Leonard Cohen: Ha tavasz lennék (If I Were Spring)
Ha tavasz lennék
egy embert megölnék
sok falevéllé lenne
és egy fán lengene
egy fa a ligetben
ahol a part szakad
hová a nap elől
bújnak a kis vadak
és a szélben egyszer csak
mind dallammá válna
s kristályparányként csengene
az eső koppanása
levélzöld egű
ága felett
s billeghet
rajta törékeny
csonttánca
szárnyaló fésű
vérkörét borzolja
s a sárgagyomrú zászló
a vihar címerpajzsa
ó, áldozatom
kibontod évszakodat
ahogyan én enyémet
burjánzó átok alatt
egy hangszer
a kék égben
napfénynek hangszere
egy pálma a sötétben
gyönyörű szeme
mily nyelven hallja meg
halálod a város
magyaráz a félsz
felemel szomorúságod
mindenütt azt látom
a világban rád figyelnek
tollak írnak falak állnak
húrokon billentyűkön a kezek
és jön az Ősz
s hálót fonok én
eged és földed között
hogy ropogj belém
mezõn gyümölcsösben
tavasz akar lenni
nézd körülöttem
az arcok fürtjeit
és hallom a
cáfolhatatlan éhséget
suttogják beszélik kiáltják
de sosem dalolják
megölök egy embert
mielőtt a hét véget ér
felkötöm őt egy fára
meglátom e kegy mit ér
(1961)
Bob Dylan: Mint egy kapcarongy (Like A Rolling Stone)
Hajdan volt hogy ruhád páváskodott
s kezed koldusfillért szórt, ugye?
pedig intettek, becsüld meg szerencsédet
irigykedtek csak azt hitted
mindenkit kinevettél
aki nem lelte helyét
most meg csak suttogni mersz
most már nem dicsekedsz
hisz jóllaknod is kevés a pénz
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha még vackod sincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
kijártad a legjobb iskolákat Miss Magány
kényelem volt minden napod semmi talány
s nem mondta senki mit tégy ha utcára kerülsz
s most lassan-lassan a mélybe merülsz
kérkedtél: mindent vagy semmit
még a zsákosember sem rémít
s most látod nincs mentség
csak egy szemgödörnyi üresség
s remegsz, hogy kérhetsz-e még?
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha mentsvárad nincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
sosem láttad tán a bohóc s a bűvész homlokán
a ráncot a fals mutatvány után
sosem hitted hogyha öröm vár
azt rábízni másokra milyen kár
krómlovára hírnököd ültetett
vállán sziámi döggel száguldott veled
s az ébredéssel jött a szédület
hogy mégsem ő volt ki kellett neked
hisz csak meglopja tested-lelked
mondd mit érsz…
a turfon a hercegnő s megannyi úr úrinő
isznak trécselnek ez a menő
meglepik egymást kincsekkel reggeltől estig
de gyémántgyűrűdet a zaciban méregetik
ha bírsz még mindig nevethetsz
akár Napóleonnak is tetszhetsz
siess hozzá mert visszalépni kár
nincs vesztenivalód se már
láthatatlan titkot remélsz
mondd mit érsz…
(1965)
Bob Dylan: Mások a dolgok (Things Have Changed)
Nyűgös vagyok nyűgös lelkem
Senki előttem sem mögöttem
Nő az ölemben pezsgőt kortyol
Fehér a bőre gyilkos a szeme
Bámulok zafírra festett egekbe
Az utolsó vonatra várok kiöltözve
Bitó alatt állok hurokban fejem
Várom a poklot hogy összetörjek
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
E helytől semmi jót nem várok
Rossz helyen járok Hollywoodba vágyok
Egy pillanatra azt hittem valami megindul
Vegyünk táncórákat gyerünk szvingeljünk
Nincs mese mind köcsögnek öltözünk
Csak a hülye hiszi
hogy bizonyításra szorul
Sok a víz a híd alatt s egyebet is láttam
Ne álljanak fel uraim csak éppen erre jártam
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
Negyven mérföldet jártam tévúton
A világ felrobban ha a bibliában bízom
Próbáltam önmagamtól a legmesszebb kerülni
Van ami túl forró hogy megérintsd
Az emberi lélekben ennyi erő nincs
Vesztes kézzel nem lehet nyerni
Mintha az első nőbe beleszerettem volna
Talicskába ültettem és elgurítottam tova
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
Könnyen sebződöm de ki nem mutatom
Megsebzel bárkit és nem is tudod
A következő hatvan másodperc az örök
Mélyre zuhanhatsz magasan szállhatsz
A világ minden igazával a nagy hazugságnak adsz
Szeretek egy nőt kitől izgalomba se jövök
Mr. Jinx és Miss Lucy a tóba ugrott
Ily baklövésért nem buzgólkodok
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
(2001)
Bob Dylan: Csupán egy hobó (Only a Hobo)
Lenn a sarkon lófráltam minap
kiszúrtam egy hobót egy kapu alatt
arca belesüppedt a hideg földbe
tán itt hagyták már egy éjre vagy többre
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
álmát újság-takaró vigyázta
párnája járda utca az ágya
kemény útját az arcára írta
maroknyi fillér a vagyona
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
egy elmúláshoz vajon sok kell-e
hogy a világot az ember gödörből szemlélje
hogy mint sánta ló jövőt reméljen
s csatornában pusztuljon névtelen?
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
(1964)
Leonard Cohen: Egy nőbolond halála (Death Of A Ladies' Man)
a férfiba, akire vágyott a nõ hálni járt a lélek
"sosem hittem -- mondta -- hogy ennyire szeretlek"
izmai renyhültek, stílusa elkopott rég
"elkéstem" -- szólt s letérdelt elé a szépség
"nem lesz többé ilyen arca egyetlen férfinak sem
nem érzek többé ily karokat harcban, szerelemben"
de erényei mind pusztító füstbe mentek
a nõ mindent magára vett mit szerelme elvesztett
e széles föld nagyura most õelõtte állt
Szent Ferenc verebének jóságról prédikált
a hölgy elküldte messze hitének strázsáját
"combjaim közt megleled a magány iskoláját"
egy soktükrű teremben a férfi orgiába vitte
méhének magzatát védelmébe vette
pengeéles kanálban táncolt a teste
a holdutak véres rítusát elvetette
a nõé lett a férfi keleti csodalelke
s a sötétség szívéből pénzrejtő alibije
elkobozta a szőke madonnát és miseborát
"minden az enyém, elfoglaltam agyad birtokát."
megpróbált küzdeni még a sínek mellett
"a vágy művészete halál, vissza nem térhet"
elvette kocsiját, sapkáját, nőfaló táncát
gúnyolta finom lelkét, proletár bajszát
amikor utoljára láttam a férfit szívta magába egyre
a női tudást de nővé nem vált õ mégse
mikor utoljára láttam a nőt egy ifjú gyerekkel élt
ki tért adott lelkének s élvezte testét
így ért véget a nagy eset de ki tudhatta előre
hogy mind kiürülünk s hideggé válunk tőle
olyan mintha holdra szállnánk vagy a csillagokba
ha túl messzire vágyunk nem is tudjuk hova
Tom Waits: Nyomor a világ folyója (Misery¹s The River Of The World)
nyomor a világ folyója
nyomor a világ folyója
minél feljebb mászik a majom
annál jobban rázza fenekét
nem boldog senki míg meg nem hal
nincs tej serlegünk peremén
isten templomot épít
ördög kápolnát hozzá
mint bogáncsok nônek egyre
egy öreg fatönk tövében
minden mi jó a földön
elfér egy gyûszûben s benne
jut még szoba is neked s nekem
ha lenne mit mondani
az emberiségnek
nem mondhatok kedveset
vasvillával elkergetheted
de üvöltve úgyis visszacsörtet
nyomor a világ folyója
egy madár miatt
az ég elveszett
egy köröm miatt
egy cipô elveszett
egy élet miatt
egy kés elveszett
egy játék miatt
egy gyermek elveszett
nyomor a világ folyója
evezzünk hát mind rajta!
(2002)
Tom Waits: Megôrültünk mind (We're All Mad Here)
akassz fel üvegben mint egy macskát
varjak csipkedjenek csak kalapom hagyják
ahol egy csecsemô sírása
elnyomja egy halott lépteit
megôrültünk mind
midôn az Ördög sárba szúrta zászlaját
Mrs. Carroll Judd atyával menti írháját
oly magányos hely a Pokol
és nagy pazarló pofádnak
be nem alkonyul
még rózsállik ajkad ha jön halálod
és az idô ôrzi szív alakú csontod
mely egykor csípôd volt
és felmásznak rajtad a férgek
rögös létre lesz gerinced
megôrültünk mind
és szemgolyóim szörnyföldön görögnek
egy oszló vonatban rohanunk a végnek
s szemeid mint halak elhalnak
s arcod partjából csak csont marad
(2002)
Robert Plant: Az Örökkévalóság Csatája (The Battle Of Evermore)
Felvette íját a Fény Királynôje,
s csak ment elôre
A Béke Hercege átölelte lovát
s átvágtatta az éjszakát
Ó, táncolj az éjsötétnek
dalolj a reggeli fénynek
Esôvel lovagol a
Fekete Lord
ma éjjel s nekünk az idô
mindent elmond
Ó, dobj el ekét és kapát,
zárd be házad kapuját
várunk az ég alatt
egy sötét hatalmat
míg a völgyben dübörögnek
s fújtatnak a paripák
várom Avalon angyali
kelet-izzását
a völgyben almák,
boldogság-tengerek érnek
gyengédségtôl gazdag
a föld el ne feledd
ó, táncolj az éjsötétnek
dalolj a reggeli fénynek
az almák barnára, feketére válnak
vörös az arcbôre a zsarnokságnak
ó, felkiált bennünk a háború
kapd fel kardodat és száll tova
az ég tele van jóval és rosszal
mirôl nem tud a halandók hona
ó, hosszú még az éj
az idô gyöngyei lassan peregnek
kelet-izzásra várnak a
hajnaltól fáradt szemek
háború fájdalma után
gyász jön és sűrű bánat
megrengetnek a dobok
minden kastélyfalat
a Gyűrű szellemei
feketén vágtatnak
énekelj, midôn felveszed íjad
erôsebb legyen, mint valaha nyilad
a tűz lángjai éjjel sem pihennek
mely arcod hidegen festi meg
ó, táncolj az éjsötétnek
dalolj a reggeli fénynek
aranybetűkkel véstek
sok mágikus runát
hogy mérlegünket egyszer
visszahozzák
s fénylenek a napsugarak
a kék felhôk elgurulnak
elapad az éj-sárkány lángja
és miénk a nap vaksága
(1971)
Neil Young: Rajta hát (Let's Roll)
Tudom azt mondtam szeretlek
s tudod nem hagylak el
de kikapcsolom a telefont
s tesszük mit tenni kell
egyik a folyosón áll
és ketten az ajtónál
be kell törnünk közéjük
mielôtt arat a halál
lejárt az idô
lejárt az idô
rajta hát
nincs idô várni
moccanni kell
talán megbocsátanak
tesszük mit tenni kell
miként kezdôdött mindez
meg nem értem sohasem
talán van köztünk pilóta
hogy ez a gép földet érjen
lejárt az idô
lejárt az idô
rajta hát
válasza nincs senkinek
de egy dolog igaz
fordulj szembe a gonosszal
ha mögötted halad
le kell leplezni ôt
ha rejtôzni próbál
üldözd ôt végig-végig
és soha meg ne állj
lejárt az idô
lejárt az idô
rajta hát
elôre a szabadságért
a szerelmet vágyom
hajszoljuk csak a sátánt
puha galambszárnyon
elôre hát a jogért
igazságra vágyom
elôre hogy gyermekünk
félelmet ne találjon
lejárt az idô
rajta hát
(2002)
Laurie Anderson: Felejtés (Forgetting)
egy férfi esôkoppanásra ébred
szerelmeirôl álmodott
kik átsuhantak a szobán
elsietnek a szerelmek
eltünnek nem érintenek
a szellemszerelmek átlibbennek a szobán
a férfi felébredt
nem tud elaludni már
e szavakat ismétli
újra és újra
bátorság kedvesség tisztaság
becsület szánalom nagylelkûség
bátorság kedvesség tisztaság
becsület szánalom nagylelkûség
(1986)
(Philip Glass zenéje)
Kategóriák: Laurie Anderson Címkék: ballada
írta: GNL
Ian MCCullough: Lófej (Horse's Head)
egy
szál rózsa
függöny összezárva
idegen ruhája
csupán ezt leltem
a nagy ismeretlen
kötéltáncon halad
a világ alant
ne nézz le
ne nézz le
lófej az ágyban lapult
törvényt tört s viharral dacolt
rajta gesztenyebarna köpeny
isten uccse ez itt a menny
ôsi csontokat
s tekercset leltem
ült körülötte
millió szellem
a nagy ismeretlen
kötéltáncon halad
a világ alant
ne nézz le
ne nézz le
(1987)
Tom Waits: Alice - Szegény Edward (Poor Edward)
Hallottátok a hírt Edwardról?
A tarkóján
volt egy másik arca
nôi arc volt
vagy egy fiatal lányé
azt mondták csak megölni lehet
így hát Edward átkozott lett
Az Arc tudott nevetni és sírni
Az Ördög ikre volt
és éjjel beszélt hozzá
pokoli dolgokat szólt
elválaszhatatlanok voltak
összeláncolva örökre
végül megszólalt a sors harangja
kivett egy lakosztályt
és felkötötte magát
az erkély vasára
van aki azt hiszi
megszabadult tôle
de én ismertem ôt jól
öngyilkosságba kergette
és Szegény Edwardot Pokolra vitte
(2002)
Suzanne Vega: Calypso
Calypso a nevemmindig egyedül éltem
egy szigeten élek
és oly régóta már
a hajnalt őrizem
láttam őt mint küzd a habokban
tudtam az árba vész
magamba fogadtam
De ma
hogy megcsillan a nap
elvitorlázik
egy utolsó éj után
elbocsátottam
Calypso a nevem
burjánzik kertem
sűrű vad s titkos
az édes mi benne terem
hajam messze lebeg
a szélbe énekelek
Calypso a nevem
mindig egyedül éltem
egy szigeten élek
éjekről mesélek
mikor bőrének sóját ízleltem
hullámok sója
könnyek sója
és bár elment tőlem
magamban őrzöm
mióta elengedtem
Calypso a nevem
őt elengedtem
a hajnali szélben
örök a végtelen
s bár elragadják őt a hullámok újra
útját immár ô is tudja
állok a parton magamban
a szívem tiszta
dalomat a szél fújja
a homok talpamat szúrja
az ég lángba borul
magány-idő komorul
nem kérem hogy visszatérjen
hadd menjen
hadd menjen
(1987)
Suzanne Vega: A múltbeli vétkek (Last Year's Troubles)
divatja múltak a múltbeli vétkek
az útonállók és a kalózok
talán a ruhák oly igézőek
a buggyos ingek és a fülbevalók
új hősök jöttek a modern időkben
de senki sem jött oly büszkén fényesen
mert ki tudja hogy az úrhölgyek szoknyái
mely bűnbe merültek kényesen?
múltbeli vétkek
nézd a dickensi Anglia utcakölykeit
miért regényesek szenvedéseik
mert oly viktoriánus rongyokban járnak
hogy pironkodnak csak a mieink
oly szépen ragyognak a múltbeli vétkek
erre ma már nincsen képzelet
itt minden már mocskos és durva lett
de a baj és a vétek itt ragad
néha azt hiszed jobb volt a tegnap
vagy a ma lett a rosszabb
ha mérlegre tennénk mindent
itt is ott is ugyanaz marad
(2001)
Leonard Cohen: Alexandra elmegy (Alexandra Leaving)
hirtelen az éjszaka lehült
Szerelemisten indulni készült
Alexandrát vállára vette
a szív ôrei között megszöktette
egyszerû örömök lassú léptek
formátlan körben a fényre értek
mindennél fényesebben ragyogtak
hangok és bor közé zuhantak
nem érzéket csaló ravaszkodás
reggelre fáradt bajos álmodozás
mondj búcsút Alexandra elment
mondj búcsút Alexandra elveszett
hiába alszik bársony takaródon
hiába ébreszt csókjával forrón
ne mondd hogy elképzelt pillanat
hasonlóval ne áltasd magad
mint aki régóta erre készül csak
menj az ablakhoz s látvánnyal szívd tele magad
finom zene Alexandra kacaja
igéretednek még van foganatja
és te ki megtisztelted estjét
s benned a tisztelet újra élt
mondj búcsút Alexandra elment
mondj búcsút Alexandra elveszett
hiába alszik bársony takaródon
hiába ébreszt csókjával forrón
ne mondd hogy elképzelt pillanat
hasonlóval ne áltasd magad
mint aki régóta erre készül csak
kezedben tervek az elpusztítottak
ne találj gyáva magyarázatokat
mint kit elrejt ok és okozat
és te kit megdöbbentett egy érzés
megszegett törvény megtorpant keresztvetés
mondj búcsút Alexandra elment
mondj búcsút Alexandra elveszett
(2001)
Sandy Danny: Hajóskapitány (The Sea Captain)
hogy tengerre szálljak megszöktem
a partról felrepültem
az idôt szelem át azt hittem
így égi utakra léptem
késôre járt lágyan fújt a szél
ó csendes volt az éj
óceán virágát szemléltem
a mindenség nem bántott engem
szállj még szólt nekem
a kapitány az óceánt szerette
de hajóját tûz emésztette
messzire kinyúlt két keze
hogy vágyait még megölelje
de nem maradt ideje
elindult át a széles tengeren
a hajóról felrepült
az idôt szelte át azt hitte
láttam a légben tovatûnt
(1970)
Cat Stevens: A csavargó (The Tramp)
Egyedül alszik verítékében
küszöbön nyugtatja fejét
a föld adja egyetlen fekhelyét
a csavargó
kifordult gallér elnyûtt cipôk
nem bánja nem veszthet semmit velük
Egyedül alszik verítékében
küszöbön nyugtatja fejét
a föld adja egyetlen fekhelyét
a csavargó
ki hazavinné társa nincsen
barátai meghagyják békében
senki nem tudja mily magányos élte
s a világ nem álmodik érte
Egyedül alszik verítékében
küszöbön nyugtatja fejét
a föld adja egyetlen fekhelyét
(1969)
Donovan: Atlantisz (Atlantis)
Atlantisz földrész sziget volt még a nagy
özönvíz elôtt
ott ahol ma az Atlanti óceán hömpölyög
oly hatalmas volt hogy nyugati
partjaitól a gyönyörû tengerészek
könnyedén beutazták Észak és Dél-Amerikát
festett vitorlájú hajóikkal
Keleten Afrika volt a szomszéd
alig néhány tengeri mérföldre
a Nagy Egyiptomi Örökség nem más
mint Atlantisz maradványa
Az özönvíz elôtti királyok
gyarmatosították a világot
mindazok az istenek
akik a mitológiai drámákban
és a legendákban játszanak
mind a mesés Atlantiszról
származtak
mivel tudta a sorsát
Atlantisz hajókat küldött a
föld négy sarkába
tizenketten voltak a fedélzeten:
a költô, az orvos, a földmûves,
a tudós, a varázsló
és a legendák többi istene
bár istenek voltak
mint ôseink inkább
vakok maradtak
örvendezzünk énekeljünk táncoljunk
üdv Néked újra Atlantisz
odalent az óceán mélyén
ott lennék ahol kedvesem
(1969)
Leonard Cohen: Johanna (Joan of Arc)
lángok követték Johannátmíg vágtatott az éjen át
hold nem sütötte páncélját
nem vezette senki útját
"elfáradtam a harcban
aratni vágyom titokban
hosszú menyasszony-ruhában
táplálnám mohó étvágyam"
"mily öröm hallani hangod
lángolva lestelek téged
tudod kivánom Johanna
magányod hidegséged"
"és ki vagy te?" - kérdezte
a füstbôl szóló hangtól
tûz vagyok, szépségem, én
jeges gôgödrôl álmodó"
"nos tûz, enyhítsd testedet
tiéd az enyém légy ügyes"
s e szókkal rázuhant Johanna
örökkévaló hitves
és mélyen bent büszke szívébôl
Johanna porát elûzte
a násznép feje fölé
fátylának hamvait feltûzte
és mélyen bent büszke szívébôl
Johanna porát elûzte
megértette ez a sorsa
kedvese tûz és ô a rôzse
láttam a kínját hallottam jaját
láttam glóriát szemében
szerelmet fényt akarok én
a gonosz kebelében
(1971)
Leonard Cohen: Izsák története (The Story Of Isaac)
az ajtó lassan kinyílts belépett apám
kilencéves voltam
fölém magasodott
kék szeme csak úgy fénylett
hangja jéghideg volt
s szólt "látomás kísértett
tudom szent vagyok s erôs
teszem kötelességemet"
nekivágott a hegynek
én szedtem a lábam utána
aranyfejszéje fénylett
a fák zsugorodni kezdtek
a tó nôi tükörré vált
megálltunk inni egy korty bort
az üveget elhajítottuk
mely azonnal eltörött
s akkor kézenfogott
talán sast láttam körözni
vagy keselyû lehetett
- nem tudom meg már soha -
majd apám oltárt emelt
közben hátrafordult egyszer
tudta hogy szökhetem el
ti ki áldozó oltárt
emeltek gyermekeknek
többé ne tegyétek
a látomások nem terveznek
sem démon sem isten
nem kísérthet
kik gôggel magasodtok most
vérhabos fejszével a kézben
nem voltatok ott tegnap
mikor a hegytetôn hevertem
és apám keze megremegett
az Ige szépsége felett
s ha ezután testvérnek mondotok
bocsássatok meg hogy kérdem
honnan-e jogotok?
amikor a porba hull a végzet
ha kell veletek végzek
de ha tudok segítek nektek
irgalom az uniformisnak
békéltetônek és harcosnak
amikor páváskodnak
(1969)
Patti Smith: Végső hívás (Last Call)
egy magas házban egy ifjú állt
várt már rá sok jó barát
odakint illatoztak a magnóliák
kergetőző gyermekek aranyló utcák
egy újabb kóbor lélek
a csillagok közt lebeg
egy újabb emberszív
ment el
felhúzta cipőjét és lehevert
kint sebesen gyűltek a fellegek
megitta kávéját italát keverte
lehunyta szemét suttogott a lelke
egy újabb kóbor lélek
a csillagok közt lebeg
egy újabb emberszív
ment el
megtért társaihoz gyanútlanul
árnya egy magas házra borult
kint a gyerekek gyönyört suttogtak
a gyorsuló égre majd szétoszlottak
39 kóbor lélek
a csillagok között lebeg
39 emberszív
ment el
égő bőrét angyalok hűtik
lebeg a kín az ürülék
minden csak salak
mi kezedre hull mit egy másik ad
ki dönt hogy mit tegyen
nincs ereje örök vágtatásra
tanítja őt sok erős idegen
még Krisztus is vágyakozik
hogy emberi bőre
legyen csontja és vére
ki őrzi a nyájat szegi a kenyeret
ki maga dönthet
nem hallgat hangokra
hamis tanítókra
álprédikátorokra
kik pénzedért
kezüket nyújtják feléd
lelked szíved képzeleted
rokonszenved érzésed
minden felebarátodat felismerte
de ne kövesd
el ne vigyen téged
(1997)
Jimi Hendrix: Leég a ház (House burning down)
Nézd fenn az eget
A pokoltüzet
Valakinek háza leég
Leég leég leég
Megkérdeztem cimborámat
Honnan száll a fekete füst felénk
Köhintett és mellébeszélt
„talán valahol havazik” – így szólt
Hagytam hát hadd igyon tovább
Kocsiba vágódtam és száguldottam
Hogy mi történt és miért
Rögtön lássam
Nővérek fivérek apák anyák
Állták körül és sírtak
Mikor odaértem
Táncoltak a lángok
Mint kísértetek
Ló hátára felálltam
És sírva kiáltottam
Ó kedves miért égetted
Porig a házat ahol élt testvéred?
Valaki kivált a tömegből
Magas volt akár egy mérföld
S így kiáltott:
„fáradtak vagyunk
Undorodunk
S ezért az eget
Vörösre mázoltuk
Így szóltam: az igazság előtted áll
Ne téged emésszen a tüzes halál
Tanulj ne égj
Ha mondom tovább!
Aztán távoztam végre
De kísért a nap emléke
Mert hogy elértem a völgyet
S visszanéztem az útra
Egy óriás hajó az űrből
Leszállt légies keccsel
S távozott a holtak tetemével
Nézd fenn az eget
A pokoltüzet
Valakinek háza leég
(1968)
Leonard Cohen: Dalok tornya (Tower of Songs)
elmentek barátaim szürkül a hajamszenvedek ott hol sokat játszottam
bolondul szeretek de minden hiába
naponta fizetem bérem
a Dalok Tornyába'.
kérdtem Hank Williams-t "milyen egyedül az élet?"
de Hank Williams-tôl még nem jött felelet
de hallottam hogy köhög végig egy éjet
száz emelettel a Dalok Tornya felett
ilyennek születtem nem volt választásom
aranyhangom isteni adományom
és huszonhét angyal a mennybôl alászállva
rákötözött a Daltorony asztalára
ejtsetek tû-sebeket a vudu-babán
kár kedves hogy nem is hasonlít rám
ablaknál állok erôs fénynyalábban
ne öljön meg téged egy nô a Dalok Tornyában
keserû vagyok mondhatjátok de abban biztos vagyok
szegény szobában hevernek a gazdag láncok
istenitélet jô tévedek talán
A Daltorony vidám hangjait hallanám
látlak ott állsz a túlsó parton
hogy lett ilyen széles a folyó nem tudom
szerettelek szerettelek
és minden híd mögöttünk leégett
de közel van ami csak elveszett
nem vesztünk el semmit soha többet
isten veled nem tudom mikor térek vissza
kilakoltattak minket az alsó toronyba
de hallasz rólam nem némít a távol
szelíden szólok hozzád
a Daltorony ablakából
(1988)
Leonard Cohen: Tudja minden ember (Everybody Knows)
Tudja minden ember hogy csalt a kockaminden ember sorsát kabala húzza
tudja minden ember a háborúnak vége
tudja minden ember a jók vesztére
tudja minden ember hogy a harc bunda
a szegény csak koplal a gazdagnak futja
mindig így megy ez
minden ember tudja ezt
tudja minden ember a hajó süllyed
tudja minden ember a kapitány füllent
tudja minden ember hogy milyen ott lent
ha apjuk kutyájuk végleg elment
minden ember néha magában beszél
minden ember egyszer csokoládét kér
hosszú szálú rózsát kezébe vesz
minden ember tudja ezt
tudja minden ember hogy szeretsz kedves
tudja minden ember hogy igazán kellek
tudja minden ember hogy hûséges voltál
alig egyszer-kétszer ha meg is csaltál
tudja minden ember hogy szemérmesen
sok másik is látott már meztelen
tudják rengetegen
minden ember tudja ezt
minden ember tudja ezt
mindig így megy ez
minden ember tudja ezt
tudja minden ember a most is örök
tudja minden ember te jössz s jövök
tudja minden ember neved fennmarad
mert idézik verssoraidat
tudja minden ember az üzlet megbukott
Vén Feka Joe csak szedi a gyapotot
szalagokkal pöffeszkedj
minden ember tudja ezt
tudja minden ember hogy a Pestis jön
tudja minden ember gyorsabb mint a vízözön
tudja minden ember hogy a csupasz férfi és nô
teste már csupán múltból fénylô
tudja minden ember halott e képe
de ágyadban ott lesz a mérce
ami keretbe tesz
minden ember tudja ezt
minden ember tudja ezt
minden ember tudja ezt
mindig így megy ez
minden ember tudja ezt
tudja minden ember száz baj gyötör
tudja minden ember mit éltél eddig
a Golgotha vérzô keresztjétôl
óceán-Malibuig
tudja minden ember hogy összetörünk
egy pillantást a Szent Szívre vetünk
míg minden száz darabban lesz
minden ember tudja ezt
(1988)
Patti Smith: Hasztalan halál (Useless Death)
A vérpadon vagyok
Mily izgalom! Mi történik?
Oly keveset tudok erről az országról.
Gyanítom, a királyné koronázása.
Nem. Ó, Istenem. Tévedek.
A királyné kivégzése.
Csapdában vagyok.
Nem segíthetek.
És végig kell néznem innen
a vérpadon
madártávlatból.
A király megadja a jelt. Mint
egy felfújt passió-játék
fáradt mozdulatot tesz
világos ezer éve nem aludt már
először jönnek a várandós hölgyek
vagy harmincan lehetnek
magas derekú
zöld tafota ruhákban
mint középkori mazsorettek
flegmán fennhordott orral
harminc pár piciny kéz
kitolt hasuk felett
miért ítélik el a nőket
ha terhesek lesznek?
mily nevetséges
harminc elítélt nő remeg
néhányan meginognak
többen kis híján elájulnak
a király motyog. Mit mond?
hallásom mint látásom éles lesz
átkozott terhes hölgyek
szabaduljunk meg tőlük
a palotába zsúfolva
hogy lenéztem őket
mintha a királynénál
jobban gyűlölné őket
de így szól:
ölj meg s kutyáimat velem
s viszont
ez csereüzlet
a király betartja
a játékszabályokat
könnyeznek s ruhájukat
tépik a hölgyek
egy földdarabhoz közelednek
mit kötéllel kerítettek el és
friss talajjal hintettek meg
31 lapátot sorjáztak fel
a király megparancsolja
mindenki saját sírját megássa
Jézus mily borzalom
a nők elvesztik a bevonulás
alatti hidegvérüket
hangosan zokognak
kezüket tördelik
s egymásba kapaszkodnak
többen összeesnek
hajukat tépik ruhájukat
szaggatják
mindez nevetséges. a herceg zavarban
gyors pillantás a kastély felé s vissza
ott a királyné
senki sem vette észre
úgy jön mint egy álom közömbösen
testtelenül mintha az egészhez
nem sok köze lenne
vajon felfogja-e
hogy közel a halál?
mintha egyáltalán nem tudná
Hogy csodálom őt! Igazi hősnő
elfelejti hatalmát
hogy forog körülötte hatalom
szerelem s halál
mintha sosem állt volna tükör előtt
a király kétségbeesett
nem ismeri fel őt
szava semmit sem jelent?
meg észreveszik a terhes hölgyek
még hangosabban zokognak
kedves királynéjuk láttán
uniszónóban verik a mellüket
több néző elalél
a szakácsot el kell vinni onnan
a királyné ásót fog kezébe
mosoly futott át az arcán?
lehetetlen megmondani
hirtelen megborzong és így szól:
„Fázom”
Egyszerre erős hideget éreztem
zavarban vagyok. Nincs-e tavasz?
mindenki könny? lepelben
még a királyon is csak egyszer?
bársony köpeny
hermelinpalástja helyett
a hölgyek foga vacog
csak úgy melegedhetnek fel
hogy mint megszállottak ásni kezdenek
harminc ásó nő áraszthat
nagy meleget
ha megállnak
pihenni, megfagynak
a királyné mintha be sem kerülne
a dolgok forgatagába
egy kicsit segít
kivág egy kemény agyagrönköt
segít kiásni egy hatalmas követ
itt-ott egy lágy kőre vagy egy szép
kristályra felfigyel
kézbe veszi nézegeti eldobja
elrejti uszályába
amit összefogott mosolyogva
gyermeki öröme
önmagát táplálja
a fagytól nehezebb ásni
a nők még dolgoznak
mint őrültek
hogy melegedjenek
a királyt már nem érdekli
a királyné elkalandozott
mindenki hazamegy
kicsúszik a lábam
leesem a vérpadról
minden lassú mozgásban
szenvedélytelen bűntett
(1972)
Loreena McKennit: Skelling
ó gyújts gyertyát John
már csaknem lement a nap
utolsót szólnak a madarak
a harangok misére hívnak
gyere ülj le most mellém
oly hosszú még az éj
valamit el kell mondanom
mielôtt végleg elmennék
remetévé lettem
könyvekben bölcsességem
leírtam Isten szavát
bennem a történelem
sok-sok éve már hogy
a tengerhez értem
hullámok mosták könnyeim
és a szél az emlékezetem
hallottam hogy az óceán
a partokra lehel
ismertem vérét a viharnak
mit haraggal visel
és így teltek az évek
sziklacellámban
egér madár volt barátom
szeretô magányban
de elmúlt egyszer ez is
cigányok öleltek
sok év kellett míg
hozzád megérkeztem
poros utakon jártam
magas hegyek felett
mély folyókon át
hol végtelenek az egek
ciprusfák lombjai közt
jázminbokrok mellett
átadom neked könyvemet
s összes rejtelmüket
fogd a homokórát most
fordítsd lefelé fejét
ha elpihennek a szemek
megtudod halálom percét
(1997)
Kategóriák: Loreena McKennit Címkék: ballada
írta: GNL
Loreena McKennit: Mímesek tánca (Mummer's Dance)
mikor eljön a tavasz
s levelek koronázzák a fákat
mikor kôris tölgy nyír s tiszafa
visel fényes szalagokat
mikor baglyok hívják a lázas holdat
az éj kék fátyla alatt
a fák árnyai megjelennek
hol lámpás fény akad
kóboroltunk egész éjjel
és kissé még nappal is
de visszatérünk még
ki merül el a ködös berkekben
és szólítja meg az árnyakat
s szalagot köt a megtartó karokra
ha köszöntjük a tavaszt
madárdalok töltik be az erdôt
mintha hegedû szólna
és hangjuk a fák kérgein
örökké visszhangozna
és táncolunk kéz a kézben
körbe-körbe s az ösvényeken
s elcsitul az éj utazása
árnytalanul hirtelen
vidám csokrot hozunk neked
állunk az ajtód elôtt
jól kisarjadt csira velünk
mit alkotott a Teremtônk
(1995)
Kategóriák: Loreena McKennit Címkék: ballada
írta: GNL
Nick Cave: Bébi, tüzelek (Babe, I'm On Fire)
1.apa mondja anya mondja
nővér mondja fivér mondja
bácsi mondja néni mondja
a bulin mindenki mondja
bébi tüzelek
2.
a ló mondja a disznó mondja
a bíró mondja parókája mondja
a róka és a nyúl
a fityulás apáca mondja
bébi tüzelek
3.
haverom Bill Gates mondja
az Egyesült Államok elnöke mondja
a naplopó és a munkás
a burkába burkolt lány mondja
bébi tüzelek
4.
a harckocsizó tábornok mondja
a bankszolga mondja
a rakétás katona mondja
az egér a zsebemben mondja
bébi tüzelek
5.
a drogfüggő roncs
nyakában tűvel mondja
a részeg mondja a szakadt mondja
a derék buddhista mondja
bébi tüzelek
6.
dobj fel bébi és üss ki engem
cseppenj belém forogj köröttem
míg a nap le nem megy foghatod kezem
mert tudom
hogy veled
együtt
leszek
mert szeretlek
7.
a vak játékvezető mondja
a szerencsétlen amputált mondja
az óriás gyilkos darázs
térdemre szállva mondja
bébi tüzelek
8.
a zsaru a nadrágjával
a paraszt a trágyájával
a férfi a pincében
csámcsog jóízűen
mondja
bébi tüzelek
9.
a kibaszott raszta mondja
a cseles libertinus mondja
az édes posztófülű
kis gót mondja
bébi tüzelek
10.
a cross-over country-dalos mondja
a púpos harangozó mondja
a kidobó a szimuláns mondja
a sértett szélsőjobb militáns mondja
bébi tüzelek
11.
a kóborló ember mondja
a meg nem értett viking mondja
a rodeózó
a magányos vén eszkimó mondja
bébi tüzelek
12.
a puha keresztény mondja
a vad Sonny Liston mondja
a strici a kripli
a sánta fickó mondja
bébi tüzelek
13.
a vak zongorahangoló mondja
a Las Vegasi nyávogó mondja
a huligán holdkóros
- övé a kétárbocos - mondja
bébi tüzelek
14.
a kínai kígyóember mondja
a zugabortuszpárti mondja
a szegény pakisztáni
és barátja Batman mondja
bébi tüzelek
15.
a reményvesztett vádlott mondja
a vécés néni mondja
a pornográfus a sztenográfus
a divatfotográfus mondja
bébi tüzelek
16.
a főiskolai prof mondja
a bűnös transzvesztita mondja
mama és papa
a hátsó ülésen mondja
bébi tüzelek
17.
a prosti a küszöbön mondja
a fogós bába is mondja
s az őrült ifjú nő
a gyermekét lángon sütő
bébi tüzelek
18.
a sérves atléta mondja
a Guernicai Picasso mondja
feleségem bútora
bébi tüzelek
19.
a röhögő hiéna mondja
a honvágyó lengyel utcaseprő mondja
a Klán embere
- fáklyát hord keze - mondja
bébi tüzelek
20.
a kínai füvesember mondja
a keresztény hitvédő mondja
a kutya a béka
egy farönkön ülve mondja
bébi tüzelek
21.
a rókavadász ficsúr mondja
a rémséges lepke mondja
az átkozott köcsög
ki egyre csak köhög mondja
bébi tüzelek
22.
a pápista lelke mondja
a kopogó szellem mondja
Jack mondja Jill mondja
a dombon legurulva
bébi tüzelek
23.
a bölcs cirkuszi légy mondja
a tengerész nyílt vízen mondja
a Daily Mail embere
s halott menekültje mondja
bébi tüzelek
24.
a nászra váró Zulu mondja
a büszke kenguru mondja
a koala a hangyászka
és a kacsacsôrû emlôs is mondja
bébi tüzelek
25.
a kegyvesztett falusi plébános mondja
az őrült gitárnyűvő mondja
a beatnik a békecsősz
a bürokrata mondja
bébi tüzelek
26.
a zavart éjféli vándor mondja
Garcia Lorca mondja
az orgyilkos Walt Whitman
a büdös szájú mondja
bébi tüzelek
27.
a borkóstoló orrával mondja
a tűzoltó gatyában mondja
a gyalogos a lovas
a sztepptáncos lábujjhegyen mondja
bébi tüzelek
28.
a szépségben a fenevad dühöng
a selyemfiú ingatlanügynök
a gyöngyhalász az éhenkórász
a kómás lány mondja
bébi tüzelek
29.
a vén rock and roller
és kétüléses rollere
a rajongó hátsó ülése
és undorító terve mondja
bébi tüzelek
30.
a menstruáló zsidónő mondja
az ideges stewardess mondja
a géprabló a kiránduló
a ravasz kasszafúró mondja
bébi tüzelek
31.
a sportkommentátor mondja
a vén alligátor mondja
a teniszcsillag ütőjével
a mihaszna felöltőjével
bébi tüzelek
32.
a hentes bárdjával mondja
a vad kosárszóró mondja
a hajszolt bokszszakíró
és az üvegálló bunyós mondja
bébi tüzelek
33.
az ősz városi rikkancs mondja
a megrögzött hazug mondja
a dévér a szardínia
a pisztráng a folyóba'
bébi tüzelek
34.
a haditudósító mondja
a lelkes és a levert mondja
a műszerész és a gyászhuszár
és a horgász mondja
bébi tüzelek
35.
az Alvilág pásztora mondja
a haszonleső hazafi mondja
midőn a csónak menekültekkel tele
elsüllyed a tenger mélyére
bébi tüzelek
36.
a szilikon-belőtt mondja
az rt. lakája mondja
a digó divatcézár
és a kínai riksakuli mondja
bébi tüzelek
37.
a bivalyerős fuvaros mondja
az elveszett űrhajós mondja
az ültetvényes a ferde zsaru
a kényszeres boltos mondja
bébi tüzelek
38.
a bécsi vérszívó mondja
a cowboy tábortüzénél mondja
a tv-játékos mondja
a jungiánus lélekbúvár mondja
bébi tüzelek
39.
Warren mondja Blixa mondja
a világosító s a mixer mondja
Mick mondja Marty mondja
mindenki a partin mondja
bébi tüzelek
40.
kócos pókiszonyos mondja
a rémült agorafóbiás mondja
az anya a fivér
az oszló szerető mondja
bébi tüzelek
(2003)
Nick Cave: Álmodtam, Joe (I Had A Dream, Joe)
álmodtamálmodtam
álmodtam, Joe
álmodtam, Joe
egy tágas út közepén álltál
álmodtam Joe
kezedet az égre emelted
és habzott a szád
álmodtam Joe
egy árnyékos Jézus fáról fára szállt
álmodtam Joe
kurvák hada tűkkel szurkálta képemet
álmodtam Joe
ősz volt és sűrűn hulltak a levelek
álmodtam Joe
egy nyálas öltönyös strici fogvájót szopogatott
és rám mutatott
álmodtam
álmodtam
álmodtam Joe
kinyílt a szemem Joe
az éj óriás cseles és határtalan volt
kinyílt a szemem Joe
leveleid lapjaid az ajtóra tapadtak
kinyílt a szemem Joe
a reggeli fény lassan szűrődött át
az ablakon Joe
rád gondoltam és úgy éreztem
hátamon egy testet cipelek
álmodtam
álmodtam
álmodtam Joe
hová mentél Joe
végtelen buta zűrös lebegéssel
hová mentél Joe
pörögni-forogni fákra erdőkbe
hová mentél Joe
elbújni nyálas öltönyödbe
csizmád sarka
a romlás porába merülve
álmodtam
álmodtam
álmodtam Joe
(1992)
Lou Reed: A harangok (The Bells)
minden színésznő a színészről álmodik
aki későn tér haza
ha minden darab véget ér
a Városházán és az utcán
jegyet senki nem vehet
az estek estjére
a Broadway csúcsára
A Nagy Fehér Tejútra
valamit tán mondani akart
amint térdre hullott
miután keresztül szállt a légen
és nem tartotta meg semmi sem
nem volt egyszerű feladat
hogy ejtőernyő nélkül maradt
amint a peremen állt
és azt hitte
egy csermelyt lát
s eképp kiáltott
"jönnek a harangok!"
(1979)