M. Allo: Őszi szél (Vento d’autunno)
ma este a tegnapi
részegség
megszédíti az
idő vonalát
fáradt felhőkké
ködös pupillákká válnak
mint a lemenő nap
nem méred tovább az időt
félúton elveszett
lélek
talmi szavak mögött
így néz gyönge gallynak
az őszi szél
s szorítja szívemet
(2008)
M.Allo: Mint szivárvány (Come arcobaleno)
kinyílt polifónia
tiszta szavak
mit oly sokszor megtagadtak
de a kimondhatatlantól
feltámadtak
látható nyomok
e végtelen mozgásban
mely túllép
bizonytalanságunkon
lebeg
amint a hang remeg
a szikrázástól kifosztott
végtelenben
majd fészket rak
az elégett tömjénfüstben
M. Allo: Útközben (In cammino)
Útközben
minden idő lélegzet-
miriádokban hömpölyög
kiszakítják repedéseinket
a napot és az éjet
s az összes színeket
hajtások melyekről a hangzavarba
csepegnek a suttogások
néha megzavarják
a visszapillantást
át kell kelni azon
a folyón
amikor tudod
hogy nincs szükség szavakra
de a szavak maradnak
áttelelnek
mély gyökerek a földben
csendes egyetértés
mely szívveréseink között
fut és véget nem ér