé voltam
sokféle időben
mit láttál ott?
láttam játékos szenteket
mit láttál ott?
láttam széttört bölcsességet
már sokfelé voltam
sokféle időben
már sokfelé voltam
feszület-börtönökben
mit láttál ott?
a bűnt hatalmas tort ülni
mit láttál ott?
Krisztus vérét bőrükön csorogni
már sokfelé voltam
sokféle időben
már sokfelé voltam
hol nevenincs mártírok haltak
mit láttál ott?
egyoldalú pereket
mit láttál ott?
kisírt könnyeket
szemükben könnyeket
szemükben könnyeket!
(1978)
Ian Curtis: Az Urak napja (Day of The Lords)
ez a szoba mindennek kezdete
nincs sok szép arc a falon csak vásznak helyette
láttam az éjeket
oktalan vérengzéseket
s megszerezték a testet
megszerezték a testet
mikor ér már véget?
íme a barátok
gyerekkori pajtások
kik ösztönöztek
s bizonyságot kértek
elvettek szűz szíveket
cserben hagytak téged
oly torz vagy és sovány
oly torz vagy és sovány
mikor ér már véget?
íme a kocsi az út peremén
csend honol ott
zárva az ablakok
talán igazad volt
mikor a hőségben leszögeztük
a gyengéknek nincs helyük
a gyengéknek nincs helyük
mikor ér már véget?
ez a szoba mindennek kezdete
álmomban elszöktem tőled
emlékszem mindenre
láttam éjeket
oktalan vérengzéseket
s megszerezték a testet
megszerezték a testet
mikor ér már véget?
(1978)
Henry Rollins: Most lásd meghalni őt (Now Watch Him Die) - részletek 2.
4.
két idegen egy hotelszobában
a sötétség súlya alatt
csendben mondják el igazságaikat
átfonják egymást karjukkal
erősen szorítva
mert
a világ óriási
5.
legjobb barátomat fejbe lőtték
megölték
néhány lábnyira tőlem
hallottam cipői surranását a kövön néhány másodperccel előtte
van perspektívám a dolgokra
nem kell magyaráznom
6.
megtört ember vagyok
akit partra vetett az emberiség
apálya
hontalan
nem érzek rokonságot az emberekkel
mindent megteszek
hogy elfelejtsem magam
7.
nincs semmi az arcok mögött
csenddel árnyékkal kevert
városokon haladok át
túlságosan elszálltam hogy emlékezzem
milyen az élet
kimerültség és paranoia nélkül
idegesen súlyosan terhelten
lépek át az órákon
várom hogy megkezdődjenek az álmok
8.
szája finom rózsarobbanás volt
egy nyers állati lényeg durranása
néhány percig halandó voltam
9.
önmagamhoz láncolt fogoly vagyok
nem tudom mit tettem
rácsok karcolják minden szoba ablakát
amelyben életem hátralévő részében élek
nincs oka ennek a rengeteg fájdalomnak
így magányomban nem láthatom
talán a smasszer bennem van
ebben a sötétzárkában
bénultan görnyedek
önborzalmamtól sújtva
(1997)
Henry Rollins: Most nézd, hogyan hal meg (Now Watch Him Die) részletek 1.
1.
halott vagyok az érintésre
halott az utcákon értelmetlenül elmondott szavakra
halott a szemekre melyeken keresztül nézek
cementben látom tükörképemet
2.
válaszokat keresek minden kérdésre
bejárom a hazugság-városokat
bejárom a düh-emeleteket
a halál előszobáiban lépdelek
a szavak semmit sem jelentenek
a szétzúzott hús mely mögöttem hever
a folt a szememen
semmit sem jelent
mert látom hogy mindez hová vezet
túl hamar értem ide azt hiszem
most hogy itt vagyok azt hiszem hazamehetek
3.
az életen túl
mérföldekkel túl
egy élet elmúlt
végig egy folyón
a tengerparton
szótlan nap néz le rám
békésen alszom éjjel
nem hallok lövéseket
nem bánok semmit
megszabadulok a borzalomtól
nem lesznek rémálmaim
újra mosolygok
van egy hely számomra a lélegzetre
tudom létezik
1000 világgal betegségen gyengeségen túl
városbajtól romlatlanul
e szobában várom
hogy megtörténjen a világ
(1997)
Henry Rollins: Nézd, egy felnőtt ember sír (See A Grown Man Cry) - részletek 3.
12.
ha megőrülsz nem lesz semmi
ha megőrülsz nem lesz senki
senki sem tart meg
senki sem szeret meg
senki sem szól hozzád
de nem számít
nem számít ha a falak szürkék
vagy ha az idő üres és magányos
és fütyülve sziszegve jár mint szél magas gyomok között
folyton csak nevetek és vállat vonok a halálnak
sosem ismertem a valós élet egyetlen pillanatát
nézzetek agyatlan iránytalan rohanok
előre
13.
magányom oly széles hogy túlnőtt rajtam
mögöttem jár átokföldje mely lépést tart velem
néha vállunk összeér
mintha fogak mélyednének a húsomba
új különös sivatagcsík nyílik előttem
14.
nem öljük meg egymást
lépésről lépésre gyilkoljuk magunkat
mindig lesz valaki aki
segít neked
hogy vérrel töltsd meg a cipőd
hogy megtöltsd agyadat dologidővel gyilokidővel
néha te magad vagy
15.
megtanultam
néha jobb befogni a szánkat
és egy másik bolondot hallgatni
16.
az élet nem emlékezik nem felejt
önmagának értéktelen
nem törődik veled
nézd csak mily könnyen kilép a szobádból
17.
hozd be isteneidet
mielőtt megrozsdásodnak
ifjú
ki lyukas zsebbel születtél
kit ott hagytak a
Sugárúton üvölteni
szedj fel egy várost
bármely várost
(1991)
Henry Rollins: Nézd, egy felnőtt ember sír (See A Grown Man Cry) részletek 2.
7.
ne érints meg
túlságosan jól vagyok
szétesem
csak a fájdalmam tart össze
8.
Willie Loman
mindened elkelt
rossz hír egy ügynöknek
azt hitted táncolsz
pedig csak letaszítottak
9.
leülök a város minden buszmegállójában
igyekszem mindent megérteni
a zaj és a kosz rámtelepszik
felbőgő motorosok elszakadva semmibe tartanak
éjjel szirénákat helikoptereket hallgatok
a furcsa tv-erőszak szétszabdalja a levegőt
lusta, közönyös lövések
mindennapi vajaskenyerünk
10.
odakint
négy lövés
egy sikoly
valaki üvölt: fuss fuss
aztán csend
nincsenek zsaruk
semmi
11.
ne cselekedj reakcióval
reagálj akcióval
(1991)
Henry Rollins: Nézd, egy felnőtt ember sír (See A Grown Man Cry) – részletek 1.
öreg műhold vagyok ma éjjel
gyenge jeleket bocsátok ki messziről
alacsony fokozaton
hol vannak most a bolygók?
gondolj bele az űrhajós bánatába
aki egyedül van a holdon
képzeld el hogy kilépsz a szobádból
és rájössz hogy a Holdon vagy és a távolban látod a Földet
végül is nem lehet ez olyan rossz
legalább senki sem bánthat onnan
szúrnak az emlékek mint a napalm és égnek
évekkel később is égek
2.
forró vagyok
hőség vagyok
forró az éjjel mert élek
lélegezd be testedet
más testeket
önpusztító vágyat gerjeszt bennem a hőség
akarlak téged
mint egy kórt kapd el a tüzet
3.
lövöldöztek odakint az éjjel
közel szóltak
itt az utcák mocskosak mindent befed a szórt festék
ez a város vicc kifordult paradicsom
mit ájulásig erőszakoltak
(1991)
Robert Smith: Száradt mosoly (Faded Smiles)
üvegkupak a földön jár
könnyezve gurul de sír már
szemében sápadt tôr dalol
hazugságra így válaszol
bólint és lenyeli álmait
csendbe fojtja végsô kiáltásait
a meztelen gyermek kidalolta magát
száradt mosollyal várja a halált.
(1995)
Robert Smith: Várok (Waiting)
Ma egy Otthon nevû Lányról Álmodom
és könnyezve ébredek
magamban
napkeltében
meredô rajzolt kôbalkonnak
támasztom fejem
Ma egy Messzi Szobáról Álmodom
Fagyos Sápadt Kék
Egy tökéletes nap színe
Aztán fintort vágok a tükörbe
és várom hogy mások hívjanak
De ha nem hiszek Varázslatban
És nem hiszek a Vérben
És nem hiszek a Csodákban
és nem hiszek a Szerelemben
Hogy hihetem hogy hamar
itt lesz egy Cseresznyefa-Lány
egy homályos kék szobában?
Ma éjjel egy hosszú óráról álmodom
Árnyék csendes mosolyok
És mindenki szereti
kinyitni szememet
hogy kibontsam magam síma arccal
nehéz újra a világban
ma éjjel álmodom hogy álmodom
bár nem próbálom szállok
üvöltök ahogy csapkodok
rozsdás arc párnámra köpök
míg eljönnek
a többiek
De ha nem hiszek a Varázslatban
és nem hiszek a Vérben
És nem hiszek a Csodákban
És nem hiszek a Szerelemben
hogy hihetek egy
Otthonnak nevezett Lányban
és egy Álomnak nevezett Világban?
(1995)
Lou Reed: Ez az életem története (That’s The Story Of My Life)
ez az életem története
de Billy megmondta: mindkét szó halott
ez az életem története
(1969)
John Cale: Halálangyal (Angel Of Death)
Halálangyal. Azt hittem, énekelni hallak. Halálangyal. Érzem csábító szárnysuhogásodat. Láttalak, mikor számoltad az árnyakat. Halálangyal.
Néztelek s türelmesen vártalak. Halálangyal.
Halálangyal. Hôt és erôt éreztem. Halálangyal. Ezüsthangból felbukkantál bennem. Halálangyal. Másnapos katasztrófa-érzések. Halálangyal. Átlátható történetek.
Halálangyal
(1994)
Kurt Cobain: Tüzes tó (Lake Of Fire)
hová mennek a rossz fiúk amikor meghalnak
nem menne a mennyekbe hol angyalok szállnak
a tüzes tóba mennek s ott pörkölôdnek
július 4-ig ne is várjuk ôket
ismertem egy hölgyet Duluth volt otthona
megharapta ôt egy veszett fogú kutya
túl gyorsan igyekezett a sírba
késô éjjel szállt fel a sárguló holdra
az emberek sírnak és sóhajtoznak
száraz helyet szánnak csontjaiknak
egy helyre vágynak mit otthonnak hívnak
míg angyalok ördögök magukban szívnak
(1994)
Ian Curtis: Első számú gyakorlat (Exercise One)
amikor egy furcsa
új szobában nézed az életet
talán elmerülsz hamar
-ez volna kezdete mindennek?
kapcsold ki tévédet
halkítsd le a magnót
fordulj el mindentől
mert mindez már túl sok
amikor nézed az életet
betűzgetve a sebeket
fogd össze azokat, kik csöndben
kocsijukban ülnek
a fények ragyognak
mikor kinyúlsz feléjük
ez az utolsó vágta
mielőtt mindennek vége
(1980)
Ian Curtis: Jégkorszak (Ice Age)
látva a szörnyűségekethomokba temetve
megfogjuk kezünk
-ez kevesek szűk menedéke
én - a jégkorszakban élek
semmi nem tart meg semmi sem illik
a fagyhoz ajkadon nincs mosoly
a jégkorszakban élünk
keressük a másik utat
látjuk őket rejtőzni az ajtó mögött
élet a lyukakban és avitt deszkák között
kicsit többet reméltem
én - a jégkorszakban élek
semmi nem tart meg semmi sem jó
bele a fagyba ajkadon nincs mosoly
a jégkorszakban élve
(1980)
Ian Curtis: Üveg (Glass)
szívek buknak - ifjú szívek hullnakmindig - s így van jól
mifelénk - örökké
tedd gyorsa - tedd tisztán
kezeid karba - lábaid csavard
sebes légy - tiszta légy
szívek buknak - ifjú szívek hullnak
mindenkor - merről?
a rohanás közben - lenn a földön
tedd le kezed - ahol biztonságos
és tedd ezt újra
tedd újra és újra és újra
mindig - minden rendben
igenis újra meg kell tennünk
minálunk - örökre
igenis, újra meg kell tennünk
(1980)
Ian Curtis: Holt lelkek (Dead Souls)
valaki elviszi messze az álmokatez engem másnapba hajt
a személyiségek párbaja
minden igaz valót szétfeszít
és egyre hívnak csak hívnak
egyre csak hívnak csak hívnak
mikor a múlt alakjai fennen állnak
és csúfos hangok a teremben körbejárnak
fenséges imaházak
hódítók kik osztoznak koncukon
és egyre csak hívnak csak hívnak
engem hívnak - hívnak
és egyre csak hívnak hívnak
(1980)
Ian Curtis: A szerelem szétszakít (Love Will tear Us Apart)
ha a visszaharapa mindennap
s gyenge az akarat
a sértődés vágtat
de az érzelem nem dagad
és új útra térünk
külön utakra
akkor a szerelem, a szerelem szétszakít újra
miért oly hideg a hálószoba
magadba fordultál újra?
az időm már meghasadt
a tisztelet elapadt?
bár van még tán vonzalom
amit őriztünk életünkön át szilajon
a szerelem, a szerelem szétszakít minket újra
Álmodban felsírsz
föltárulnak kudarcaim?
mégis érzem a szám ízén
a kétség ott az úr
talán mégis, valami jó
csak nem működhet már többé?
de a szerelem szétszakít újra
a szerelem a szerelem szétszakít minket újra
(1980)
Ian Curtis: Szív és lélek (Heart and Soul)
A pillanatok elárulhatnak minketEgy utazás egy út a nap felé
lélektelen pusztításra hajló
Jó és Rossz vív háborút
helyemre lépsz a játszmában
szánakozó szemmel figyellek
és alázattal kérek bocsánatot tőled
egy fölénk magasló óhajjal
együtt ég szív és lélek
egy mélység mely túlélte a teremtést
minden bolondok cirkusza
alapok mik túléltek minden kort
majd gyökerestől kivágattak
mindeme jóság felett a terror
egy zsoldos kéz szorítása
visszatér majd a vadság, jó okból
onnan nincs visszaút végső számadásra
együtt ég szív és lélek
lét - nos, mit is jelent
legjobb tudásom szerint létezem
a múlt immár jövőm része
a jelent már nem tartja kezem
együtt ég szív és lélek
(1980)
Ian Curtis: 24 óra (24 Hours)
Itt minden állandóa szerelem megtörte a büszkeséget
mi egyszer ártatlan lehetett
majd magába keveredett
egy felhő lóg felettem
jelzi minden léptem
mélyen az emlékekben
mi egykor volt a szerelem
ó mennyire éreztem
hogy vágytam
távlattá tenni az időt
milyen keményen próbáltam
és csak egy pillanatra
megtaláltam utamat
a sors akkor feltárult
- s láttam ahogy elsuhant
túlkapó villanások
el nem érhetem
mit megtarthatnék
magányom kéri mindenem
gyerünk száguldjunk
lássuk, mik várnak
talmi kéjgyűjtemény
s elmúlt vágyak
sosem jártam végig
a kijelölt utakat
az érzékek sötét zugait
nem ismertem
egy pillanatra hallottam
valaki szól:
nézz túl a mán, láthatod
minden üres és holt
most, hogy tudom már
hol romlik el minden
gyógyírt keresek
s túl sokáig tart mindez
mélyen a szívben
ahol rokonszenv fészkel
sorsomat keresem
míg túl késő nem lesz
(1980)
Ian Curtis: Komakino
ez az óra mikor a titkok megnyílnakmily nehéz tükrözni a furcsaságokat
egy megható pillanat indul
egyenesen a szívedbe tör
egy soha nem teljesített feltétel
látványosság mint mély
belső halottvirrasztás
amit sohasem felejtek
kész a minta s rögtön jön a válasz
teljes de túl hamar elvetett
könnycseppek árkaiba nézve
a hatás elvakít minden léptet
árnyék mely az út mentén állt
mindig rád emlékeztet
hol a kulcs mely megoldhatja
minden belső bajomat
minden külső gondomat
ha a kérdések helyesek
de a válaszok kétségesek
bünhődésem útján
(1979)
Ian Curtis: Magányban (In A Lonely Place)
simogatok márványt és követkülönleges egyszeri szerelmet
hiába láz hiába hőség
bár csak most veled lehetnék
felpörög és meghalt a test
a szív rút napfényt élvez
lábadnál nyüszítő kutya melegét
bár csak most veled lehetnék
körülnéz és még vár a hóhér
megszorul s szakad a kötél
beledöglünk álmodba egy napon
ittléted vágyom nagyon
(1979)
Ian Curtis: Masíroztak (They Walked In Line)
szép egyenruhákat húztaks hogy teljen az idő
ittak s gyilkoltak
hordozták minden
szégyenfoltjukat
kimért léptekkel
masíroztak
zsebükben voltak asszonyaik
és hazugságálló szólamaik
övék volt az egész gépezet
mocskos szívek patyolat kezek
s meneteltek
sosemvolt dicsfényben éltek
övék volt az egész gépezet
így nem lesznek
többé kérdések
hipnózist, transzot
nem éreznek
s csak meneteltek
(1979)
Ian Curtis: Rémtett-mutatvány (Atrocity Exhibition)
szélesre tárt bolondokházákfizetnek érte, hogy láthassák
szórakoznak egy megkínzott testen
szemében egy szó: még létezem
jöjjenek még
erre tessék...
Arénákban díjért ölhet
életéhez egy percet nyerhet
de a jajt elfojtja a siker zaja
Isten, siessen, hogy zuhanni lássa
jöjjenek még
erre tessék...
valahol távol várnak a rémségek
s a szemtől-szembe törvények
tömeggyilkosok csúcsjáraton
s kik haladnának nyomdokukon
jöjjenek még
erre tessék...
ezer szeszélyt gyűjtögettem
elásott ösvényt követtem
halott dzsungelfákat
lángoló városokat
nem jön más
nem vált fel
nem gyógyít
nem enged el
add a kezed
s megmutatom Neked
mi volt és még mi lehet
(1978)
Ian Curtis: Nincs elveszett szerelem (No Love Lost)
ily hosszan ülve itt -nem hallottam a figyelmeztetést
várva a szalagra, hogy fusson
különböző helyzetekben
körbe forogtunk
tudva, hogy eljön az idő
csak látni téged mint szétszakadsz
üres szíved szemtanúja vagy
ez kell nekem
a szögesdróton keresztül
a kívül állók szeme
úgy nézett be rá
mint holmi csodabogár ketrecébe
egy állatkertben
egy asszisztens kezében
ugyanazt az eszközt látta
amit azon a reggelen
mélyen szúrtak be testébe
ösztönösen megborzongott
nincs igaz Élet a babaházban
nincs elveszett szerelem
láttál a sötétben valamit
futni megtudni
remélni, hogy az igazság elmúlik
nem élsz pusztulva a föld alatt
sosem változik
azt kívánod ne tartson soká
hogy soha ne lássék rajtad korod
nézni csak, míg az érzés elmúlik
ez kell nekem
(1977)
Hazel O'Connor: A nyolcadik napon (Eight Day)
kezdetben vala az ige szólt az ember: legyen több fény elektromos színek lézergyöngyök neon ragyogják be a fényûzô éjt a második napon szólt: gáz legyen hidrogén szénmonoxid múlt elem néhány csíra s pusztulnak a férgek felülmúlhatatlanok az emberek
s mondá: lássátok mit tettem
mindnek jobb világot teremtettem
nem nevet nem sír senkisem
örökkön-örökké a világ végtelen
ámen ámen ámen
a harmadikon kék-zöldek lettek a mennyek
a negyediken rakétával lôttük az eget
az ötödiken fémszörnyek jöttek
s tengeralattjárók
a hatodikon gyúrja az ember a végsô álmot
teremtsünk képünkre robotrabszolgákat
megtakarítunk napokat órákat
komputerek gépek szilikon-álom
s visszavonult a hetedik napon
s mondá: lássátok mit tettem
mindnek jobb világot teremtettem
nem nevet nem sír senkisem
örökkön-örökké a világ végtelen
ámen ámen ámen
a nyolcadik napon a gép elromlott
baj mit ember elôre nem látott
nem repülünk a fény vakít
csak ûr marad örök éj ordít
és mondá: lássátok mit ember tett
a világ mindnek elveszett
senki nem sírt senki nem nevetett
(1980)
Kurt Cobain: Gyere, ahogy vagy (Come as You Are)
gyere ahogy vagyahogy voltál
ahogyan akarlak
mint egy barát
mint egy barát
mint egy régi ellenség
ráérsz még
igyekezz
te választasz ne késlekedj
pihenj meg
mint egy barát
mint egy régi emlékezet
emlékezetgyere sárba merítve
kifehérítve
ahogyan akarlak
mint látszatot
mint egy barátot
mint egy régi emléket
emléket
amikor rájövök hogy nem
nincsen fegyverem
nincsen fegyverem
(1994)Kurt Cobain: Gúny (Scoff)
szememben nem vagyok lista
arcodból nem múltam el
szobádban nem vagyok öregebb
szemedben semmit sem érek
ad vissza italom
hogy millió gyógyuljon
(1993)
Kurt Cobain: Nirvana
feketére festett ablakoktíz körömmel kaparok
hozzám hasonlókat látok
miért nem próbálnak szökni már
kihozzák az öregeket
útamba állnak
villanó fényekkel jönnek
és elviszik családomatés sokkal késôbb megtanultam
hogy elfogadjak nevetséges barátokat
egész létem csak szórakozás neked
és csak ezért vagyok veled
vigyél magaddal
igazad van
nirvana
(1993)Kurt Cobain: Folt (Stain)
sosem vérzik
sosem nôzik
sosem távozik
mert oly szerencsés
és nem olvas soha
meg nem sért
s nem alszik soha
mert oly szerencsésfolt vagyok
(1993)