Jim Morrison: A blues (The Blues)
hogy tehették ezt velem
nagy táncos tanúja
Isten álruhás szatír vagy
ki kegyetlen hasztalan
megrontottad az életem
ott heverek kifosztva az
úton hideg szélben
míg a béke mindent
megfagyaszt
és szentté avat engem
durva szellem-fattyú
ah ki jön itt?
Jim Morrison: A repülők morgó anyák (Planes are Groaning Mothers)
a repülők morgó anyák
labilis rovar-háborúinkban
nylon óvszerek lebegnek
trójai harcosaink mögött szörnyű
kifacsart repüléseikben
dobd ki szívd ki
magad fém-hasából
csak egy vékony zsinór marad
a visszatérés jóslására
szabadeső…
…mocsarak rizsföldek veszély
több mint tízet lelőttek
míg a nedves placentával
küzdöttek
míg mások óceánra szálltak
szabadon lebegnek
a méhben
a tenger vagina
melybe bárhol be lehet
hatolni
Jim Morrison: Az eredendő kísértés (The Original Temptation)
Az eredendő kísértés a pusztítás volt
A sziklák az út a falak
az eredendő hősiesség kijátszani a tűz-elemeket
viharba hívni a teremtményeket
az eredendő hősiesség a bukás volt a zuhanás
a minden a természetes ember
részt venni a teremtésben
felkészíteni a dolgokat
életre hívni a dolgokat
a keresztút ahol az autó rejtőzik
fekszik lakik világok találkozópontja
ahol álmokat alkotnak
ahol minden lehetséges
démonok hona
Az autó acél és króm Facölöp
Cölöpfő Halom Temető
Ahol a fém néma alapelemeire bomlik
Hogy újjászülessen
feltámadási mesék a vadonban
káosszá válni és visszatérni
két sötét tyúk, vagy egy király és királyné
szövegel a balkonról
társadalmi típusok sétálnak a járdán
mikrokozmosz egy gyűszű
Jim Morrison: Az álom rejtelme (Mystery of a Dream)
az álom rejtelme
egy nő vagy egy lány megpróbál
megjelenni
gyilkos mexikói
meztelenül cipőben
emberek rokontalan család
hipnotikus keresztvonalakon haladnak
szilárd kereten kívül
két férfi detektívek követnek
keresnek lopóznak
ellenfényes szobákban
ahol néma bölcsesség lapul
kalapok ruhák
fivérek
emberek erdőben parkban
a gyilkos saját világából les
gyermek- és családi álmok
visszatérnek az alant-világból
hogy helyre tegyék és irányítsák a tényeket
New Orleans álom (halál-barát,
halál-nővér)
nyáj lovak
bohócra festett gumiarcok
ostobák ravaszak öntudatosak
a repülés rejtelme
egy madár agyában lenni
a cél – egy istennő vége
belecsúszni kecsesen és körültekintően
a temető földjébe
A Nagy álom
a szellem a nyak a koponya
erőszakos meggyilkolásával szemben
sebesülten érkezett
Jim Morrison: Hirtelen támadás (Sudden Attack)
hirtelen támadás
megszúrták megsebezték
de nem fáj nincs halál
hirtelen erővel telt
csendövezet
néma különösség
és tudatosság
a léleknek kellemetlen
élünk nevetve szerelemben
a szelídebb idők édes
emlékeivel
amikor beszéltünk és
a szavak
finoman szóltak
a tűz mellett
Jim Morrison: A reménység (Hope is just)
a reménység egy szó
ha belegondolsz
szalvéták
egy nevetés nem szakítja ketté
a lány fura hangulatát
s nem oszlatja el
különös vágyunkat
gyermekek születnek
Jim Morrison: A sivatag (The Desert)
a sivatag
rózsás metálkék
és rovarzöld
üres tükrök és
ezüst medencék
egy univerzum
egyetlen testben
Jim Morrison: kössük össze (we must tie..)
kössük össze
mindezeket a
kétségbeesett
észleléseket
Jim Morrison: Sárkánygyík-ünnep (The Celebration of The Lizard)
utcai oroszlánok
üvöltő tüzelő némberek
habzó szájú rémek
a városban ketrecbe zártak egy szörnyet
nyári földön hempergett
anyja teste
míg elhagyta a várost sietve
délre tartott
majd a határt átlépte
káosz és zűrzavar
maradt ott mögötte
egy nap az ébredés egy zöld szállóban lelte
különös teremtmény morgott mellette
verítéktől fénylett a bőre
mindenki idebent?
kezdődjön hát az ünnep.
ÉBREDJ!
emlékszel még hol jártál
mikor felriadtál?
a kígyó sápadt aranyüveg volt s durva
megérinteni is féltünk
izzó halott sitt volt a lepedőnk
de ő ott volt mellettem
ifjan és nem vénen
haja sötétvörös fény
s fehér selyem bőrén
rohanj most a fürdőszoba-tükörhöz
nézd!
belépett!
képtelen vagyok várni rá ha
egy évszázad a lépte
arcra borulok lassan
a hideg csúszós kövön
hogy érezzem a bűzjeges vért
míg sikamlós kígyók
csúsznak az esőért
van egy játszmám figyeljetek ide
belemászok az agyam mélyébe
ugye fogjátok mi a lényege
begolyózni – ez a neve
a játszma indul próbáld csak ki
szemed kihunyt neved senki
nincs már világ ember sincsen
kerítést emelünk a világegyetemben
játszmázunk s közben jól szórakozunk
hunyd le a szemed nem bukhatunk
itt vagyok veled s máris megyek
törni-zúzni akarok veled
bujj vissza agyárkaidba
a szenvedésnél sokkal alábbra
e teret eső sosem mossa
s unottan hull az eső a városra
fejünk felett
és az áramlatok útvesztőjében
csendesen lézengenek
a szelíd dombok idegbetegeivel
csúszómászók dögivel
kövületek barlangok
jeges magaslatok
minden ház egyenarcú
az ablakok kerekek
s vadak a járművek
reggelre zárva félnek
alszik minden a néma szőnyegek
a bamba tükrök
a porral lepettek
valahol az ágyak alatt
és törvényes párok sebzik
egymást lepedőiken
s lányaik halkan kielégülnek
ondókkal csecsükön
ÁLLJ!
Embert öltek itt!
sziréna
beszélj még s nézz körül
kesztyűd legyeződ a földre kerül
a városból elrohanunk most
meneküljünk sietve
velem csak te gyere
földet ne érints
napot meg ne láss
fuss fuss fuss
nincs utad más
nincs más
dombos ház derül
a hold még kiterül
árnyalják a fák
a tanútevő vad szuflát
gyere bébi
fuss velem
hát fuss!
izzik a ház a dombtetőn
gazdag és kényelmes minden
vörösen várnak a fotel karjai
nem tudsz semit míg nem vagy itt benn
holt elnököt fuvaroz a sofőr
ragad a motor a kátrány megöl
ülj mellém ennyit erről
a Cár vár ránk kelet felől
a tóparton útonállók élnek
a lelkész lánya kígyóval kéjeleg
aki az út mentén egy tóban tekereg
hazaértünk ébredj kedves
nap nap nap
égj égj égj
most most most
hold hold hold
elmarlak
MOST MOST MOST
(jaj)
farsang-harangok szóljanak
kígyók daloljanak
legyen amit akarnak
(harangok)
eltűnés
sivatag-éj
a tűz hangjai
lecsorgunk folyón és autóúton
erdőn s nagy zuhatagon
Carson és Springfield utunkba esett
és Phoenixből jött az igézet
és elmondom neked a Királyság neveit
és elmondok mindent mit úgyis tudsz
hallgasd egy kicsit az öklömnyi csendet
mely az árnyékból megmássza a völgyet
tűzhangok
sípok
csörgőkígyók
kasztanyettek
a Sárkánygyík-király én vagyok
azt teszem amit akarok
megállítok forgó bolygókat
megállítok rabomobilokat
hét évig időztem
a buja száműzött házában
a sziget lányaival
mocsokban játszottam
és most visszatérek
az igaz az erős a bölcs földjére
sápadt erőknek testvérei
éjszaka gyermekei
ki jön velem a vadászatra?
(egyetértő sikoly)
jönnek már az éj bíbor légiói
sátraitokban vár az álom
holnap belépünk szülővárosomba
készen állok rá
(1968-70)
Jim Morrison: A vég - a fellelhető legteljesebb változat (The End - complete edition)
talán hétéves lehettem
amikor a rock and rollra eszméltem
elhozta a szabadságot nekem
mert a bölcsesség oly zugait
tárta fel nekem
ahová egyedül
soha be nem léphettem
vörösek a fények
egy vöröslámpás
utcában
eltévedek
Hé, lámpagyújtó
lelőhetné már a fényt
nem viccelek
oltsa ki a fényt!
Ez itt a vég
egyetlenem
ez itt a vég
várt már ránk rég
vége minden reménynek
biztonságnak meglepetésnek
ami él mindennek
többé szemedbe nem nézek
képzeld el milyen lesz
korlátlanul és szabadon
kutatva egyre vakon
egy ismeretlen hont
elvesztünk egy ősi
fájdalom-vadonban
hol minden gyermek
őrült és beteg
minden gyermek beteg
s a nyáresőért remeg
egy estélyen voltam ahol a hangok
úgy csengtek a linóleumon
mint az ezüst harangok
valaki a terembe berontott
és így szólt:
"hallottátok milyen baleset volt?"
és mindenki erről szónokolt
mily szép baleset volt
hét ember egy autón útnak indult
hat agglegénynek egy menyasszony jutott
hét halott
veszély les a város peremén
irány a királyok útja
balhéról szól az aranybánya
ne dögöljek meg autóban mint kivert kutya
tágas mező legyen testem ágya
ahol kígyók szívják bőrömet
ahol haverok lesznek a férgek
ahol madarak falják fel szememet
amint heverek
s szállnak a fellegek
nyugatra tarts bébi
üld meg a kígyót
nyergeld a kígyót
célozd be a tavat
a megkövült tavat
hosszú a kigyó
hét mérföld is tán
vén
jég ül bőrén
ural a Nyugat
urad a Nyugat
gyere mutatjuk az utat
rabomobil
hív minket
rabomobil hív minket
sofőr hová cipelsz minket
ódát írok egy szöcskének
de előbb nyitok egy boltot
és elnevezem szöcskének
szeretem őket
ha nagyok és zöldek
ugye tetszik kedvencem, mama?
oly boldog vagyok
ó, elkúrtam,
ez egy molylepke
nem baj nem vert át
megbocsájtunk neki
megbélyegezve
rákváros
urbánus ősz
nyári bánat
a vén város útjai
szellemek autóban
elektromos árnyak
halott pecsét
kutya-feszület
holt kocsi napjának szellemei
állítsd meg
eső éj
érezz!
kiszállnék
de nem tudok
hé, nézd csak,
valaki jön erre
semmit nem tehetsz ellene
a gyilkos hajnalhasadta előtt kelt
csizmát húzott
levett egy képet az ősök csarnokából
s aztán felment a hallba
benézett
nővéréhez
aztán fivérét is
meglátogatta
és visszatért a hallba
majd az ajtóhoz lépett
s betekintett:
"Apa!
Mondd, fiam!
Megöllek!
Anya...magamévá teszlek!"
akarlak egész éjjel
forró öleléssel
légy a kedvesem
légy a szép kedvesem!
gyere bébi próbáld velünk
a rabkocsiban hátra ülünk
kék busz legyen velünk
ez itt a vég
egyetlenem
ez itt a vég
várt ránk már rég
fáj hogy elmentél
s tudom nem követnél
vége a kacagásnak
vége hazugságnak
meg a halálos éjszakáknak
ez itt a vég
(1966-1968)