Pierre Reverdy: Négysoros (Quatrain)
A háború fényében
elítéltek ellenében
az üvegbörtönök mind
bezárultak szerelemben
(1944)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: Vers (Poéme)
hull a hó
s a szürke égbolt
a fejemre hol tető honolt
éjjel
elillan-e árnyam egyszer
ki birtokolt
egy fecskét vagy egy csillagot
az ablak sarkában
a hold
s egy barna hölgy
ott van
nem lát engem ki elsuhan
látom a nyárs forog
s a tűzparázs még ragyog
csak nekem
de ahová megyek
ott halál a hideg
(1929)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: A szó (La parole)
Ha a fény kialszik, egyedül maradsz az éjjel szemben. Tágra nyílt szemed világít meg Téged.
A kertből zajok szállnak fel, melyekre nem figyelsz. A leveleket rozsdájától és az ágaktól fut a víz reggelig és hangot vált. És hirtelen arra a fehér arcképre gondolsz, amit az ablak foglal keretbe. De nem jön és nem néz arra senki. Még a szél sem zavarja meg a fákat, hogy életet leheljen abba a mozdulatlanságba, és csendbe, amelyben lelked talpra áll és harcba száll.
(1928)
Pierre Reverdy: Történet (Histoire)
egy visszafelé írt levél
kéz a fejeden
az ébredés
órája reggel
rozsdás nap
olvadt üveg
csendélet
huzat csapja be ajtómat
és az álmok felébresztenek
még maradt egy égő gyertya
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: A szorongás (L’angoisse)
Zavaros szavak emelkednek az éjben. És kezek nyúlnak a fény felé. A szobából, ahol a halált félik, bezárt ajtó mögött, nem szűrődik már ki zaj. Az imádság ismeretlen az árnylakóknak. És szájuk, mint szívük, néma marad.
Az utcán békés moraj erősödik. Langyos az este. És akkor újjászületik a remény. De a tél szűk falai összezsugorodnak. Sokáig megőrzik számuk látható nyomát. És sokan még a nevüket is.
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Pierre Reverdy: A sötét madár alatt (Sous l’oiseau sombre)
Mindig nyitva a tátott szájú ég nyugati ablaka, ahonnan levetik magukat a nagyra nőtt végzetek.
Riszálnak a függönyök egy barátcsuha kötelével közepükön összefogva. Csak ez a hasadék jut a sugaraknak. Az egyetlen. És nem tudni már, hogy a Föld kel-e fel, az este vagy a Hold lép-e át a túloldalra, hogy lásson. Az éj veri szárnyai kihunyt üvegét. Az éj haragszik az alvó nyugalmára. Az éj kavarog az álom láthatárán.
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL