Jim Morrison: Ha elhal a dal (When The Music's Over)
ha elhal a dal
ha elhal a dal
üsd le a fényt
a zene örök jóbarát
táncolj ha mersz
a tûzön át
a zene örök jóbarát
míg a vég tör át
törölj ki a feltámadók névsorából
börtön kapjon néhányat a névkártyámból
barátaim vannak ott
a tükörben az arc nem fél
az ablakban a lány még kér
baráti tor a lány kiált
odakint csak rám várt
míg elmerülök
a nagy álomba
fülembe zúgjon
a pille sikolya
unom már hogy kódorgunk
és csak várunk
és arcra zuhanunk
szelíd hang jut el hozzám
hol túl közel
hol messze jár
nagyon csendben
nagyon tisztán
kiált rám
mit tettetek a földdel
mit tettetek szûz nővérünkkel?
kifosztva és megátkozva
leteperve s eltiporva
késekkel hasogatva
a hajnali fényben
szögesdróttal megkötözték
s megbecstelenítették
egy szelíd hang jut el hozzám
földön a fülem jön egy hullám
a világot ide
de rögtön
MOST!
perzsa éj!
lásd a fényt!
ments meg!
Jézus!
ments meg!
(1967)
Jim Morrison: Angyalok, matrózok (Angels and Sailors)
Jim Morrison: Táncolunk, mulatunk (Dancing and Thrashing)
eltáncoljuk múlatjuk
a hüllő nyarat
sokáig itt maradnak
mielőtt távozunk
egy márvány kövön
lebarnulnak
a behódolt város
forró hőségére
haragszanak
a birodalom a miénk
(1969)
Jim Morrison: Amerikai költő - részletek (An American Poet)
abban az évben különös energia látogatott hozzánk
amikor éjszaka-rádió létezett és átvette a hatalmat
mi pedig belegabalyodtunk pókhálójába
a statika elfogyasztott a félelem lesújtott minket
kiszívtak minket egy mélységes álomból
és felébresztettek minket alkonyatkor
aggódó kertészek
akik egy nyirkos dzsungelen kényszerből
végigvezettek
hogy lássuk amint a havas hegyek
csodálják a tengert
széles csillogó tengerpart a hideg cicomás holdban
meztelen párok rohannak nyugodt lankáin
és nevetünk mint édes bolond gyermekek
akik boldogok ártatlan párnás agyukkal
a zene és a hangok mind körénk gyűltek
válassz
énekelnek a vének
az idő eljött újra
a hold alatt
a régi tó mellett
lépjünk be a finom erdőbe újra
gyere velünk
lépj bele az égő álomba
minden darabokra hull
és táncol....
....fagyott pillanat a tóban fennakadt
elloptak egy kést
meghalt a kígyó
ismerem a lehetetlen tengert amikor a kutyák ugatnak
halálmadár vagyok förtelmes éjjeli dögevő
indiánok hevernek szétzúzva a pirkadat autóútjain
szellemek nyüzsögnek a gyermek gyenge
tojáshéj-lelkében
a vízesés alatt
a lányok visszatértek
egy átjátszott nyár után
raboljuk el a mindentlátó szemet...
miért vesz körül téged a gondolatom?
miért kérdezik a csillagok,
miként hasonlíthatnának rád?
minden lágy-vad igéreted szavakba veszett
örökké szálló madarak...
téli kép szerelmünk elég
ülünk az ágyban
beszélünk dohányzunk
holtakat számolunk
és reggelt várunk
visszatérnek-e a jószívű arcok?
az ezüst-erdőből kijuthatok?...
(1970)
Jim Morrison: Amerikai fohász II. (An American Prayer part II).
Íme a nagy
üvöltő Xtus
Lusta Mária
felkelnél vasárnap
reggel?
"A film öt perc múlva kezdődik"
- közölte egy lelketlen hang
"Akiknek nem jutott ülőhely,
várják meg a következő előadást"
lassan, lágyan vonultunk be a terembe
Az előadó széles volt és csendes
Amint leültünk a sötétben
ismét megszólalt a Hang:
"A ma esti műsor nem új. Láttátok már számtalanszor"
Láttatok
születéseteket,
életeteket, halálotokat
talán emlékeztek is mindenre
- jó volt, amikor meghaltatok? -
egy új filmre elég-e?
mint egy ököl
sújtott le ránk
egy fémes fecsegés
elmegyek innen
hová mész?
a reggel túlsó oldalára
könyörgöm ne hajszoljátok
a felhőket
a templomokat és a pagodákat
ágyéka úgy fogadta be őt
mint meleg
baráti kéz
minden rendben
a barátok mind eljöttek
mikor láthatom őket?
ha elverheted éhedet
nem vagyok éhes
ha elvertek téged
ezüstös folyam ezüstös kiáltás
lehetetlen gondolkodás
jönnek a komédiások
nézd hogy mosolyognak
figyeld mint táncolnak
egy indián mérföldön át
nézd mozgásukat
micsoda zuhanás
tartsuk meg őket
a szavak elrejtőznek
a szavak rohannak
a szavak sétáló botoknak látszanak
ültesd el őket
kihajtanak
és hullámoznak
mindig a szavak embere
maradok
madárnak be nem válok
de tudom jól
el nem mehetek
ha egy dollárt le nem teszek
és újra mondom
jól megértetted
üzemanyag nélkül
nincsen étel
jöjjön csak a harsány ír
ki megoldotta nyelvemet
hogy üvölthessek
ó lány
bogozd ki
fájdalmas fésűdet
ó fájdalmas lélek
bűn belső bokraink
vaksötétjében
(1970)