Ray Davies: Lola
a vén Sohóban egy klubban leltem rá
hol a pezsgó a szájban olyan mint a Coca-Cola
C-O-L-A Cola
átsétált hozzám és táncra kért
a nevét kérdtem s mélybarna hangon szólt: Lola
L-O-L-A Lolanem vagyok a világ izomtrigója
s gerincemet majd szétroppantotta a Lola
jól tudom értem nem vagyok kuka
miért nôé lépte s férfi a hangja ó Lola
pezsgôt ittunk s ráztuk egész éjjel
elektromos gyertyafényben
felkapott ô s a térdére ültem
szólt fiú jössz ugye haza énvelem
bár nem vagyok túl szenvedélyes
hogy szemébe néztem majd beleszerettem
ó Lolade ellöktem
ajtóhoz mentem
de elestem
a térdemre estem
néztem ôt s ô engem
hát így történt és így akarom
Lolát örökké így akarom
ó Lola
lányokból fiúk fiúkból lányok
íme e megkevert furcsa világok
de nem ilyen Lola
egy hete már hogy otthonról szöktem
nôt elôtte sosem öleltem
de Lola mosolygott s kézen fogott
s közölte fiú férfivá teszlek
bár nem vagyok a férfiak csúcsa
tudom mi vagyok s boldog hogy férfi lettem
s Lola is velem
(1970)