Rock és kortárs poézis

Rock-költők, kortársak, elődök on-line antológiája GNL magyarításban.

abban az évben különös energia látogatott hozzánk

amikor éjszaka-rádió létezett és átvette a hatalmat

mi pedig belegabalyodtunk pókhálójába

a statika elfogyasztott a félelem lesújtott minket

kiszívtak minket egy mélységes álomból

és felébresztettek minket alkonyatkor

aggódó kertészek

akik egy nyirkos dzsungelen kényszerből

végigvezettek

hogy lássuk amint a havas hegyek

csodálják a tengert

széles csillogó tengerpart a hideg cicomás holdban

meztelen párok rohannak nyugodt lankáin

és nevetünk mint édes bolond gyermekek

akik boldogok ártatlan párnás agyukkal

a zene és a hangok mind körénk gyűltek

válassz

énekelnek a vének

az idő eljött újra

a hold alatt

a régi tó mellett

lépjünk be a finom erdőbe újra

gyere velünk

lépj bele az égő álomba

minden darabokra hull

és táncol....

....fagyott pillanat a tóban fennakadt

elloptak egy kést

meghalt a kígyó

ismerem a lehetetlen tengert amikor a kutyák ugatnak

halálmadár vagyok förtelmes éjjeli dögevő

indiánok hevernek szétzúzva a pirkadat autóútjain

szellemek nyüzsögnek a gyermek gyenge

tojáshéj-lelkében

a vízesés alatt

a lányok visszatértek

egy átjátszott nyár után

raboljuk el a mindentlátó szemet...

miért vesz körül téged a gondolatom?

miért kérdezik a csillagok,

miként hasonlíthatnának rád?

minden lágy-vad igéreted szavakba veszett

örökké szálló madarak...

téli kép szerelmünk elég

ülünk az ágyban

beszélünk dohányzunk

holtakat számolunk

és reggelt várunk

visszatérnek-e a jószívű arcok?

az ezüst-erdőből kijuthatok?...

(1970)

Íme a nagy

üvöltő Xtus

Lusta Mária

felkelnél vasárnap

reggel?

"A film öt perc múlva kezdődik"

- közölte egy lelketlen hang

"Akiknek nem jutott ülőhely,

várják meg a következő előadást"

lassan, lágyan vonultunk be a terembe

Az előadó széles volt és csendes

Amint leültünk a sötétben

ismét megszólalt a Hang:

"A ma esti műsor nem új. Láttátok már számtalanszor"

Láttatok

születéseteket,

életeteket, halálotokat

talán emlékeztek is mindenre

- jó volt, amikor meghaltatok? -

egy új filmre elég-e?

mint egy ököl

sújtott le ránk

egy fémes fecsegés

elmegyek innen

hová mész?

a reggel túlsó oldalára

könyörgöm ne hajszoljátok

a felhőket

a templomokat és a pagodákat

ágyéka úgy fogadta be őt

mint meleg

baráti kéz

minden rendben

a barátok mind eljöttek

mikor láthatom őket?

ha elverheted éhedet

nem vagyok éhes

ha elvertek téged

ezüstös folyam ezüstös kiáltás

lehetetlen gondolkodás

jönnek a komédiások

nézd hogy mosolyognak

figyeld mint táncolnak

egy indián mérföldön át

nézd mozgásukat

micsoda zuhanás

tartsuk meg őket

a szavak elrejtőznek

a szavak rohannak

a szavak sétáló botoknak látszanak

ültesd el őket

kihajtanak

és hullámoznak

mindig a szavak embere

maradok

madárnak be nem válok

de tudom jól

el nem mehetek

ha egy dollárt le nem teszek

és újra mondom

jól megértetted

üzemanyag nélkül

nincsen étel

jöjjön csak a harsány ír

ki megoldotta nyelvemet

hogy üvölthessek

ó lány

bogozd ki

fájdalmas  fésűdet

ó fájdalmas lélek

bűn belső bokraink

vaksötétjében

(1970)

asszonyom van New Yorkban

gyűrűt húztam az ujjára

szóltam hozzá

s ő szavaimat ismételte

hívtuk egymást

s ő kísértetekről mesélt

meztelenül a sötétben

tavaszi titkom

felöltöznék belőled

boríts be mint egy arany köpeny

óvd misztikus hercegnőmet

csókold meg napkelte-mosolyom

tarts ki

még a tiéd vagyok

még az enyém vagy

egyött lépünk a föld

trónusára

ugye nem gondolod hogy

nem tettük

ugye nem kételkedsz hogy megtettük

elviszem e csókot asszony

útravalónak

(1971)