Beköszöntő
Van már annak 35 éve is, hogy először próbálkoztam rock-szövegek magyarításával. Később valóságos szenvedélyemmé vált a rock-poézis, és amikor húszegynéhány évvel ezelőtt „hivatásosan” is foglalkozni kezdtem a műfajjal, nem hagyhattam ki, hogy szövegekkel, rock-versekkel színesítsem írásaimat. Persze sokkal többen vannak a rock-poéták, mint akikről írtam, és az ő műveik is belekerültek 15 évvel ezelőtt kiadott antológiámba, a Vadpartokba.Már ennek megjelenésekor tudtam, hogy nem egyszeri, befejezett munkáról van szó. Szinte azóta folytattam a fordításokat, klasszikusokat és újakat egyaránt, ezeknek egy része meg is jelent a www.rockhalo.hu oldalon, de felhasználtam belőlük jócskán a novemberben megjelent könyvemben, a LP - Lemezlényeg, portalanul című nagylemez-válogatásban.
Évekig terveztem, hogy egy újabb kötetet adok ki belőlük, végül azonban úgy gondoltam, a freeblogon keresztül juthatnak el a legtöbbekhez a modern kor e versei. A szerzők között akadnak persze nem kevesen olyanok, akik önálló verseskötettel, vagy akár egész költői életművel rendelkeznek, mint például Leonard Cohen vagy Nick Cave. Soha ne feledjük, szemben a megrögzött parnasszistákkal, hogy a vers és a zene csak a modern korban vált szét, tehát napjaink trubadúrjai végül is nem tettek mást, mint újrateremtették ezt az uniót. És ki mondja meg, hogy hol a határ a „vers” és a „dalszöveg” között?