Hazel O'Connor: Fekete (Blackman)
fekete vagyok és te fehér vagy
deviáns vagyok neked van igazad
sötétség vagyok te fénylesz csak
fekete vagyok és te fehér vagy
igen és te vagy a jó, a szentebb
rejtsd kezedbe fejed
nem hallasz nem felelsz
s nem értesz
fekete vagyok én a sötét
a részeget a parkban levizelték
a lány sötétben eladta testét
igaz vagyok tiéd az álszentség
mocskos vagyok te pedig tiszta
ott élek hol nem jártál soha
szemetet eszem neked krémre futja
mocskos vagyok te pedig tiszta
büntetsz hogy egészen más legyek
ütsz rúgsz és bármi lehetek
fehér vagyok sötétre kenlek
áruló vagyok vérpadra viszlek
gyáva vagyok hátulról tüzelek
fehér vagyok sötétre kenlek
(1980)
Kategóriák: Hazel O Connor Címkék: vallomás
írta: GNL
Hazel O'Connor: A nyolcadik napon (Eight Day)
kezdetben vala az ige szólt az ember: legyen több fény elektromos színek lézergyöngyök neon ragyogják be a fényûzô éjt a második napon szólt: gáz legyen hidrogén szénmonoxid múlt elem néhány csíra s pusztulnak a férgek felülmúlhatatlanok az emberek
s mondá: lássátok mit tettem
mindnek jobb világot teremtettem
nem nevet nem sír senkisem
örökkön-örökké a világ végtelen
ámen ámen ámen
a harmadikon kék-zöldek lettek a mennyek
a negyediken rakétával lôttük az eget
az ötödiken fémszörnyek jöttek
s tengeralattjárók
a hatodikon gyúrja az ember a végsô álmot
teremtsünk képünkre robotrabszolgákat
megtakarítunk napokat órákat
komputerek gépek szilikon-álom
s visszavonult a hetedik napon
s mondá: lássátok mit tettem
mindnek jobb világot teremtettem
nem nevet nem sír senkisem
örökkön-örökké a világ végtelen
ámen ámen ámen
a nyolcadik napon a gép elromlott
baj mit ember elôre nem látott
nem repülünk a fény vakít
csak ûr marad örök éj ordít
és mondá: lássátok mit ember tett
a világ mindnek elveszett
senki nem sírt senki nem nevetett
(1980)
Hazel O'Connor: Maradsz? (Will You?)
kávét iszol s teát kortyolok én
együtt játszuk el, mi jön, mi jön még?
de mintha elkéstünk volna
talán még maradsz, maradsz, maradsz
vagy szivélyesen jóéjt mondasz?
egy kicsit közeledem
de mit teszek, nem tudom
én kétbalkezes bolond
teámat kiborítom
de mintha elkéstünk volna
talán még maradsz, maradsz, maradsz,
vagy szivélyesen jóéjt mondasz?
s hozzám érsz még nem félsz
régóta várom ezt a percet
megremegek ráz a hideg
oly tétova ez a perc
erre vártam oly nagyon
de te mire, mire vársz vajon?
nyisd tágra szemed, vetkôzzön lelked
gyûjts magadba legyünk egyek
mondd el a titkod dalolj egy dalt
dalold ki nekem a néma hajnalt
de mintha elkéstünk volna
talán még maradsz, maradsz, maradsz,
vagy szivélyesen jóéjt mondasz?
(1980)