Ian Curtis: Embervezérek (Leaders of Men)
Anyaméhből született
de máshonnan is lehetett
új életet ígért neked
s feláldozta életedet
amikor eljön a vége ideje
s lehanyatlasz a földre
és úgy érzed megérintheted
de túl nagy már a zaj
és már nem rendelkezel
az elvetett magvakkal
csak egy kisebb műtét
hogy érezd a végszó kényszerét
ezer szó ordít
fogd meg fegyvered
hogy őrjítsd a tömeget
ha végigmész az utcán
hol negédes hangok szólnak
s bár elrejtőzhetnél
utazz el messzire
egy képcsarnok mélyére
hol nem várnak jövőre
lidérces helyzet
átitatott képzelet
hajdani szent háborúk ízével
harcolnak nemtelen törvénnyel
embervezérek
szorongás-szülöttek
embervezérek
rajongva éltettek
új életet ígértek
önző megváltók
nem törnek gyűlölet-rémeket
önindító ámítók
összezúzzák az üdvösség-
reményeket.
(1978)
Ian Curtis: Vadon (Wilderness)
Már sokfelé voltam
sokféle időben
mit láttál ott?
láttam játékos szenteket
mit láttál ott?
láttam széttört bölcsességet
már sokfelé voltam
sokféle időben
már sokfelé voltam
feszület-börtönökben
mit láttál ott?
a bűnt hatalmas tort ülni
mit láttál ott?
Krisztus vérét bőrükön csorogni
már sokfelé voltam
sokféle időben
már sokfelé voltam
hol nevenincs mártírok haltak
mit láttál ott?
egyoldalú pereket
mit láttál ott?
kisírt könnyeket
szemükben könnyeket
szemükben könnyeket!
(1978)
Ian Curtis: Az Urak napja (Day of The Lords)
ez a szoba mindennek kezdete
nincs sok szép arc a falon csak vásznak helyette
láttam az éjeket
oktalan vérengzéseket
s megszerezték a testet
megszerezték a testet
mikor ér már véget?
íme a barátok
gyerekkori pajtások
kik ösztönöztek
s bizonyságot kértek
elvettek szűz szíveket
cserben hagytak téged
oly torz vagy és sovány
oly torz vagy és sovány
mikor ér már véget?
íme a kocsi az út peremén
csend honol ott
zárva az ablakok
talán igazad volt
mikor a hőségben leszögeztük
a gyengéknek nincs helyük
a gyengéknek nincs helyük
mikor ér már véget?
ez a szoba mindennek kezdete
álmomban elszöktem tőled
emlékszem mindenre
láttam éjeket
oktalan vérengzéseket
s megszerezték a testet
megszerezték a testet
mikor ér már véget?
(1978)
Ian Curtis: Első számú gyakorlat (Exercise One)
amikor egy furcsa
új szobában nézed az életet
talán elmerülsz hamar
-ez volna kezdete mindennek?
kapcsold ki tévédet
halkítsd le a magnót
fordulj el mindentől
mert mindez már túl sok
amikor nézed az életet
betűzgetve a sebeket
fogd össze azokat, kik csöndben
kocsijukban ülnek
a fények ragyognak
mikor kinyúlsz feléjük
ez az utolsó vágta
mielőtt mindennek vége
(1980)
Ian Curtis: Jégkorszak (Ice Age)
látva a szörnyűségekethomokba temetve
megfogjuk kezünk
-ez kevesek szűk menedéke
én - a jégkorszakban élek
semmi nem tart meg semmi sem illik
a fagyhoz ajkadon nincs mosoly
a jégkorszakban élünk
keressük a másik utat
látjuk őket rejtőzni az ajtó mögött
élet a lyukakban és avitt deszkák között
kicsit többet reméltem
én - a jégkorszakban élek
semmi nem tart meg semmi sem jó
bele a fagyba ajkadon nincs mosoly
a jégkorszakban élve
(1980)
Ian Curtis: Üveg (Glass)
szívek buknak - ifjú szívek hullnakmindig - s így van jól
mifelénk - örökké
tedd gyorsa - tedd tisztán
kezeid karba - lábaid csavard
sebes légy - tiszta légy
szívek buknak - ifjú szívek hullnak
mindenkor - merről?
a rohanás közben - lenn a földön
tedd le kezed - ahol biztonságos
és tedd ezt újra
tedd újra és újra és újra
mindig - minden rendben
igenis újra meg kell tennünk
minálunk - örökre
igenis, újra meg kell tennünk
(1980)
Ian Curtis: Holt lelkek (Dead Souls)
valaki elviszi messze az álmokatez engem másnapba hajt
a személyiségek párbaja
minden igaz valót szétfeszít
és egyre hívnak csak hívnak
egyre csak hívnak csak hívnak
mikor a múlt alakjai fennen állnak
és csúfos hangok a teremben körbejárnak
fenséges imaházak
hódítók kik osztoznak koncukon
és egyre csak hívnak csak hívnak
engem hívnak - hívnak
és egyre csak hívnak hívnak
(1980)
Ian Curtis: A szerelem szétszakít (Love Will tear Us Apart)
ha a visszaharapa mindennap
s gyenge az akarat
a sértődés vágtat
de az érzelem nem dagad
és új útra térünk
külön utakra
akkor a szerelem, a szerelem szétszakít újra
miért oly hideg a hálószoba
magadba fordultál újra?
az időm már meghasadt
a tisztelet elapadt?
bár van még tán vonzalom
amit őriztünk életünkön át szilajon
a szerelem, a szerelem szétszakít minket újra
Álmodban felsírsz
föltárulnak kudarcaim?
mégis érzem a szám ízén
a kétség ott az úr
talán mégis, valami jó
csak nem működhet már többé?
de a szerelem szétszakít újra
a szerelem a szerelem szétszakít minket újra
(1980)
Ian Curtis: Szív és lélek (Heart and Soul)
A pillanatok elárulhatnak minketEgy utazás egy út a nap felé
lélektelen pusztításra hajló
Jó és Rossz vív háborút
helyemre lépsz a játszmában
szánakozó szemmel figyellek
és alázattal kérek bocsánatot tőled
egy fölénk magasló óhajjal
együtt ég szív és lélek
egy mélység mely túlélte a teremtést
minden bolondok cirkusza
alapok mik túléltek minden kort
majd gyökerestől kivágattak
mindeme jóság felett a terror
egy zsoldos kéz szorítása
visszatér majd a vadság, jó okból
onnan nincs visszaút végső számadásra
együtt ég szív és lélek
lét - nos, mit is jelent
legjobb tudásom szerint létezem
a múlt immár jövőm része
a jelent már nem tartja kezem
együtt ég szív és lélek
(1980)
Ian Curtis: 24 óra (24 Hours)
Itt minden állandóa szerelem megtörte a büszkeséget
mi egyszer ártatlan lehetett
majd magába keveredett
egy felhő lóg felettem
jelzi minden léptem
mélyen az emlékekben
mi egykor volt a szerelem
ó mennyire éreztem
hogy vágytam
távlattá tenni az időt
milyen keményen próbáltam
és csak egy pillanatra
megtaláltam utamat
a sors akkor feltárult
- s láttam ahogy elsuhant
túlkapó villanások
el nem érhetem
mit megtarthatnék
magányom kéri mindenem
gyerünk száguldjunk
lássuk, mik várnak
talmi kéjgyűjtemény
s elmúlt vágyak
sosem jártam végig
a kijelölt utakat
az érzékek sötét zugait
nem ismertem
egy pillanatra hallottam
valaki szól:
nézz túl a mán, láthatod
minden üres és holt
most, hogy tudom már
hol romlik el minden
gyógyírt keresek
s túl sokáig tart mindez
mélyen a szívben
ahol rokonszenv fészkel
sorsomat keresem
míg túl késő nem lesz
(1980)
Ian Curtis: Komakino
ez az óra mikor a titkok megnyílnakmily nehéz tükrözni a furcsaságokat
egy megható pillanat indul
egyenesen a szívedbe tör
egy soha nem teljesített feltétel
látványosság mint mély
belső halottvirrasztás
amit sohasem felejtek
kész a minta s rögtön jön a válasz
teljes de túl hamar elvetett
könnycseppek árkaiba nézve
a hatás elvakít minden léptet
árnyék mely az út mentén állt
mindig rád emlékeztet
hol a kulcs mely megoldhatja
minden belső bajomat
minden külső gondomat
ha a kérdések helyesek
de a válaszok kétségesek
bünhődésem útján
(1979)
Ian Curtis: Magányban (In A Lonely Place)
simogatok márványt és követkülönleges egyszeri szerelmet
hiába láz hiába hőség
bár csak most veled lehetnék
felpörög és meghalt a test
a szív rút napfényt élvez
lábadnál nyüszítő kutya melegét
bár csak most veled lehetnék
körülnéz és még vár a hóhér
megszorul s szakad a kötél
beledöglünk álmodba egy napon
ittléted vágyom nagyon
(1979)
Ian Curtis: Masíroztak (They Walked In Line)
szép egyenruhákat húztaks hogy teljen az idő
ittak s gyilkoltak
hordozták minden
szégyenfoltjukat
kimért léptekkel
masíroztak
zsebükben voltak asszonyaik
és hazugságálló szólamaik
övék volt az egész gépezet
mocskos szívek patyolat kezek
s meneteltek
sosemvolt dicsfényben éltek
övék volt az egész gépezet
így nem lesznek
többé kérdések
hipnózist, transzot
nem éreznek
s csak meneteltek
(1979)
Ian Curtis: Rémtett-mutatvány (Atrocity Exhibition)
szélesre tárt bolondokházákfizetnek érte, hogy láthassák
szórakoznak egy megkínzott testen
szemében egy szó: még létezem
jöjjenek még
erre tessék...
Arénákban díjért ölhet
életéhez egy percet nyerhet
de a jajt elfojtja a siker zaja
Isten, siessen, hogy zuhanni lássa
jöjjenek még
erre tessék...
valahol távol várnak a rémségek
s a szemtől-szembe törvények
tömeggyilkosok csúcsjáraton
s kik haladnának nyomdokukon
jöjjenek még
erre tessék...
ezer szeszélyt gyűjtögettem
elásott ösvényt követtem
halott dzsungelfákat
lángoló városokat
nem jön más
nem vált fel
nem gyógyít
nem enged el
add a kezed
s megmutatom Neked
mi volt és még mi lehet
(1978)
Ian Curtis: Nincs elveszett szerelem (No Love Lost)
ily hosszan ülve itt -nem hallottam a figyelmeztetést
várva a szalagra, hogy fusson
különböző helyzetekben
körbe forogtunk
tudva, hogy eljön az idő
csak látni téged mint szétszakadsz
üres szíved szemtanúja vagy
ez kell nekem
a szögesdróton keresztül
a kívül állók szeme
úgy nézett be rá
mint holmi csodabogár ketrecébe
egy állatkertben
egy asszisztens kezében
ugyanazt az eszközt látta
amit azon a reggelen
mélyen szúrtak be testébe
ösztönösen megborzongott
nincs igaz Élet a babaházban
nincs elveszett szerelem
láttál a sötétben valamit
futni megtudni
remélni, hogy az igazság elmúlik
nem élsz pusztulva a föld alatt
sosem változik
azt kívánod ne tartson soká
hogy soha ne lássék rajtad korod
nézni csak, míg az érzés elmúlik
ez kell nekem
(1977)
Ian Curtis: Évtizedek (Decades)
itt vannak az ifjakteher a vállukon
itt vannak az ifjak
merre jártak vajon?
kopogtunk a kapukon
a pokol sötét termeibe
vonszoltuk végsőkig magunk
szorongva korlátok között
színfalak mögül néztük az időt
láttuk magunkat
mint eddig soha még
a sérülés és hanyatlás képeit
bánattól szenvedtünk
örökké rabon
merre jártak ők?
megfáradva szívünk elveszett örökre
eltűnt már az izgalom az üldözés félelme
e rítusok kitárták
vándorlásaink ajtaját
nyitnak és csapódnak
arcunkba vágódnak
merre jártak ők?
(1980)
Ian Curtis: Interzóna (Interzone)
a város határain túlmentem
valaki a kékben megfogta kezem
valami belső erő vonzott
ha lehunyhatnám szemem
megszokhatnám
a sarkon túl egy bábu hever
ott a szobája láttam a helyet
drótkerítés mögött ahol gyerekek játszanak
láttam a fekvő test körüli táncukat
s egy barátomat kerestem
időm nem vesztegethettem
igen, barátomat kerestem
a kocsi csikorgott a porban és homokban
felbátorodtam - csak egy kocsi az oldalán
metálkék de rozsdától vörös már
egészen közel állt az épület falánál
a feledett ifjúság szobájában
gondolkodhattam vagy engedtem érzékeimnek
az éjszakába fordultam veled
megtaláltam a helyeket ahová barátaim nem mentek
s egy barátomat kerestem
időm nem vesztegethettem
igen, barátomat kerestem
lefelé a sötét utcán
a házak mind egyformák
megálltam és megfordultam
egy játékra ott maradtam
körbe-körbe jártam
egy fához szegeztél
keresem az utat, keresem az utat
hogy innen kijussak
amerre tizenkét ablak egymás mellett áll
egy fal mögött hol egy szoba vár
mint egy neonreklám ragyogott a fény
nézd az izzás mély-puha melegét
nincs hely felállni nincs merre indulni
nincs fölös idő tovább kell haladni
azt hiszem halottak már rég
azt hiszem halottak már rég
és barátomat kerestem
időm nem vesztegethetem
igen, barátomat kerestem
(1979)
Ian Curtis: Árnyjáték (Shadowplay)
Várlak hol minden út összefut
egy város közepén
kutatlak, hol elsüllyed a vágy
az óceánok mélyén
Várlak,
átlépek a csenden
mozdulatlan
igazat lelek egy sarkig
tárt ablakban
halálodat játszod egy árnyképben
de bölcsebb nem leszel
a gyilkosok négy sorban állnak
rajtad táncolnak
hideg acéllal
testszaggal megérintenek
hitetlen leszek mígnem
mind elmennek
mindent, mit akartam, megtettem
tiétek most már mindenem
az éjváros közepén
érted jöttem
(1979)
Ian Curtis (Joy Division): Atmoszféra (Atmosphere)
sétálj a csendbende ne menj el mellőlem
lásd a veszélyt, mindig féld
végtelen szavak
életfalak
ne menj el
sétálj a csendben
ne fordulj el tőlem
ábrándom a te zavarod
mit gyűlölet-maszkban hordok
mielőtt meghal, neked ront
ne menj el
azt hiszitek mily csupasz s
könnyű lehet
járni a légben
míg utcákon át
folyók rohannak
mögöttem
hamar elhagytunk
minden sarkot
óvatosan lehanyatlok
ne menj el mellőlem
ne menj el
(1978)