Suzanne Vega: Gépbalerina (Machine Ballerina)
mi vagyok én délutáni bulidróton mozgatott tárgy
kit eldobnak
s visszarántanak
mint egy születésnapi
telefonhívás
öröm és tréfa
mely úgy végződik viszlát
mely úgy végződik jóéjszakát
vagy tálcán kínált játékszer
puha agyagdarab
egynapos bohóc vagy királynő
gépbalerina
vigyázzban álló
ólomkatona
előtted ki oly királyian nézel
mielőtt eltemetsz
elfogadsz
végighallgatsz
elzavarsz
szórakoztatlak
megtarthatsz udvari bolondnak
mi vagyok én Őrült Magazin
testté vált trambulin
céda a flipper fényein
fantázia-lány
ezer darabban
összerakhatatlan
lelkük egy de a szívünk néma
hallasz de nem látsz soha
(2001)
Suzanne Vega: Calypso
Calypso a nevemmindig egyedül éltem
egy szigeten élek
és oly régóta már
a hajnalt őrizem
láttam őt mint küzd a habokban
tudtam az árba vész
magamba fogadtam
De ma
hogy megcsillan a nap
elvitorlázik
egy utolsó éj után
elbocsátottam
Calypso a nevem
burjánzik kertem
sűrű vad s titkos
az édes mi benne terem
hajam messze lebeg
a szélbe énekelek
Calypso a nevem
mindig egyedül éltem
egy szigeten élek
éjekről mesélek
mikor bőrének sóját ízleltem
hullámok sója
könnyek sója
és bár elment tőlem
magamban őrzöm
mióta elengedtem
Calypso a nevem
őt elengedtem
a hajnali szélben
örök a végtelen
s bár elragadják őt a hullámok újra
útját immár ô is tudja
állok a parton magamban
a szívem tiszta
dalomat a szél fújja
a homok talpamat szúrja
az ég lángba borul
magány-idő komorul
nem kérem hogy visszatérjen
hadd menjen
hadd menjen
(1987)
Suzanne Vega: Megfagyok (Freezin’)
ha nincs neved
ha nincsenek könyveid
ha nincsenek szeretteid
ha csak magad vagy
meztelenül a fűben
mit lehetsz?
és csak azt feleltem nem vagyok biztos
csak fázom éppen
és most megfagyok
megfagyok
(1980, Philip Glass zenéje)
Suzanne Vega: A múltbeli vétkek (Last Year's Troubles)
divatja múltak a múltbeli vétkek
az útonállók és a kalózok
talán a ruhák oly igézőek
a buggyos ingek és a fülbevalók
új hősök jöttek a modern időkben
de senki sem jött oly büszkén fényesen
mert ki tudja hogy az úrhölgyek szoknyái
mely bűnbe merültek kényesen?
múltbeli vétkek
nézd a dickensi Anglia utcakölykeit
miért regényesek szenvedéseik
mert oly viktoriánus rongyokban járnak
hogy pironkodnak csak a mieink
oly szépen ragyognak a múltbeli vétkek
erre ma már nincsen képzelet
itt minden már mocskos és durva lett
de a baj és a vétek itt ragad
néha azt hiszed jobb volt a tegnap
vagy a ma lett a rosszabb
ha mérlegre tennénk mindent
itt is ott is ugyanaz marad
(2001)
Suzanne Vega: Pasziánsz (Solitaire)
feketén piros piroson feketeígy ketyeg egy fáradt elme
próbáld te is gyere ülj le
lássuk felengedsz-e
ne játssz kettest se hármast
tartsd meg babonádat
a végén vesztésre állhatsz
figyelmed ne add másnak
lásd ami nem megy add tovább
sződd úgy mint egy imát
vajon ébren töltöd az éjszakát?
eljátszod-e a magányt?
kezd előlről mikor mindegy már
mint egy bölcs bolond
vágd ki a tromfot nem nyertél
lebirkózott a gond
dámára bubi bubira tízes
vígan ismételgetsz
te és a sorsod sakk-matt lett
magad vagy ellenfeled
(2001)
Suzanne Vega: Kifelé nézek (I Look...)
ó kifelé nézek
felel a sötét
fehér hópelyhek lebegnek
céltalanul a semmi felé
gazdag fehér
fekete bársony
teljesíti be a fényt
(1972)
Suzanne Vega: Szent Klára (St.Claire)
szólítsd e szentet
s égő gyertyája
óvja meg őt míg
hazahozza lába
festett szobor
tartja a lángot
szegények szentje
kit férfi vágyott
ázott kismadár
siess már haza
repülnék veled
szellő sodorna
sokasodó lelkek
tűznél melegszenek
de titkok előttük
a vágyott rejtelmek
vadon nőtt fű tapad
a folyó partjára
mikor elfut a hó
a tavasz sugarára
mezítláb fázik
lanttal a kezében
út menti álom
férfiak szívében
szólítsd e szentet
s égő gyertyája
óvja meg őt
míg hazahozza lába
(2001)
Suzanne Vega: Vörösszürke Dal (Song In Red and Gray)
e megvetés lányod gyönyörű arcán
vajon honnan tudhatja ő
hogy egykor valami történt közöttünk
mit nem mos el soha az idő?
jól látom anyja még benne él
mindent elmond e tekintet
mikor először meglátott engem
letépte volna bűnös bőrömet
te szakítottál-e vagy én voltam
ugyan ma már kit érdekel
tizenkilenc évnyi késésben vagyunk
megszegett ígéreteinkkel
szürke ónvázában sötétvörös rózsa
ragyogó fehér koralldarab
rézgyertyák mellett vörös bársonyzakód
egy éjszaka emléke marad
miért idézem fel újra mindezt
még mindig magam sem tudom
őrizni kellene bensőmben mindent
de tovatűnt minden bátorságom
egy név voltam-e kimondhatatlan
számítottam-e valaha
az ő világra jötte előtt történt
falfirkáit elhalványítja?
tudom egy voltam a sok közt
ki sötétséget hozott
házra ajtóra családra
mit asszonyod megsiratott
ó vörös levél hajlik szürke kőre
akad még egymáshoz szavuk
valahol dereng még a jövő
de nem látják merre visz utuk
(2001)
Suzanne Vega: Villám (Lightning(
villám csapott le az iménttúl gyorsan perzselt
de időt adott az esőnek
bizton erre jár
fújd el
oly gyorsan történik
érzem a lángos időt
s parázst tapintok
hogy felemeljem
vihar-lelkem
fújd el
megrázott és elhagyott
nevetett és tagadott
vakító álmatlansággal
mely épp csak megjelent
és a szeles őrület rohan
át nappalon éjjelen
és elégett
elégett az idő
sercegése
most véremben érzem
a forró fehér élt
ostorral mennydörgéssel
áradó villanófénnyel
de sűrű füstös
csend lesz a légben
mikor elhal a tűz
vajon ki marad életben
az elégett
időhamvakban
(1986, Philip Glass zenéje)
Kategóriák: Suzanne Vega Címkék: spirituális
írta: GNL
Suzanne Vega: Az Ezüst Hölgy (Silver Lady)
amikor kislány voltamtíz éves vagy még előbb
beszéltem az Ezüst Hölggyel
de nem láttam többé őt
az égből repült le hozzám
a vízen szállva született
haja úszott körülötte
az őrült egyetlen lánya lett
láttam őt minden nap
arany póniján lovagolt
csak egyszer hallottam nevetni
messzi magányban visszhangzott
egyszer néztem a rohanó folyót
s otthonról elkalandoztam
találkoztam az Ezüst Hölggyel
ott sírdogált magányosan
kérdeztem Hölgyem miért sírsz
ha szárnyam lenne, mint neked
messze repülnék a folyótól
s zengenék madáréneket
hátravetette fejét és mosolygott
könnyei a napfényben ragyogtak
"szárnyaim nem tudnak repülni" - szólt
ha tehetném elszállnék azonnal
testvéreim mind messze szálltak
szívük vitte el őket szabadok
a legkisebb maradt apám öreg
neki az egyetlen én vagyok
kedves nekem az én apám
bármi bolond is lehet
megszakad szíve ha elhagyom
de ez az élet megöl engemet
érzem hogy húz az óceán
a szelek jönnek és beszélnek
elmennék velük bárhová visznek
hogy lássam mit hoznak új végzetek
s búsan elfordult tőlem
s én hazaindultam
másnap hallottam lóra pattant
s eltűnt névtelen vadonban
az apja ott maradt magányos házában
nem járt többé a városba
látták a folyóparton sírni
majd fejet ugrott a habokba
sokáig vártam őt sosem jött vissza
de ha ezüst szellőt érzek
tudom ô küldte bárhol is járt
hogy tudassa szabad lett végre
(1974)