Robert Plant: Az Örökkévalóság Csatája (The Battle Of Evermore)
Felvette íját a Fény Királynôje,
s csak ment elôre
A Béke Hercege átölelte lovát
s átvágtatta az éjszakát
Ó, táncolj az éjsötétnek
dalolj a reggeli fénynek
Esôvel lovagol a
Fekete Lord
ma éjjel s nekünk az idô
mindent elmond
Ó, dobj el ekét és kapát,
zárd be házad kapuját
várunk az ég alatt
egy sötét hatalmat
míg a völgyben dübörögnek
s fújtatnak a paripák
várom Avalon angyali
kelet-izzását
a völgyben almák,
boldogság-tengerek érnek
gyengédségtôl gazdag
a föld el ne feledd
ó, táncolj az éjsötétnek
dalolj a reggeli fénynek
az almák barnára, feketére válnak
vörös az arcbôre a zsarnokságnak
ó, felkiált bennünk a háború
kapd fel kardodat és száll tova
az ég tele van jóval és rosszal
mirôl nem tud a halandók hona
ó, hosszú még az éj
az idô gyöngyei lassan peregnek
kelet-izzásra várnak a
hajnaltól fáradt szemek
háború fájdalma után
gyász jön és sűrű bánat
megrengetnek a dobok
minden kastélyfalat
a Gyűrű szellemei
feketén vágtatnak
énekelj, midôn felveszed íjad
erôsebb legyen, mint valaha nyilad
a tűz lángjai éjjel sem pihennek
mely arcod hidegen festi meg
ó, táncolj az éjsötétnek
dalolj a reggeli fénynek
aranybetűkkel véstek
sok mágikus runát
hogy mérlegünket egyszer
visszahozzák
s fénylenek a napsugarak
a kék felhôk elgurulnak
elapad az éj-sárkány lángja
és miénk a nap vaksága
(1971)
Robert Plant: Bitófa (Gallows Pole)
hóhér, hóhér
várj ne ölj még meg
amott messze a barátom közeleg
haver
mit hoztál
ezüstöt aranyat
hogy ne szorítsa meg
a kötél nyakamat?
nem hoztam ezüstöt
nem hoztam aranyat
templomegér vagyok
s a kötél még szorítja nyakadat
hóhér, hóhér
várj ne ölj még meg
amott messze a testvérem közeleg
testvér
mit hoztál
ezüstöt aranyat
hogy ne szorítsa meg
a kötél nyakamat?
hoztam ezüstöt, testvér
és hoztam aranyat
egy kicsit mindenbôl
hogy ne szorítsa meg
a kötél nyakadat
hóhér, hóhér
nézz csak ki az útra
szép húgom jön ott a távolban
szép húgom kérlek
fogd kézen ôt
ott áll egy kunyhó benne az ágya
hátha haragot feledtet vágya
hóhér, hóhér
nevetni látlak
könyörgöm mondd,
hogy visszaadsz
a hétmérföldes
szabadságnak
szép húgod, hogy téged mentsen,
felforralta vérem
testvéred ezüstje
megnyugtatta lelkem
de azért nevetek
meghúzom köteled
hogy lengjél csak
a bitón a föld felett
(1970)
Robert Plant: Kóboroljunk (Ramble On)
hullanak körös-körül a falevelek
köszönök mindent jó volt veled
de most már szólítanak
ôszi hold ragyogja be utamat
érzem az esôt
benne a gyötrelmet
vezesse léptemet
néha szörnyű fáradt vagyok, tudom
de magam el nem hagyhatom
kóboroljunk
itt az idô, hogy
szóljon a dalom
bejárom a földet
míg kedvesem megtalálom
talán már tíz éve az
utamat járom
kóboroljunk
vár egy királynô-álom
nincs idôm arra, hogy gyökeret verjek
túlontúl futnak velem a percek
egészségünkre ezerszer ittunk
fel hát, elôre, induljunk
a szabadság ékes, mesém nagy titok
mióta a légben úsznak a
varázslatok
Mordor sötét bugyrában
találtam egy hótiszta hölgyre
de Gollum és a gonosz besurrant
s elinalt véle
kóboroljunk hát
énekelek,
hogy meghallja kedvesem
átszelem a nagyvilágot
s meg nem áll szivem
s csak ôt keresem
míg Kékmadaram meg nem lelem
(1969)
Kategóriák: Robert Plant Címkék: spirituális
írta: GNL
Robert Plant: Bevándorló dal (Immigrant Song)
a jég és a hó földjérôlaz éjféli napfénytôl jövünk
onnan,
hol izzó források buzognakaz új földekre
isten-pörölyök
vezetik hajónkat
hogy vad hordák ellen küzdjünk
énekeljük és kiáltjuk: Valhalla, jövünk!
evezôk csépelnek
szántjuk a vizet
vár a nyugati
partvidék minketmíly lágyak
zöld mezôitek
suttogva alvadt
vértôl mesélnek
a harc hullámai
lenyugodtak
mi vagyunk a legfôbb
urakjobb ha megbékéltek
és építetek
bízzatok szeressetek
veszteségünket
feledjétek(1970)Robert Plant: Mi az és ami soha nem lehet (What Is and What Should Never Be)
s ha azt mondanám holnap Neked
jer velem gyermekem add a kezed
kastélyba viszlek hol megmondják jövôdet
kapd el a szelet pörögjünk
szálljunk el
magasan az égbe
de a szél nem fúj nem mehetsz
csak azt látod hogy enyém leszel
az együttlétben
s ha holnap azt mondod nekem
mennyi örömben lesz részed s részem
s akkor ki állít meg majd minket
mi az és ami soha nem lehet
s ha a napkeltével Te is felébredsz
s minden álmod mint új jelenik meg
a boldogság az mi feltörni nem mer
Lány, a válasz benned hever!
mindenki kit ismerek
hiszi hogy jól ismer
de sosem tudják meg
hogy pokolra gerjedek
(1969)
Robert Plant: Szédülten, zavartan (Dazed and Confused)
oly soká szédültem hogy már nem is tudom
akartam egy nôt de nem alkudozhatom
oly sokan fecsegnek de kevesen tudják
a nôi lelket a pokolban alkották
ha szemembe hazudsz sértesz megbántasz
fuss körbe-körbe nem tudom hol járhatsz
nem tudom mely Isten szuggerálhat
de szeretlek téged és újra várlak
minden nap dolgozom s tiéd mindenem
szorítanálak de te ellököd kezem
nem tudom merre jársz de hol voltál tudom
legyen tiéd újra akaratom
oly soká szédültem hogy már nem is tudom
akartam egy nôt de nem alkudozhatom
mondd mi szívedbôl szól engedd el magad
hogy forog majd nyelved ha kérdôre vonlak?
(1968)
Robert Plant: Kasmír (Kashmir)
verje a napfény arcomat
csillag hozza álmomat
idô s tér vándora vagyok
hogy átéljem múltamat
s a bölcs faj vénjei közt üljek
kiket a világ ritkán mutat
napokról szólnak melyekre várnak
míg egyszer mind megnyilvánulnak
eleven nyelvükön szavak s dalok
simogatják fülemet
de egy szóra sem emlékszem
bár világos volt a történet
ó repültem mama nem tagadhatom
szememben megbarnul minden
ahogy a nap perzseli a földet
homokkal teli a szemem
amint a sivatagot szemlélem
a helyet hol jártam nem lelem
ó viharpilóta ki nem hagy nyomot
mint az álomgondolatok
vigyázd az ösvényt mely idejuttatott
sárgán áradó homok
Sangri-Lám nyári nap alatt visszatérek
biztosan mint a por lebeg
magasan Kasmír felett
négy szél atyja repíts át az évek tengerén
nem kell étel csak egy fedetlen arc a
rémes szorosok mentén
(1975)