Göbölyös N. László: In memoriam George Harrison
Mosolyod mossa
a szent folyó
beteg hullámait
Nélküled pengeti
vérünk a belső húrokat
virágokat a
kobaltágyúkba is
eljött a Nap
izzó lépteire
sarut húzott
hogy kitapossa Neked
a végtelen ösvényét
valaki elhagyta
a vöröshajú hajnal
hetyke kalapját
a szomjanhalt
sivatagban
Göbölyös N. László: Orgia a Rock and Roll Niggerért (in memoriam Jimi Hendrix)
partravetett mágusok
szájukban forgatják
a mandragóra
bénító levét
s mozgó homokba ásva
szívják ki
osztriga-lányok bűverejét
mielőtt legmélyebb álmukban
megkívánja őket a gyász
fehér fénytörésébe
öltözött félnigger Ijász
nyárson forog
duzzadó szíved májad
a Termékenység embriólányától
zsákmányolt
tigrislepke-szárnyad
a Húst
míg parázson sült
nyirkos héjában
az Ég
meleg tartja alant
a pokróc avar
s egy szerencsébe tört
tűzkerék
huszonnégy rabnő
egy boszorkány-alomban
vár sorsára
imára kulcsolt zsigerekkel
a tűvé tett Toronyban
hol a lápevő lidércek
- szavuk mákony
szekfűbors beléndek -
ágyba csábítják
a Bábeli Cédával
az Örökszűz Dianát
félúton kataklizma
és magma
évmilliók s egy csattanás
között
a cigány lámpagyújtogató
bíbor bundáját levette
s a Bermuda-foglyok
élőholt hangjai alá
terítette
karikát fúj képedbe
a hajszálnyi elmúlás
narancsvérbe tapos egy
fészekből kicsúszott csikk
korbáccsal karcsúsítja
Ulysses
Kirkét és elhízott sellőit
tajtékké tört tengelyek
bitófa-húrok
nászvitorlába süllyed
a Kísértet
kétéltű háza
eljon-e még a
bolygó hollandi
a bolygó zsidó
a kóbor lovag s a
szökevény nap
gyanakvó együttállása?
sárból gyúrt
emberpárról álmodott
az eső s kopogott
búcsúztatója
mikor halálra hágta
a tükörvak dzsungelkatona
a fülledt anyaföldet
a szivárvány neon-égői
keserű gyümölcsöt hoznak
a tegnap polip-gyökerei
ráolvasásra
nem visszakoznak
s a vándor várt
szikrát ciholt
áldozott testéből
a vártündér szélnek
bort és kenyeret
de a hegy-ember nem jött
nem felelt
szentély-zöld árkádja
hült üzenetet
Göbölyös N. László: Jim Morrison messziről röhög az őt gyászolókon
kitöltöm egy
csókba belehalt
falevél-pohárba
a sámánfogas
sírrablók
gázmérgezett
emlékművét
és hevítik
ezüstös sárba
merülő tested
a tévúton járó
hideg kövek
az elpuhult várost
szürkévé oldják
az elzüllött fellegek
kulcsom a hitszegés
zárába tört
szíved helyett
skarlát bársonyok
indián imák
ölelve temetnek
firkákba fogódzik
egy fürtje
életemnek
bűbájos sebet
máglyával gyógyít
ha elfelednek
kattan a képtelen
értelmet keresnek
a vakon írt versek
elporladnak
s csak a józan ész marad
a szédült zsigereknek
elázott sivatag
álmunkba ragad
hitetleneknek
ostorozd bőröddel testem
tálald fel mézbeszédem
a kivérzett szélnek
őszülő csík a
rozsdás nyárban
hempereg
hamis tintával
írd alá
végzeted
2.
holdfényfaló
egyetlenem
szeplőtelen
világszellem
harapd százzá
tíz életem
lázongjunk
lomha imákban
lőtávolban lebegő
vasárnapokon
míg el nem ásnak a
vásott
másnapok
dobókockáznak
sejtjeink harmóniáival
a torokszorító
csillagok
3.
mélykék végsebesség
küszöbömön köszörüli
levedlett vétkeit
az ég
alamizsnát akarnak
a gyíkhasú
fűszál-viharnak
húsvér-szívhez
ragadt
koraszülött szavak
csikófogaid
márvány-álcáidra
gyöngysorrá hullanak
elszívlak
mint egy
kézzel sodort éneket
hálát morzsolnak
felettünk
a Mária-mákszemek
sápadt sírfelirat
helyett
mélyütött pokol
szomjhalott lég
Göbölyös N. László: Kaddis John Lennonért
valaki
túl az üveghegyeken
májusfát állít az
októberi bombatölcséreknek
valahol
az üveghagymák
leveles belsejében
akasztott embert játszanak
a zsákoló erények
valaki
túl az üvegpengetéseken
felriadt füvekben fürdet
mandula-éveket
valaki
túl az üvegszemeken
negyvenezer
szilánkból írja
asszonyajakra: IGEN
valahol
túl az üvegkönnyeken
cseresznyevirágok
sétálnak
homorú mezőben
valahol
túl az üvegkerteken
vércsedallamok hullnak
ahogy az avar zizzen
valahol
túl az üvegtengeren
halálhajók tűnnek el
a béke háromszögében
valakik
túl az üvegpalotákon
lehúzott sapkában
rendet rongyolnak
a barikádokon
valahol
túl golyóálló üvegeken
pőre próféták
várnak tűzparancsra
VELEM