Ken Hensley: A park (The Park)
hadd sétáljak kicsit magamhol szent sziklák kövek sora van
hadd keressek kósza hitet
hol csodásak a falevelekminden tisztáson zöld honol
a fakoronákra árny borul
boldog zajok gyûrûznek ott
a természet ereje befontegy ló ki fájdalmat nem érez
acélizmot feszít szegez
gyermekek vivják innen-onnan
homlokát díszítik víg dalokbana felhôtlen ég felett
ne hidd hogy kapsz mennydörgô leplet
ez örömteli szép helyen
aranymezôn nyílt a szerelemazért mondom nehéz a szívem
ha könnyek rozsdája az életen
fivérem álmai messze szálltak innen
s meghalt a hasztalan háború kezében
(1971)Ken Hensley (Uriah Heep): Hölgy feketében (lady's In Black)
Ô eljött hozzám reggel
magányos vasárnap reggel
hosszú haját borzolta a télközepi szél
nem tudom hogy talált rám
hisz sötétben bolyongtam
pusztulás volt körülöttem
reménytelen harcomban
kérdte nevem s ki ellenem
mondtam néhány harcos kell nekem
hogy legyôzhessem mind
ki szeretetlen istentelen
s lovakért könyörögtem
hogy átgázoljak sok ellenen
de oly éles volt szenvedélyem
habzsolni mihaszna életem
de ô nem gondolt a csatámra
az állatember poklára
mit elkezdeni oly könnyû
de véget sosem ér
ki minden ember anyja
ki a bölcsek szavát nekem adta
féltem újra magány hull rám
s kértem maradjon még
ó hölgyem tárd ki felém kezed
hadd pihenjek melletted
legyen hited békében bizz
szól s szívembe éltet lehelt
nem számokban van az erô
ez nagyon félreérthetô
de ha szükséged van rám
hidd el tôled távol nem leszek
imígyen szólt és távozott
szavam is elakadott
álltam s néztem míg el nem tünt
fekete köpenye
nem könnyû a szenvedésem
de nem vagyok magam érzem
új szivet lelek hacsak
e szeles napra gondolok
ha téged egy nap megtalál
bölcs szavaiból jót igyál
meríts tôle bátorságot
s köszöntsd nevemben
(1971)
(A dal az 1970-es években katonadal volt Magyarországon, Míg laktanyában ébredünk...címmel)