Steve Hackett: Nyitott szemû álom (Dreaming With Open Eyes)
esôs száguldás hosszú egyenes úton
az idô elvesztheti értelmét
és a lélek elkalandozik innen
a kanyarok már nem táncolnak idegeiden
nincs messze egy szivárványhíd
most egy szökôkút lépcsôjén állsz
forró nyári napon
futsz végig egy keskeny fasoron
majd lelassítod léptedet
a felkelô nap ritmusára ver szíved
most egy hegyoldalról rohansz le
hûvöskék árnyékon
vízesésre veted fel fejed
színes zuhatag szór zöldet vöröset
szentjánosbogarak táncolnak ha sápad a fény
ellebeg veled az éj
álmokat látó szemekkel
a füzek a füvek közt tekereg a szél
felnyitják a tudat csapóhídját végre
merre tartasz
az ég felé
a nap s a hold kráterein át
átszállok kapukon
szabadon
(1996)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: szürreális
írta: GNL
Steve Hackett: Jane Austen ajtaja (Jane Austen's Door)
elhagyott-e téged Jean-Paul Sartre
és blues-t hallgatsz-e
van-e még tû a kezedben
méregkehely vagy igéret földje
ajtók nyílnak ajtók bezárulnak
a szembelévôk még zárva vannak
eljött-e hozzád Ruby Tuesday
vagy az ôr akinek filmje pörgött
egy bíbor rózsa mit elfeledtek
a gyermek Jane Austen ajtaja mögött
boldogtalannak tûnik életed
a barátok nélkül kik elvesztek
felégettük ama napok hídjait
ne törôdj vele nem ér már semmit
részeg gitár a Sloane Square alatt
rámzuhan és ôrzöm marad
a padló is tôle dübörög
sirtál Jane Austen ajtaja mögött
isten veled
hadd hajon hadd menjen
boldogan élni egy ketrecben
egy férfi egy nô egyidôsek velem
átveszem szereped az óriáskeréken
hány éélet kell hogy ezt megérjem
isten veled isten veled kiscsillag
bocsáss meg magadnak gyógyítsd a sebet
egy bíbor rózsa mit elfeledtek
Jane Austen ajtaja mögött égnek a fények
ragyogj még
(1996)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: szürreális
írta: GNL
Steve Hackett: Sötét mint a sír (Dark As The Grave)
sötét mint az éj
sötét mint a sír
sötét mely mindenkit elnyel
az utakon alvajárók árja
buja lányok rosszfiúk
hangjukban ott a kárhozat
hihetetlen opera
sötét mint az éj
sötét mint a sír
sötét mely mindenkit elnyel
isten hozott otthonodban
a káosz már merre jár
mint a gyászmenet mondja
nem történt semmi csak tragédia
(1993)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: szürreális
írta: GNL
Steve Hackett: Cassandra
adj jelet ha látod a jövôt
mondd miért vagy oly szomorú
egy másik világ megérzése-e
vagy csupán a múlt emléke
Cassandra amikor sírsz
Cassandra egy legenda meghal
Cassandra maradj itt éjjel
Cassandra míg jön a hajnal
nyiss ajtót ha nem félsz a veszélytôl
hogy látod a jót bár mindenütt hazugság hever
senki sem hallgat meg s egyszer késô lesz
bármit mondtál ártatlan nem lehetsz
(1993)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steva Hackett: Alvó színház (Theatre Of Sleep)
Az alvó színházban
hol eltûnt az értelem
álmodók lebegôk
lépnek a színre
folyton forgó díszletek
súgnak a sötétben
lankadatlan erôszak-csapdában
amint a fák lehántják kérgüket
mikor álmodba temetkeznek
a múlt idegen ország
másképp zajlanak a dolgok ott
visszatérsz a régi iskolába
mind hosszú hosszú széksorok
lehet háború vagy karácsony
tankkal ágyúval jelzôtûzzel
vagy egy boszorkány seprûnyélen
rémálmod csillagai
mikor álmodba temetkeznek
beszorultak egy régi csónakba
egy vízesés peremén
ereje fogytán a büszke királynô
túlad kísértetén
sovány zöld víz tör fel
tudom hogy meghalok
nincs idôm elhagyni hajóm
a reggel rámvirradott
(1993)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: szürreális
írta: GNL
Steve Hackett: Szedd ki e gyöngyöket (Take These Pearls)
szedd ki e gyöngyöket a kagylók öblébôl
szaggasd ki ôket az óceán méhébôl
tépd ki mint megvadult vágyat
a tenger szívébôl
fogd az ékszerré metszett drágaköveket
mint egy félmúltban maradt dal lényegét
mely az égbe repíti földünk kérgét
(1993)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: Mint egy nyíl (Like An Arrow)
mint egy éjjeli nyíl
mint egy nappali nyíl
hagyd el ágyadat éjjel
hagyd magad mögött az üres szobákat
ne félj a haláltól ne félj az élettôl
ízleld a gyôzelmet nem hal meg a lélek
mint egy éjjeli nyíl
mint egy nappali nyíl
hírharangot zúgat a szél
a kísértet-állomáson
nyúlnak az erek kezeden
mint a letört fák télen
utolsó hívás utolsó kikötô vár
mint egy éjjeli nyíl
mint egy nappali nyíl
(1994)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: A Remete (The Hermit)
Bölcsesség palástja
nyomja a földre vállait
lámpás a lángja
pislákol s egyre vénebbé válik
számüzetés a menedéke
élete szegény vakságban telik
s ha megfogod a kezét eltéved
és megzavarja a kedved
sötétség burkában él
körvonalakban a léte
benne sok számkivetett év
vihar elôl nincs menedéke
megismered ôt csillagában
mikor rálelsz magányában
s ha megfogod a kezét eltéved
mert ismeri éned
(1975)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: A Főpap árnya (Shadow of Hierophant)
Mandragóra fátyolcsipkéje rajtad
kibomló virágot fenyeget
közel az óra mindenki siet
hogy eltakarják tôle
küszöbjeiket
gondolatok mélyén látomásod
amint a Hold lefedi a Napot
kimért léptekkel
közelít hozzá a végzet
üres álmokba merül
s nem menekülhet
gondolatok mélyén látomásod
amint a Hold lefedi a Napot
könnyektôl csorduló
szökôkutak
nem igérnek
csak gyógyítanak
végetért álmon
víztükör-hullámok
eltûnôdsz s elrablod látomásod
amint a Hold elfedi a napot
(1975)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: Syrius csillaga (Star of Syrius)
borostyán esti ég alatt táncolt a nép
gyémánt esô hullt tengerbe földre
az éj ajtaját kitárták
s ködös fény csordogált
Isis csónakján indulj el újra
már repülni készülsz
bár messze még az út vége
figyeld az eget felhôtlen éjszakán
mikor ködös fény csordogál
ô tudja a szerelmet és ismer téged
világok melyekre rátalálsz
e csillagtól fénylenek
(1975)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: Oly sok arcú az éj (There Are Many Sides To The Night)
a lámpafényben álla pokol kellemes tornácán
örökké álmodó rubin ajakkal
fizetnek neki páran hogy szenvedni lássák
s páran csak szavát lesik
mert oly sok arcú az éj
amikor a vén Temze éber fiai elszunnyadnak
elosztani a robot filléreit
asszony munkája sosem elég
gyerek rabnô tanító bolond
majd egyszer csak eltûnik némán
és nincsen aki róla mesél
bár oly sok arcú az éja lámpafényben áll
parfümöt árul csipkét kukoricát
szép még ha távolról nézed
de sötétben nem látod arcát
gyermekei lebegnek elôtte
de akad aki megszólja még
és nem is tudja talán
mily sok arcú az éj(1993)