Rock és kortárs poézis

Rock-költők, kortársak, elődök on-line antológiája GNL magyarításban.

bőrcsizmát viselt

kölnit lehelt

tükör volt ablaka

csak ült s nem felelt

nőttön nőtt a

kert körülötte

skarlát és bíbor

kármin és kék színbe

hol jött hol ment

majd elment messze

hervadt virág lett

a kertnek pecsétje

a kert falára

legendát írtak

senki sem jöhet

míg nincs ki maradhat

(1972)

a következmények vagyunk

nem szeretők inkább szeretettek

kenyeret törünk Péterrel

mint a többi hűtlenek

Innuendo az anyanyelvünk

a tagadás nyelvjárása ez

az éhségre száz a szava

a vágyra is száz a szava

szerelemre száz szava

gyökértől ágig felhőig égig

és egy lépés alant

e szavak értelmét keressük

de a reménytelen akaratra

csak más szavakat lelünk

túl szótárunk határain

homályos pontok

ajánlják magukat

a szív sötét talaján

mesélnek túl a közönyön

de minden hittől messze

A Gyász Úrnője

a Gyíkok Völgyéből

szétszórt lelkünk

őrízetlen zugából tör ránk

oktalan hódító

míg mi ostobán vergődünk

a ma is a múlt bölcsességei között

próbálunk

igazat szólni

ha nem

igazságosat

eltünt dolgokról

eltünt helyeken

eltünt szavakkal

egy eltűnt dalban

és valahogy

összehozzuk

hogy megtaláljuk

(1991)

fekete léggömbökre

fénytollakkal a sötétben

költők söprik a mondat-

lépcsőket rőt söprűkkel

és emberi hajrongyokkal

fehérarcú költők zuhantak

le madárkalitkában

macskaemberre várva

költők s szegényfiúk égettek

ünnepi cicomát hogy melegedjenek

a város szélén Szentestén

elmerülni - úszni

ha úszni - szállni

és szállni szállni

miként Irving

a homályos fekete költő

aki naivul leugrott

65-ben a Golden Gate-ről

rózsákkal kezében

hogy fennmaradjon a neve -

meséjét köddudák mondják el

koronázási gyertyák

napudvar fáklyafénye

édes vándordalt adj nekünk

költők esküsznek az egybeesések

leheletére s géniuszára

odavetett sorokkal

költők szó-processzorokkal

végtelen revíziót mutatnak be

a rögtönzést megközelítve

költők sorolják konkrét rímekbe

az otthon észleléseit

feltárva a dolgok zenéjét

költők mutatják be a nyelv

tüdejének és májának mélybuja

keresztmetszetét

hús szárad az

áldozati gyapjú

bőrén

lábszár fartő

s egy darab borda

de az adag füstté

lesz Isten orrlyukában

s a férgeket eteti

a szó gyökerein

koronázási vér

fényudvar fáklyája

gyors távozó dalt adj nekünk

költők költőkkel katolikusok

vagy anglikánok lesznek

agnosztikus pályájuk csúcsán

költők tantrikus extázisban

kék gőzt fújnak ki

koponyájuk tetején

költők keleti istenség

névjegyeit gyűjtik

Dharmakayar kemény

rágógumiját rágva

költők álomdeszkával

írják át a lélek mély szövegét

csalhatatlan igazsággá

minden halott

semmi sem halott

oly kiteljesedve tér vissza

mint soha

az ellentmondásoknak

nincs mit mondaniuk

csak kérdeznek

senki sem törődik a verssel

csak a költők és a

nyomdatulajdonosok

koronázási vér

a fényudvar áradata

kedves vándordalokkal szenved

költők költőkkel engedelmeskednek

a parancsnak hogy megújuljanak

ha nincs is új ötletük

költők költőknél többek lesznek

ha szigorúan alkalmaznak

strukturális nyelvelméletet

költők költőknél kevesebbnek születnek

de költőkké lesznek

mert költővé válni kell

Ezra szárnyain felemelkednek

hol a levegő súlya

nem bírja el őket

egykor Mennyország volt

egykor forróság volt

édesnagy öröm

és ünnep

a mélységes angol

nyári gödörben

megelőzve az illatos őszt

míg jött a tél

eltörölve a szabad

napfényt

koronázási tej

fényudvar fáklyadala

édes vándorfényt kölcsönözz nekünk

költők gyakorolnak hétféle

kétértelműséget

kutyapelyhes mámorágyakban

költők hírhednek el

pályájuk jeles alkalmain

nyilvános részegséggel

költők forralnak vizet hajnali 4-kor

hogy kifőzzék tollaikat mielőtt

leírják Isten nevét

költők cserzik ki a frissen

lemészárolt kritikusok bőrét

hogy sűrű betűkkel írják le baszdmeg

olcsó a papír

a szív és a toll

úgy dolgozik neked

mint bárkinek

de gondold el

mit jelent

másokhoz szólni

a nyilvánosság előtt

kik nem ismerik

szeszélyes lelkedet

koronázási sár

fényudvar lehullása

komoly dalt adj nekünk

költők akik csak a legfontosabb

szavakat nem húzzák alá

végső tömörséget keresve

költők kik kisbetűvel

írják az "ént"

szerénységet mímelve

költők akik elvetik a nagybetűt

pedig csak önmagukról beszélnek

költők kik sok "Énnel" fűszerezik

versüket és nem övék

egyik sem

hogyan segíthetünk

magunkban higgyünk

gondoljuk el mik voltunk

és mivé lehetünk

tele finom őrülettel

mit idő s körülmény mérsékel

szavakkal felfegyverzett

nagyszerű haraggá?

koronázási máglya

napudvar robbanása

vándordallal riassz minket

költők kik csatornába

aprópénzt ejtettek

s gumival halásszák ki

míg nyöszörögnek

költők kik azt hiszik

Isten dactilusban beszél

s költői imákat költenek

panaszkodnak a költőkre

akik kilóra eladják magukat

csalás az egész vallják be

de ki figyel oda?

panaszkodnak a költőkre

kik fürdőnadrágban ülnek

kártyavárakon a

Húsvét vasárnapi holdon

felkelt - felkelt

bele Balboa Csendes-

óceáni képébe

habnyakkendőn rángatott

hullámok

kétszer visszavert fény

csillogtatja az

izzó ordítást

a tenger torkát

szélesre tárja az égnek

koronázási gyertyák

napudvar fáklyafénye

édes búcsúdalt adj nekünk

és egy kardnyelvet

hogy szétrobbantsuk

a mély profán gyulladt sebeket

(1999)