Göbölyös N. László: Újévi haikuk 2.
4
hideg Hold-hajnal
fekete-rózsa szelek
fogyatkozó tél
(Január 11)
5
olvadón koppan
városlakó hópelyhek
fagyott táncrendje
(Január 13)
6
lét és nemlét közt
napéjegyenlőségünk
túlsó oldalán
(Január 18)
7
platán-áradás
alvó aura pirkad
hűs homlokunkon
(Január 21, Margitsziget)
8
torkok krátere
magma-mormolás mutat
arany mértéket
(Január 24)
9
nyersgyémánt-könnyek
meghasadt egek méhének
mámor-gyümölcse
(Január 25)
10
szerelem-szirmok
mint bizonyosságaink
végtelenjei
11
világok arca
sötétlő tükörképek
határvonalán
(Január 26)
12
és a hatodik
nap megpihen asszonyi
selyem-ösvényen
(Január 28)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Újévi haikuk
1
képzelt küszöböt
lép át az idő útja
mindenség bennünk
2
alászálló nap
álom-hegyét kerülve
utolérheted
3
jég-néma ködfal
madárének szúrja át
fénynél erősebb
(Január 1-2, Sopron)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk látásunkra (XXX.)
Fenséges foltokkal szenteljék meg hét szín alatt áldott szaruhártyánk új szüzességét.
Izgatott íriszünk irgalmazzon a ránk kirótt rendnek.
Elzsibbadt zsákutcák kizsigerelt zsoltárok lapulnak meg lélegzet-vétkeink alatt.
Mikor hasítja ketté a Fény elménk táncba vitt borotvaélét?
Mikor engednek a húzódozó rések szabadság-látószögünk óriás léptékének?
Csődítsük össze a világosság középpontjába halandóságunk háromszögeinek tűvé tett csúcsait, kik jelzálogot vettek fel békénkre.
Söpörjük ki selymes pilláinkkal a bűnbánat kántáló kufárjait és általuk szőttessék újra templomunk meghasadt függönye.
Segítsük talpra fejtetőn álló éber éhségünket az élet sötétkamrájában.
Mint örökmozgó mandalák, úgy peregnek inni kívánó könnyzacskóinkba megélt merengéseink.
Tereljük az egyetlen kizárt ablak felé kételyeink ütközéstől szédült darazsát.
Töltsük fel kőből kiásott eleven koponyánkat a mögöttes tudás távolba látó tükreivel.
Tekintsünk fel szeretettel a szülésben elvérzett Mindenség-anya gyermekeinek gondoskodó most-vagy-soha mostoháira.
Takarjuk le egybeforrt Énünkkel a balsejtelmek vakító prizmáját mielőtt megszegi glóriás kenyerünket.
Olvassuk meg bogár-rebbenéseink leföldelt rezgésszámaival sorskerekünk sértetlen küllőit.
Tegyük részünkké hunyorgó fájdalmak helyett a Természet gyógyító tűszúrásait.
Kövesse nézésünk a Kezdetek körforgásait, hogy túlsodorja rajtunk hamis hordalékait a szembeszél.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Hasis-mantra (Meditációk XLVI)
kell egy este
amikor az út keres engem
kell egy este
amikor senki sem választja szét a világosságot a sötétségtől
kell egy este
amikor egy ismeretlen nyelv hangzása is elég a megértéséhez
kell egy este
amikor a levegő megszilárdul és sátrat épít köréd
kell egy este
amikor olvashatatlanná válik hétmilliárd ujjlenyomat
kell egy este
amikor nem feszül tovább a Föld dobhártyája
kell egy este
amikor nem vakítanak a félhomályok gyújtópontjai
kell egy este
amikor törvényen kívül helyezik az anyagmegmaradást
kell egy este
amikor a holnapelőtt a távoli jövőbe tűnik
kell egy este
amikor az emlékezet emeletes fiókjaiból kiszórják az elkopott dallamokat
kell egy este
amikor csókot ígér az igazság mérleg-nyelve
kell egy este
amikor ráébredünk, hogy minden Tanítás a fattyúsorokban rejlik
kell egy este
amikor a Paradicsom mesterei kifüstölik a hamis prófétákat
kell egy este
amikor megcáfolják az Ős-Káosz szűz fogantatását
kell egy este
amikor egymásnak ütköznek a párhuzamos csigalépcsők
kell egy ellesett
este…
2011. 9.5. Port-el-Kantaoui
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: pszichedelikus
írta: GNL
Mediterrán miniatűrök (Meditációk XLVII)
1.
párafüggöny Afrika felé
álomittasan siklik
megnyert magasságunk
2.
egyek vagyunk
Egyetlenünkkel
imádkozó forgószelek
aritmiás táncrendjében
3.
szeret a szelíd este
jázmin-szirmok
nővé vált levegőjével
4.
és felölti ébredésünk
az Ég csiszolatlan
ékszereit
5.
mélységeit mutatja
belső égésű csendünk
a hasztalan háborgásnak
6.
lélek-lényem vitorlavásznára
festi szemem
a nyugalom vízrajzát
7.
hazatalálnak a kitárt
mellű fecskék
légörvényeink békességébe
8.
szélnek eresztett
elaggott vészjelzések
talán nem is léteztek
9.
megszámolom egy arcnyi
levélen az ereket
s ő megszámolja arcomon
az elsimult redőket
végül összeadjuk
felfedezéseinket
10.
testközelünkben a szent tükör
elömlő hajlata
meghitt morajlás délután-kék
11.
felleg-kehelyben
csepegteti magzatvízét
a várandós vihar
12.
lángra lobbant szürkület
bolygóink szerencsés
útonállása
13.
fehér fennségek öltik
körbe az ezüst-torkú reggelt
vibrálunk ezer suhogással
14.
borúval kecsegtetett az első
szeptemberi pirkadat
de hamar lerázta magáról
a gyáva sötétséget
mint tíz évvel ezelőtt
kettőnk horizontja felett
15.
valami készül
szétdobálja megint ruháit
a változó állandóság
16.
halászhajók motorkattogása
perelgető verebek
nászra hívó gerle
kérdőjel-madár félálomban
együtt hallgatnak
a fehér-arany izzással
17.
és lebegve ölelték egymást
minden-hullámaink
és lebegtetve ölelt minket
a naplemente előtti
lágy hullámverés
18.
egymásnak feszül Tűz és Levegő
lomha fodraiból feltekint rájuk a Víz
de döntőbírájuk nem lesz
19.
elemeket befogadom énem
gyújtja meg a napégegyenlőség
őszülő menóráját
20.
énmagad vagyunk
édes-sós meztelenséggel
tértudatlan aurával
tengerek feletti
rendhagyó igékkel
énmagad vagyunk
farkaséhes hittel
holnemvolt egyszeriséggel
Port-el-Kantaoui, 2011. augusztus 26 – szeptember 6.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Szabad Sorsminták az Öröklét Varázsigéjére (Meditációk XXVIII.)
1.
Kigyógyult lelkemet
már hiába rémisztik
hüllő-hörgések
nem riasztanak kondorként köröző
űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási
szögre várnak
nem riasztanak kacagó koponyák
keresetlen koccanását leső
göröngyök
nem riasztanak gyémántomlások
hanyatt-homlok
csillárjai
nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő
transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen
tekervényei
nem riasztanak akaratlan alagutak
váltófutásai fehér
nyúlcipőben
nem riasztanak monszun-dézsák sűrű
tabla-számlálói csörgőkígyó-kasztanyettek
kipirult pulzusai
3.
zsálya-zsongássá szűrném
az ítéletnap-lopók
imbolygó imáit
halotti máglyára hajítanám
és füstté fújnám a hitetlenség összes
hóhérkötelét
farkasveremben vetnék fekhelyet
az elbitangolt bűbájok bujdosó
pásztorának
kenderkosárból kínálnám a szépség
süketnémáinak a letört szavak
megtalált ékezeteit
mint rettentő tájfun rombolnám le
a birtoklásvágy belső
börtöneit
felöltöztetném a reggeli zápor
írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet
sem maradt
kizökkenteném iszonyba ragadt
Pompei-pózukból a katakomba-
hallgatásokat
pernye-párnát varrnék új
megtestesüléseinkért párzó
porainknak
kihalásznám körhinta-őskáoszunk
melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett
tengelyeket
fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal
a félreértett déli
árnyékoknak
régmúlt korok remetéivel rónám
barlang-mennyezetünkre a bátorság
színpompás bölényrajzait
csarnokvizemben keresztelném újra kiket
az ész elliptikus pályájáról
eltérítettek
opál szitakötő-szárnyak
szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó
elárvult aprószentjeit
pokolbéli dínom-dánomban fújatnék
sárkánybőr-dudát a gyűlölet
gyomraiból
a másodperc-magaslatok főzetével
kínálnám az elszabadult Tér
adrenalin-küldönceit
összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből
mint egy félszeg fohász visszafojtott
utolsó mondatát
4.
Én, a fordított szabadesés
függőleges nyila
úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé
mámorba mártott forró aranyöl
gyöngyvirágzása a Természet táguló
törésvonalai mögött
medencecsont-fuvola friss dallamára
ágaskodó kíváncsi
kobra
május-manna tündöklő mézkristályai
a révület résnyi
redőin
5.
hétpróbás hőhajlatok vagyunk kik
jobbról-balról egymással
incselkednek
majd Egy-hegycsúcsuk hideg
halántékán viasz-talpaik
lecsendesednek
ellopott lélekharang forgó
dervis-nyelve vagyunk a szédülés
színvak szájüregében
éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra
segítik középpontunk vörös
katlanjának ikreit
összenőtt csók-cserjék vagyunk kik
túlnövik a törhetetlen
cserepeket
2007. május 3 - 12.
Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Katalóniai mondatok
1.
az odalenttől már elérhetetlenre
az odafenthez még nem oly közel
jeges páncélon égő sebet ütve
testemből kibújva figyelem
túlhordott
fénysebességem
(100. repülőutamra, Budapest és Barcelona között, 2007. szeptember 23)
2.
és partra vetett hal lesz a
tengerben úszónak
minden magánya
3.
megóvnak a felhők
mint szürkés-fekete
hámszövetek
4.
tér-tudatlan gondolatok
szűz fogantatása a csend
szélpárnás
petefészkében
5.
dologtalan tenyerem jele
egy fodros fakérgen
erejéből vettem
hogy nap mint nap
beléd égjek
6.
a Tenger a kar
mely ősbölcsőnket ringatja
a Tenger a kristály-tisztaság
pontos metronómja
a Tenger a tükör
mely a hazugság-szennyet lesodorja
7.
ragyogásával
a Napba nézőm
hullámaival
a Tengert igézőm
asszonyi fényével
a Holdat becézőm
a konok Csendre
mosollyal rákérdezőm
készülő mondatomat
ajkamról elvevőm
8.
amikor az ember betelik a látvánnyal
a végtelen többdimenziós átlátásának lehetetlen mégis gyönyörű kísérletével
amikor az ember betelik a szél a hullámok a nappali sirályvijjogások és az esti kabóca-zümmögések zenéjével
amikor az ember betelik a roppant víztömeg és az ég
násztáncának másodpercenként változó alakjával és ritmusaival
amikor az ember betelik a festő által foglyul nem ejthető kékségek haragos-hahotás harmóniájával
marad-e hely még lelkes testben
az éhségnek?
9.
pajzsod vagyok
mely testedből
vétetett
10.
és a gyémánt mosolyra fakasztja
az esthajnalcsillagot
és a felszín behatol mélyrétegeinkbe
hogy ott meztelenre vetkőzzön
és az unaloműző firkálás
hatványra emeli intelligencia-hányadosunkat
és a vakon leírt betűk elárulják a visszatartott
négykézláb-mondatokat
2007. szeptember 23 – október 3.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Jártomban-keltemben (Meditációk XXXVII.)
1.
vasárnapi hóesés
tanulatlan táncosok
hidegrázása medve-álmunk
árnybarlangja előtt
2.
a csenden túl
csak a mihaszna
mozdulatlanság
3.
pengévé szelídült elmék
iszkolnak
égő zsályabölcsességbe
4.
eleresztett múlt
boncolva haladók
lejtmenetben
5.
iker-burok távlatából
meglesem
alant sárba ragadt
önkívületem
6.
festett ördögfalak
visszatérő évszámok megoldatlan egyenlete
másodfokú riadókészültségben
7.
kisarjadt zsenge lestyán-levelek
nappírt tükrözni vágyó hibiszkuszok
asszonyi szenvedély ébredés előtt
a dacos márciusi hidegben
8.
megmondatott-e a legrégebbieknek
hogy hol kezdődik az Angyal kitiltó pallosa
hol a kígyó sima törzse
hol a tudássá oltott gyümölcs
a Kert ágbogai között?
9.
összekulcsolt lelkek az utolsó vacsoraasztalnál
csak a Szent és a Számkivetett ismeri az Út végét
bolyongásra ítéltettek a többiek az
Üdvösség váltólázában
10.
rebbenő rigónász nyitnikék-ágyon
lótusz-lebegés partra vetett vizeken
bolondulásig
11.
Orpheus visszanéz aranyesők
Fesztelen füstjében kézen fogott
életmenetünkre
2009. február 1 – április 2
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Holdfogyatkozás (Meditációk XXV.)
1.
A ház oldalán letagadott
évtizedek csordulnak
végig
Egymás túltenyésztett torkának
ugranak vicsorgó
vérvonalak
Záróra előtt tér nyugovóra
elősírjában a részeg
magány
Nem burjánzanak már élősködő
gyomok az öregség ártatlan
kertjében
Nézd az arcátlan Föld
a Hold arcába
harap
Rálép a szél bál-vörös uszályára
és lemezteleníti őt a neveletlen
sötét
Jampec-frizurát fésül kajla
antilop-kék kométák kamaszarca
fölé
Hétpróbás aranymosolyt fakaszt
az elnémult farkasok
fogára
Hogy röptében kapják el a halál-hírrel
sikló hóbagoly tél-hideg
huhogását
és szálanként szálljanak alá belőle
a Semmibe felborzolt
borzadályok
Nézd a nyegle Föld
a Hold nyakába
harap
Közeledni látszik holott csak szemünk
távolságát lopja a dombjait kellető
Vénusz
Tapodtat sem tágít mellőle vak
vénségek bölcsnek csalt
tenyere
A mennyei tépéscsinálók millió kezéhez
hetedhét háborúk köde
tapad
A Nagy Lakoma után itt maradt nekünk
az Idő minden gyermekéből
egy falat
Nézd a vakmerő Föld
a Hold vállába
harap
Színültig rizsszemekkel nyújtják magukat
éhezőinknek a Délibáb-
kráterek
Szoptató asztrál-Anyák keresik az
örvények között elveszett Égi
Kisdedet
Mielőtt virágot lépő lábnyomát
a hirtelen hódítók
összezavarják
vagy karmazsin gallérjuk alá édesgetve
a Senkiföldjén túlra
elrabolják őt
Nézd a mákonyos Föld
a Hold mellébe
harap
Olvadó seprűnyelüket nyergelik fel
a Tejút Napba vetkőzött
boszorkányai
Kárhozottan kering körülöttük mint
bevégezetlen rőzsenyaláb a
szent együgyűség
Évelő sugárhajtásokat ültetnek félrevert
fennhangok tudásvágyunk
melegágyába
Nézd a hővel bélelt Föld
a Hold hasába
harap
Még türelmesen várnak a megkésett negyedik
dimenzióra a kozmosz kékvérű
labdajátékosai
Még kilélegzik méregpárájukat e hóból
gyúrt narancsok pórusai az
üvegházon túlra
Még beoson néha a fájdalom nehézségi
erőnk szétcsúszott csigolyái
közé
Még nem bocsátották meg balga
ébrenlétünket a bottal ütött
álomtündérek
Nézd a két szín alatt áldozott Föld
a Hold elhűlt ágyékába
harap
2.
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény megdermesztette a szökni próbáló folyót
és partjain a Tízcsapásnyi Tűzözönöket
sivatagi rózsákká sűrítette
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény delejtűt rejtett a Nap mágneses
mezőinek égő bőre alá hogy pogány sugarait
tévútra térítse
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény a Hit hűsítő gúlája alá terelte
a reményhalott szeretet elbitangolt
idegpályáit
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény harsány hahotával támasztotta fel
beesteledett Hajnalunk elektroszmogtól
elvetélt érzékeit
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény Középpontjaink kelyhébe gyűjtögette
a pillangó-szárnyú ólom-szentek
hímpor-hamvait
3.
aláhulló Világ
amelynek jöttére összezárnak
a Nagy Rosta renyhe
rései
zuhogó Káprázat
amelynek leple alatt bográcsban főzik
túlélésüket a Purgatórium
menekültjei
pokol-pusztító Pislogások
szűkölő cápák között cikáznak a baljós
körkörök beléndek-bugyrainak bátor
fosztogatói
csont-fehér Rebbenés a farkasvakság
elütött óráján midőn súlytalan Sziszüphoszok
futkároznak keringő
koloncaikkal
egy foszforeszkáló morzsa felszeletelt
molekulája az Őskitörés-Zene sejtenként
belénk lövellt rózsa-cirmos
magmájából
karnyújtásnyira konganak
borzongó agy-hegycsúcsomtól az ezerfokú
skálára felhangolt Szívek
billentyűi
amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony
lesz szűz jegyese a kínvalló Tantalosznak
osztatlan eszméletek tárt karú
oltára előtt
2007. március 10 – március 28.
Benke Rita: A Föld harapása a Teliholdból (068.)
és a Fényhullás Holdfogyatkozáskor (070.) című festményeire
Zene: After Crying: Almost Pure
Bartók: Szonáta két zongorára
Gyógyító Hang
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Egyszer s Mindenkorra (Meditációk XXIV.)
1.
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
tisztítsa fénykehellyé
hideg-sápadt Vezúv-
öblünket
nevesse nyelve
csiklandozó Nyárrá
kedvünket
nyelje el hálát sem várva
a nyeretlen világ
nyomorát
verje vissza az olvadó
sóbálványok rovat-szemének
sugarát
fehérítse igazsággá az
igehirdető szájak
fogsorát
szelidítse megbocsátássá
a hétpecsét szívtelen
szigorát
csillapítsa de el ne oltsa
a létezés lobogó
seblázát
töltse meg Héliosz
hevével a behorpadt
eget
találja meg a túlvilág innenső
torkánban a madár-látta
éneket
Táncrendem lebben
és rebbenő
lángban
áll
a kármin rózsákat
kántáló
korál
2.
Mindenható Megismerés
ruhátlan lélegzem lenge
lelkedet
mosdasd meg magasságaidban
a mocskos Messiás-
meséket
töröld le a kormot Hitünkről mit
itt felejtettek kígyózó
körmenetek
vesénkbe látó Idő szitáld
arannyá sivatag-
énünket
3.
hajolj le a tegnap ingatag pereméről
és emeld magadhoz a feltörő
hőséget
kitárt karoddal Tűzmadár-öleddel
fogadd be az üstökös-hozta
üzenetet
merevítsd ki és morzsold múttá
fáradt félutadnak mérgezett
mérföldköveit
rázd le Gyógyír-Magadról
tömlöcöd utolsó magtalan
törmelékeit
4.
együttálló égitestjeinkbe
burok-rianásain át
behatolunk
öröktermő virágágyást
tár fel s rejt kohó-
kolostorunk
szívhangjainkból szivárvány-
lázgörbéket izgága íriszünkre
rajzolunk
verítékünk terített gyöngy-
asztalánál meg nem
szomjazunk
5.
égesd dobogó nevünket
jajkiáltó állatbőrbe
totem-tenyerünk
vaktérképébe
kötelét bódító kenderré sodró
láncát táguló szemmé szaggató
pokolbéli csengettyűket
halálukba némító
gyönyörétől
magatehetetlen
tánc
2007. január 30 – február 14.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális, szerelmes
írta: GNL
Göbölyös N. László: Földcsakra-közelben (Meditációk XXIII.)
1.
télvízi patak
az örökmozgások feltételes
megállója
2.
csupaszon reszkető fák
megkövült horizont hajlékony
csontvázai
3.
csaholó falkák
felvert vérttelen vadak
kutyába vett farkasfellegek
vérét vették a békének
4.
ködanya táplálja
hideg tejével a rejtekutak
kölyökvak vándorait
5.
avarcsúszdán sikló
jártányi
neszek
6.
fényalabástrom-arc
jeges dunna alatt
sebesült óriások
opál-köntösben
7.
akár sziklaperemen
a halálra ítélt gyökerek
kapaszkodnak szellem-lankáink
balga meredélyek felett
8.
csak menj
utad szólít int és sürget
én egy agyvillanás alatt
utánad eredek
hogy találkozzunk megszentelt
Kupolád alatt
hogy a Jövevény Ragyogásnak
terítsünk áldott
asztalt
9.
egy alomban Álmainkkal
egy jászolban Jelenéseinkkel
egy ég alatt az Egésszel
egy oltárnál áldozni az oltalmazó
Élettel
10.
hajítsuk vissza haragtartó kőkorszakunkba
az emberruhánkon felfeslő
fekete lyukakat
11.
ha a Nap megengedné
hogy fájdalom nélkül a szemébe nézz
és látásod végigfusson
végidőkre várakozó magzatainak
elliptikus pályáin
nem fogna el többé a szédülés
a Fent és Lent között
félúton
12.
szapora szívdobbanások
az ázott januári
rozsdatakarón
messzikedvű repülőgép
láthatatlan moraja a
felhők mögül
házőrző ebek
becsületbeli
herregése
egypetéjű mosolyunk egy
újabb befejezetlen
mondat előtt
az erdő párája csókolja
ajkunkat nyelvünket
tüdőnket
a hegy kínálja
keresztségünk
hűs kortyait
így lakjuk be
újévi
csendünket
(2006. december 28 – 2007. január 1, Pilisszentkereszt)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Mare Meum (Meditációk XXI.)
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
mint a csillagutazó aki már tán csak Gondolatban él
mire a galaxison túlról küldött üzenete
Földet ér
mint a vezeklő aki az életben egyszer
a Szent Végponton túlra készül de még
visszautat remél
mint a vadász aki vakságig tágítja szemét
hogy el ne szalassza kiszenvedett
szerencséjét
megragadni a mai hullámverések rajzolatát
mert holnap már másutt hagynak
árulkodó nyomot
kiásni előbb kézzel, majd lábbal a zúzalékos
vízzel-holddal mozgó homokból
egy kődarabot
összeterelni majd sorba rendezni a
neveletlen felhő-fiókákat
beletúrni Aiolosz fésűjével Aphrodité
fátyolnyi fürtjeibe
hogy irigykedjenek Gorgó-fők kígyófészkű
kontyai
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
először csupán egy fodrozódásig
majd egy zátonyig
majd még egy csillámig
a medúzák magányos határáig
a délelőtt párás gallérja alatt
a sodrás részének lenni
átlátszó fények leple alatt
a tengerfenéken
árnyadtól elszakadni
míg bokáid körül megtorpan a víz
és hamis útra tér
és sarkad zavart buzgárokat
fakaszt
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
átengedni magadat az árapály
erejének
mely egy pillanatra magába szippant
de ha érzi hogy nem félsz tőle
hagyja, hogy te légy az úr
eltűrni hogy arcul legyintsen
ha a Mindenegy lebegő kórusában
lekésed az odafent rendelt
ütemet
együtt mantrázni antracit althangokkal
melyek leráztak magukról
mint egy rossz rémálmot
dölyfös despotákat tűzzel játszó törpéket
egy ércszínű tölcsérbe gyűjteni a trombita-hangokat
mit a Jázminok szalmaszőke Bolondja
a parton felejtett
és szerény Föld-Sónkkal ízesíteni kárpótlásul
a testünkön ellopott kristály-csillámokért az
Isten-hozott plankton-kenyeret
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
kikacagni a vészjósló vihart
mint hajdan a habok hahotáztak Xerxész
ezer korbácsütésére
kiolvasni a palackorrú delfinek huncut szeméből
az elvágyódás száműzött szigeteinek
szerelmes leveleit
felkutatni egy zuhogó hasadékban
az üldözői elől elbujtatott kincskereső
rabot
meglesni amint a férfi-szirtek életnedvesen
belesiklanak a ringatózó
asszony-öblökbe
amint a törvénytábla-töredékekbe is
belemossák a letagadott
igazságokat
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
és fillérenként leszámolni a szétfolyó
tajtékokat hogy végül elfogyjon
sorsunkból a harag
és kikönyörögni a körülöttünk köröző
sirályok kandi csőréből az
utazás-falatokat
és felmutatni a fürdőző holt anyagnak
a kőtáblák elmoshatatlan
törvényét
és soklábú szirtek őrtornyaiból
szemlélni rendetlen óriások
megalvadt művét
s még előre s még beljebb s még tovább
két-éltem szépia-kékségű
elemében
engedelmesen mint egy oltalmatlan gyermek
beletemetkezve a tékozló terek
gerjedelmébe
2006. szeptember 12 – október 27.
zene: Sri Chinmoy
Édes Akvarellje (046.)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: A Lélek Sikolya (Meditációk XX.)
1.
Kelet-előttem törékeny
hullámok homályos ártéri
tükre
kutyaugatásba kapaszkodik
a színről-színre látó
ég alja
Észak-felettem repülő robaja
mártózik meg a maszatos
alkonyatban
Dél-mellettem futásnak ered
Dionüszosz-dobszótól agyam minden
dúvadja
Nyugat-mögöttem messze
pislákol már a csillagtalan
éj
2.
Koncentrikus körök elkerített
táborában
galaxis hétoktávos gégehangjának
metszéspontjában
sirályszárnyra kapott siratóasszonyok
hahotájában
életre boncolt sámánok sötétségűző
sikolyában
balkézről jött szentek intelmei első
feláldozásomban
szemerkélő szomorúság lepréselt virágai
a tudatlan Írásban
tengerbe gázoló Kőszikla-lányok feszes
halásznadrágban
odúlakó telihold fekete fogyatkozása
lóhalálában
a Szabadság erdővad íze az eleven hús
bor-locsolt rostjaiban
a tűztolvajok vakmerősége a keselyű arany
szembogarában
felfuvalkodásunk szétzúzott fellegvára egy magasba törő
gyilkos galócában
a remény zöld visszaverődései a koravén kányák
gyászruháiban
3.
csuporba csalogatott fenyvesek
csókra-vált nedve
feketébe font fehér jázminok forráspont
előtti füttye
az eredendő erény szent embriójának
szirmos szemérmessége
az élethalál körforgásának bárdolatlan
búgócsiga-tengelye
ónos esőre álló sietségtől megsebzett
macskakő sikolya
terhelt teherbe ejtett tömeggyilkos vonat
elkésett féknyoma
számkivetett oroszlánszívek
reggeli rohama
éjnappalt pengeként elmetsző gyöngybagoly
óramű-pontossága
hiányzó láncszemeink tékozló
talánya
a megismerés örökkévaló magfúziójának
magassági kormánya
miriád-milliárdok egyidejűségének
nyitott méhszája
4.
Fejest ugrik-e maholnap
a felszín
a felriasztott Szfinx fülébe?
Meddig tapos még szívünkön a
bitorolt balgaság
a szellem szikratemplomában?
Belefér-e látókörünk homorú
lencséjébe
a gondolat fesztávolsága?
Feltartóztatják-e a téboly
termeszhadát
tudatunk hideglelt törésvonalai?
Sarkon fordulnak-e a sáskajáró sejtek
midőn hanyatt fekszik
egy híd a vérző folyó felett?
2006. augusztus 1-19.
Zene: OM
Édes Duna-parti Dobolására és a Lélek sikolya című akvarellére (042.)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N, László: Az éjszaka tigrisei (Meditációk XIX. 50 születésnapomra)
Balról
1.
vörhenyélő
hold
telizsákja
gerjedő geóda
becsapódása géntérképünk
tiltott zónájába
messzeségből
ránk révedő
maholnap-maszk
meszkalin-mozdulatok
mocorognak
hitünk homloklebenyén
hol az a kehely
hol van görbülő horizontunk
Grálmolochja
mely felfogja
kékvérű köldökzsinórunk
őssejt-könnyét
mielőtt örökre lépre mennek
a mögöttes mennyek
méztükreink másik oldalán?
2.
harapásért hízelegnek
cafka porbibénk piruló
cimpái
vendéget várnak bolyhos
barlangjukba a Rögtön vérbő
remeterákjai
lasszóval fogott
lázrózsás légörvények
lihegnek
gyújtópontjukban
búgó-bogárzó ragyogások
dideregnek
flamingó-fenség
firka-csobbanásai az álmatag
mementó-mocsár medrében
izgága Hóruszok
hussannak eltompult templomok
hosszában-széltében
hegedű-csippentések
csavarognak a szivárvány hét
nesztelen húrján
ibolyántúlvilágról
kúszik haza a kísértés zizegve rőt
ősz-avarunk alján
3.
parttalanul
lehelnek belénk pőre párával
ragadozó éjt
tigris-vadászatba
taszítva kelünk birokra felhergelt eleven
húsunkért
Táltos-tajtékban
tobzódó Tornádó életbe táncoltatott Ész
legyen velünk
ne tűnj el
ne sorvadj el ne hamvadj el
bűnjel-tűzjegyünk!
Jobbról
1.
Amón-Ré érdes nyelve
mely körbenyalja a nyöszörgő
sivatagot
és ferde fodrokat
vasal a homok-asszonyok szemcsés
szoknyájára
míg ritka nyálát
cseppenti porlepte pálma-
palántákra
ahol sólyomröptének
tűnő imakendőt terít rád
a sáska árnya
ahol a Szentek Üvegházában
élükre állnak s tornyosulnak a könnytarisznyás
fehér vattapaplanok
2.
lázadást orront
hűséges nyájunk láncra vert
őrzője
forró farkasszemében
Szfinx-magunk drágakővé
dermedése
tejfog-zománcú
rizsszemek sáfrányszálra felfűzött
olvasója
küllő-vesztett
szerencsekerekek csóva-csorba csillagok
didzseridúja
3.
smaragd-árokba
merülő szépia foszforeszkáló
függőónja
égető combok
mandragóra-étkét csipegető
főnix-fióka
nedves nőcsészét
szélsebesen kutakodó szemfüles
embernyila
4.
amikor lehúz s felkelni
sem enged a hőség többsoros
hínár-nyakéke
amikor elfolyik
minden dimenzió és elillan
szigorú léptéke
amikor lustán
legömbölyödik a fejre állított
piramisok éle
és elvész
kézen-közön a kengyelfutó Egyenlítő
körüzenete
Szemből
és megrebbennek
a várandós végzet harcra kész
arcélei
és kifaragják
nevetőráncaink az elfelejtett fosszíliák
fantomképeit
és szétterülnek
síkságainkon az ölelkező
szökőár-esők
és kócosan incselkednek
a kőtáblák összevont szemöldökével
a szépség-szeretők
és rianások roppannak
a kényszerzubbony-gondolatok kétszerkettős
cellafalán
és az asztalfőre terítenek
a meglágyult kőkormányzónak az őrdöngős angyalok
kánai kézfogóján
és mosolygó tamtamok
dobbanásaitól kísérve eveznek a semmibe beltengerünk
zaklatott zátonyai
2006. július 14 – július 31.
Édesem azonos című akvarelljére (034.)
Zene: Ustad Zakir Hussain-Jan Garbarek-John McLaughlin: Making Music
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Időálomutazás négy dimenzióban Ritám akvarelljére - i.m. Syd Barrett - (Meditációk XVIII.)
Első nézet
1.
Fejkendőt kötött hőkontyára
emberarcunk
lenyugvó nyárra
delelő télre
a megsemmisült jövendő
hideg hírére
golyó-lyuggatta írásjeleket
tapogatnak
világító vakszemeink
hogy arany sugarukkal
atomjaira bontsák
siralomházunk összes
ácsolatát
üde lombglória
sarjaszt smaragd
sikkantásokat
és gödör aljáról sem hallik már
a baljós óra
kéjesen csavargó
kakukkszóra
már megszőtte hímes
hódolat
a tündérmes-piros pelerint
mely lehull hol avart érlel a rozsda
hogy ne érintse a szenvedés sarát
kényes királynőnk virradat-talpa
2.
a távolodás vissza-visszanyúl
jussáért
holott a mérföldeket
velünk együtt
csalja
színre színt tesz a hamiskártyás
fény
vesztesek koronás
cinkosa
utasok vagyunk
kik sokadszor immáron
túlszaladtak az elsötétített
végállomáson
Második nézet
1.
balvégzet bárányölő bábái
ébredjetek!
vajúdik a bölcsességnek
rózsás
bőségszaruja
most csusszan át
nyárnyirkos méhkürtjén
a lélek lármás
lámpása
el ne ejtse reszketeg-
balga
kezetek!
2.
hátrahőköl
a pokol pereméről
meglátván alant
kiterített képmását
az Ige
kitörölhetetlenül kék
harmonikaszót ül meg szőrén
még el nem herdált
hónapjaink hullámtörő
lebegése
az eszmélethez néha
egy lövészároknyi gyufaláng
egy fészekhagyó madárraj kondenzcsíkja
egy lóvágta itt hagyott párája
egy csalfa mézcsepp meztelensége is
elég
Harmadik nézet
1.
és az elaggott próféta
mákonyban és nyavalyatörésben
a megváltás váltólázának verítékében
kereste szeme utolsónak hitt erejével
az alászálló Hit delejes
tekintetét
ki hajtja be
hetvenkedő hatalmasainkon
özönvíznyi bánat
késedelmi kamatait?
2.
mozgó homokba merül
az álomhozó
ellopott zsákját keresi
hét aranypróbás
angyalfürtű szél
sodorja ide-oda
az ezredéves ezután kék
körköreit
Negyedik nézet
1.
fülledt folyamokon
kotlanak kétszínű
katlanok
és várják hogy felbukkan alattuk
az imbolygó gyertya szavára
a halak táplálta
tetszhalott
2.
boldog a csókra nyílt száj
csacska mosolya
boldog a vadászó róka
éber szimata
boldog az aratásba hajszolt
éretlen nyár
boldog a pólyából kibontott
fűben járó gyorsulás
boldog a bűnbak
tisztára mosott fekete
bélyege
boldog a tolvajkulcs
kincses rejtelme
boldog a bor mely forr pezseg
habzik és nektárrá nemesül
egyszerre
boldog a gyémánt
melyen csiszolódnak megtörnek
s végül kicsorbulnak a
karátos agyak
2006. június 30 – július 11.
Zene: Sri Chinmoy: Music For The Aspiration Heart
Pink Floyd: Interstellar Overdrive
Akvarell: Álom (032.)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Átlényegüléseim a Zenében (Meditációk XVII)
1.
a zene idebenn
könnyeimet meglesi
elfolyni engedi mielőtt
elnyeli
a zene idebenn
mint szűkülő kút menekültje
gégeporcaim létráján felfelé
lépeget
a zene idebenn
az áldatlan állapotok
kihűlt halmazát újra felhevíti
s cseppfolyóssá teszi
a zene idebenn
meztelenné szabadítja
vállamat meggyötört terhétől
és befedi
a zene idebenn
kiszakítja és messzire hajítja
a kórt a kézből mely
kéreget
a zene idebenn
márvány méhkaptár-mormolásokkal
lakja be merengéseim légies
minaretjeit
a zene idebenn
feljajdul görcsbe rándul és elernyed
mint az ikreket szülő
napéjegyenlőség
a zene idebenn
felöltöztet pompás páncéljába
hogy visszahőköljön verőfényétől
a Nemlét
a zene idebenn
a hiábavaló bűnök börtönőre
utánam dobja Magdaléna-
mentőövét
a zene idebenn
torlaszt emel és hátraarcot int
a Semmi egyirányú
függőhídján
a zene idebenn
szemeken túli látóhatár szédülése
Gaia tizennégy didergő
emlőcsúcsán
a zene idebenn
könnyedén kitalál engem kit egyszer
nagyon régen arcommal
elrejtettem
a zene idebenn
ringó embrió-ragyogás
ahogy egy vízcsepp-véletlen
bukfencezik és megpihen egy élet-zöld
levélbölcsőben
a zene idebenn
lepréselt virág bársonyos
tapintása egy könyv szertelen
versmértékében
a zene idebenn
illatos Tér ölelő teadélutánja
tovaszálló vattatehenek
félénk fejőlánya
a zene idebenn
elsőáldozó cseresznyevirág
rubin vére
számban egy kettéharapott szegfűszeg
utóíze
a zene idebenn
ostyaszentelő csók
térdeplő oltár a kívánság
kolostorában
a zene idebenn
jussát követelő javíthatatlan
képzelet a hányaveti
valóságban
a zene idebenn
betűvető arkangyalok lépcsőzetes
lábdobbanásai s közötte
az agykéreg-morajok két
szünetjele
2.
valami szalad ismeretlenemben
majd megtorpan
megáll
és itt marad
mint csermely sodra
mit meglepett a fagy
mint harcba vonuló hadak
míg a fotográfus lövést kap s
lepereg a filmszalag
mint a kisgyermek ki
éjjel szülei mellé bújna
de az álom félúton visszatartja
megszólal
és felel
helyettem
valami dübörög ismeretlenemben
felkapja fejét elhallgat
körülnéz fülel
és újra üt-ver
mintha most ácsolnák a bárka alá
az özönvizet
mintha a sánta kovács a rőt-sárga
kohóban nem találná el kalapácsával a
gyújtószeget
mintha vérét vennék a
magukra hagyott isteneknek
megszólal
és felel
helyettem
valami szétáramlik ismeretlenemben
amikor Héliosz egyetlen harapássá válik
a fekete felhő-oroszlán
szájában
amikor belsőépítészünk dolga végeztével
elégedetten visszanéz
odakintről belénk
amikor tízmillió tajtékos tűszúrással
olvadnak eggyé égető
aura-karikáink
megszólal
és felel
helyettem
valami morajlik ismeretlenemben
amikor az atmoszféra mennyezete alatt
némán lopakodó repülőgép
azt álmodja hogy ő a kormányozhatatlan szél
s benne záporok és viharok
az emberek ki több boldogságot kérnek
mint csupán vágóképeket
megszólal
és felel
helyettem
valami táncol tapogat tréfál ismeretlenemben
összecsődít csengve-bongva
eltemetett tilalmakat
felhangolja az innen-túl hétszer szent hárfájára
párhuzamos neuronpályáinkat
s a szív középpontjába csalogatja
katatón kallódásainkat
megszólal
és felel
helyettem
valami nyújtózik tágul feszül
s kibomlik ismeretlenemben
akár egy zsák melybe végezetét gyömöszöli
galacsin-görgető időm
és hajszál-repedéseibe évelő
vadvirágokat vet
megszólal
és felel
helyettem
3.
mint hieroglifák sárga
hártyapapíron
úgy kérdeznek a koppanások
a köztesbe csúsztatott halántékomon
barbár vigadalom
késleltetett hullámverések a
költő-koptatta
rakparton
kiálts át sziget-Magadból
s figyeld
felhangosodik-e
válaszunktól a Víz
átellene
zene: 1. Ralph Towner – Jan Garbarek: Dis
2. Jan Garbarek – Hilliard Ensemble: Officium
Sri Chinmoy: Flute Music For Meditation
3. Sámándobunk
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk XVI.
1.
rémítőt roppant az Ég
és tüzes csókját
küldte fényes csattanással
feléd
míg szempilláid egyet rebbentek
átjárta e nyílsebes Erő
bőrödet és tested minden
rejtekét
megtorpant a mulandóság
előtted
hogy a Tudást még a tolvaj órák előtt
tetten érd
lélegezz be mint a létezést
és két tolófájás között
álmodd meg a Szépség
születését
2.
amikor barkába borul a bóbiskolásból
felriasztott hegy
és eltévedt darázs-dongások szobánkban
szállást keresnek
amikor mint szép szavú szájak nyílnak és csukódnak
a tulipán-kelyhek
és őserdőt burjánzanak a derűs délutánban
az üde mentalevelek
amikor a liliomok láthatatlan
vakságot lehelnek
csapra veri smaragd csakra-szívünket
az Egy
amikor gerlekacajok gurulnak
végig gerincemen
és nimfa-szitakötők szórják szét az Igét
a pogány vizek felett
amikor olajzöld könnyeket sírnak szél tépte szoknyájukra
Hegedű-Lények
és nyújtózkodó bambusznádnak firkás flamingók
feleselnek
amikor szabad odút keresnek a dérlepte erdőben
a hontalan tündérek
arannyal festi meg csakra-napfonatunkat
a Minden.
amikor tükröt tart a nyárnak és édes vérét
hullatja a meggy
és a sivatagi homok
körtánca elcsitul
amikor szürkületünkbe szelíden
beszivárog az azúr
és a hallgatás gátja átszakad s a Medúza
foglya újra mozdul
amikor meglepetéseink mámoros méze
lassan lomhán kicsordul
indigó jelét pecsételi csakra-homlokunkra
a Mindenegy
amikor nyugalommá olvadnak a külvilág
nedvei belsőnkben
és asztrál-testünk hordalékából építenek
a fecskefészkek kötőszövetet
amikor koppanó gyémánt körmeikkel felhasítják tüdőnk
ólommellényét az esőcseppek
és a Sors seprő-pillái csonthéjunk alatt
csiklandozzák képzeletünket
amikor aszteroid-ítéletünk delejtűje
a semmibe téved
alabástrom aurával hímezze csakra-koronánkat
az Egyminden
3.
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
tisztára mossák távolságaikat
amikor hanyatt fekszik alattuk a kék
és gyermek-pihékkel párnázzák ki a
pokolvárók félébrenléteit
és túldalolják az agyaglények
hattyúnyi agyhalálait
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ott felejtik a feloldozás tarisznyáját
fájdalmunk küszöbén
gyémánt gyalogutakat rejtenek
rongy-életek redői közé
és farkasfogakká csiszolják a félelem
csúf forradásait
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
még össze sem rezzennek
amikor Odafentig hallik a türelmetlenség
vércse-vijjogása
de szélesre tárulnak ha közeleg
feslett blúzában a holnaputáni
emlékezet
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ajkunkhoz illesztik a csodák nektár-csutoráját
hogy csurranjon belénk a derű
csobogó csermelye
és porcelán-bőrünk legyen a szivárványszínek
áttetsző tégelye
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
beragyogják a mesék magasságos
márványpalotáit
amikor jéggel égnek a földönfutó egek
és letáboroznak melléjük a hamvadni nem akaró
éjjellátó tüzek
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
vigyázzák veszélyes egyetlenségünket
mint alvókon a jóságos köpönyeg
hogy meghitt molekuláink a Purgatórium
savas-síkos palatetői alá
ne meneküljenek
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
himnuszok hevével szárítják fel a tengernyi
tócsákat ős-humuszunk
bevetetlen ágyán
és tomboló tájfunokat terelnek engedelmessé
a gólyák légi folyosóján
és kipányvázzák a balga vakbuzgók negyedik csónakját
az utolsó sziklán
Mindazok kik szárnyakkal születnek e világra
ablakot vésnek reggel-rovátkákból
öntömlöcünkre
hogy belessen rajta kandi túloldalunk
és örömét lelje
és a zivatar-zuhogásban foganjon meg mosolyunk
zamatos gyümölcse
zene:
1.Steve Hackett: A Midsummernight's Dream
2. Ian Anderson – Lucia Micarelli: Moz Art/Kashmir
Mahavishnu John McLaughlin: Poets and Thieves
Barbara Thompson: Shifting Sands
3. Jan Garbarek: All Those Who Born With Wings
Sagas and Ragas
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Tunéziai fényészlelések 2010 (Meditációk XLV.)
1.
csók-Egységünkben
sokasodott a földelhagyás
másodperce
kézfonatunkban
szélesedett a félelem
élet-pereme
(8.27. – Európa felett)
2.
egy Nap az Égen
kettő a Tengerben
aranyló nyugalmunk e
fény-háromszög
köldökében
(8.27 – Európa felett)
3.
nyüzsgő csend
telhetetlen tűz-tükörben
újjászületett a rigónász-reggel
(8.28 – Port-el-Kantaoui)
4.
felhevült fohász-szemek
vagyunk Földanya
forró zsolozsmájában
(8.28)
5.
trópusi szél verítéke
egy korty lelassult
illatokból
(8.28)
6.
Nap-üdvözlő vállad combod
fehér rejtelmeid
fekete-rózsa parazsad
mint Tengerbe ömlő folyam
szétterülő ágai
mormolják mélyünkről
meztelenségünk igéit
(8.28)
7.
fátyol-táncos délután
nedvünkben oldódnak
a Tenger édes
sókristályai
(8.30)
8.
bevonzom testembe
az eredendőeket
hogy őselem legyek
hogy a Kezdet hőszemét
felnyissam és elhozzam
Neked
(8.31)
9.
hajnali hullámléptünk
lebeg
hűs hangnemben
a mágneses mélység
befogadó tenyerén
(9.1)
10.
faragott ablakú szürke felhők
nyújtóznak felettünk
alattuk egymásba csúszik
két útkereső fekete sugár
pirkadat-szárnyú
fecskefészek-létünk
(9.3)
11.
leszakadt a Fent
vízfüggöny-imája
a böjtölő Földre
kikötőnyi oltalmazó sóhaj
beborult ünnep-delelőre
magasságos moraj
fogja marokra
fagymelegségben
szorongó szívek
pálmalevél-borzolásait
messzelátásunk
gyúlékony
test-vérágait
ki találja meg közülünk
ég-földünk szőnyegének
hiányzó szövetét?
(9.3)
12.
didergő nyári
viharba mártják hajukat
zuhanó dzsinnjeink
(Életem mai 2. számú festményére)
(9.3)
13.
sebesült idő
légüres lóhalál
eltévedtek az ötödik égtájat
követve
a pártában maradt évszakok
(Életem mai 1. számú festményére)
(9.3)
14.
bírák irigyek
gőgös szentek
utolsónak érkező
vacsora-vendégek
tetemre hívnak
s könnyet ejtenek
Öreghölgy-világ
lecsorgó festéke
alatt
(Életem mai 3. számú festményére)
(9.3)
15.
forog tágul szűkül bennem
rám tapad majd távolodik tőlem
magával sodor az
ellentétek vonzás-irányába
megérinti értő
érzékeimet
lüktető lávájából
aurát csepegtet körém
a sarkig tárt Kikelet
(9.4)
16.
árnyas füst-foszlányok
a balkezes emlékezet
csatornáiban
a teljesség tejtestvére vagyok
zöldellő eszméletemben
a Főnix főhajtása
a porból támadtak előtt
(9.4 – Port-el-Kantaoui – Café Maure)
17.
és meghallottam
a bolygók méltóságteljes mozgását
és tetten értem a
legfőbb rajzolatok színeváltozásait
és olvastam a szenvedélyes tér
faragatlan képeit
mielőtt Víz és Levegő
végleg összeért velünk
(9.7. – Port-el-Kantaoui)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Szerelem, szabadság (Meditációk XV.)
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
temessük a tél mellé tétova lépteinket
tapossuk puha talpunkkal hamuvá a fogoly tábortüzeket
húzzuk a napfény előtt szét
szemérmünk utolsó függönyét
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
Éden-bort töltsünk színültig ízes kelyhünkbe
szólítsuk a szalagos Egyenlítőt ölelésre
s hogy ne olvadjanak fel a sarkköri jegek
a fehér éjszakákat lélegezzük be
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
fussunk végig a nyíló rózsa bíbor csigavonalán
verjük vissza gyémánt gyermekszívünkkel az ártó káprázatot
és engedjük előre árnyékainkat
a rejtőzködő vészkijáratokon
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tágítsuk tovább a viselős gondok szülőcsatornáit
emeljük fel őket kik porból vétettek és porban elvetéltek
pendítsük meg harang-nyelvünkkel
a Tejút mélységes gordonkahúrjait
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
szorítsuk homlokunkat a vízben álló fák törzséhez
a város hideg-vágott hajnalából
rajzoljuk ki a fekete tollú füttyök csipkéit
morzsoljuk imává verítékünk fűszercserjéit
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
ébren legyünk amikor átszakítja atmoszféránkat
egy távoli világ ondósejtje
legyen hírmondó harsonánk a hurrikán kürtője
szelídítsük kéklő keringővé a szédült örvényeket
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kacagjunk együtt a roppanó rügyekkel
gyámolítsuk gyöngyszavakkal a fészküket vesztetteket
faragjunk bölcsőt a
megrengett tenger újjászületésének
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
merítsük az eszmélő elemek
acél-folyamába ecsetünket
termékenyítsük meg tüstént-testünkkel
a perzselő szelet
fonjuk át az elvarázsolt Földet
mint táncoló hajszál-gyökerek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
vessünk ágyat ott ahol kócosan
kergetőznek a páros percek
és a vándorok fejük alá
vörös pipacs-vánkost gyűrnek
és szent szőlőtőkéinkről
simuló messzeséget szüretelnek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
kössük égtájaink négy csücskét
lenvászon-kendőbe
bújjunk át emelt fővel egy orgona
árkádos akkordjai alatt
és mint szűz cseresznyevirágok fürdőzzünk a felhők örömkönnyeiben
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
tartsuk melegen barkáink bársonyos bolyhait
olvassuk fennhangon a kibomló levelek harmattal írt erezetét
és lebbentsük fel a zizzenő rétek
csiklandós köntösét
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
osszuk meg ostyánkat a feláldozott térdeplőkkel
hogy kisarjadjon százmillió
bemagolt élet
hogy ne hagyja el istenházainkat a béke
amikor a misének vége
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
terítsünk asztalt a mohó itt és mostnak
hogy kétfelől törhessen belőlünk
kemencényi kenyeret
hallgassuk amint álomra hajtja
fejét bennünk a csend
és zöldellő olajágaink illó
altatót lengedeznek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
enyhítsük ajkunk nedvével a pusztaságok
nagypénteki szomjúságát
vérnarancs-csókokkal gyógyítsuk
Ikárosz összeégett szárnyát
hogy evezze révünkbe a hajótörött Hold
halovány uszályát
nyújtson legyezőt nekünk
főnix-freskós mámor-mennyezetünk
nyújtózzanak velünk lankák rónák
lusta hegy-völgyek
mielőtt magunkra öltjük
legszebb meztelenségünket
zene: Ágens
King Crimson: Providence
Hugh Masekela
Ha:ndel: Vízi Zene
valamint Édesem akvarellje (015.)
Göbölyös N. László: Meditációk XIII. (Töredék)
hajnal
arkangyala
rigónász-
eszmélet
könnytükör
reped
irgalmad
sarjad
hideglelt
nézések
apadjanak
háborgó
almot
riadt
embriót
kényeztessenek
ringató
íriszek
sármány-
hivogatások
narancs-
atomok
2006. január 8.
Zene: Hare Krishna
Göbölyös N. László: Szabadságaim
I.
Oroszlán-bölcsességek
Virradata
Fölébe hajolok a hanyattfekvő napnak
II.
Az Élet választ ad
a Halálnak akkor is ha
nem kérdezi
III.
esendő csend
lapozz fel imát életem
vázlatfüzetéből
IV.
nincsen végpontja
talán csak egy elágazás jut
a befejezetlennek
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N.László: Az óriás kagyló monológja (Meditációk XII.)
én láttam a szerelem
gránátalma-mellű
születését
a béke bárkáját
mely borba fojtotta
félelmét
a népet
mely száraz lábbal kelt
át a vízen
tízezer tolvajt
ki gyöngy-gyermekemet
kutatta méhemben
láttam cudar cápákat
daloló delfineket
csókos szájjal
cikázó csíkos lényeket
szigonyokkal
szembeszálló tengeri
tehenet
hallottam mint hörög a halál
alámerülve
mint telik sikamlós köveken
a dagály dúvad kedve
a besurranó homokot
megsirattam
a sodrás sós firkáit
magamba ittam
barázdáim bitorlóit
befogadtam
csonttá nőtt szívemet
legyezővé tártam
őriztem a habok
haragos háremét
borzoltam s befedtem
istennők erényét
elnyeltem öblömben
a zúgó víz-zenét
megmértem a
Föld görbületét
nyúltak utánam
polip-csápok és korall-kezek
lerakódtak rám
éhező évezredek
alantas bűnök és
égi szégyenbélyegek
mint kettészelt
égitest, heverek
fagyott körsugár
rajtam az erezet
erőmet akarják
átszellemült kezek
nyelvtelen harang
belsőm és beléd remeg
mikor megigézem
mágneses mezőidet
(Hurghada – Budapest)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk XI. (Sivatag-mantra Szakkara és Asszuán között)
ahol
a szó nem
köszön vissza
ahol a hang
kilép kiszáradt
medréből és menekül
ahol nem
állít meg a lehajított
rabszolgák szántotta lejtő alja sem
ahol
a Por elvegyül
veled és alattomban eltakar
ahol
megbolondul
az Édenkert iránytűje
ahol
durva dögevők
nyomozzák a felforrt fodrokat
ahol nem
kerülsz közelebb Istenedhez
akkor sem ha felvonszolod Magad a dombtetőre
ahol ellenséged
az ellenfény és a festett-szőke
Fata Morgana sem kecsegtet kevély királysággal
ahol lőréseket
vájnak a szikkadt
ingoványba a temetetlenek
ahol eltörpülnek
a gőgös Teremtések és a
földhözragadt Semmi lopott árnyékot vet
ahol az Egyenes és
a Görbe párhuzamosai a
vegytiszta végtelenségben találkoznak
ahol a Béke
leveleit hullatja le
az utolsó Fa a Szentekre
ahol az éjszakai
lehűlésben könnyesre
kacagják magukat a fenevadak
ahol az Ünnep
sátrát vonják föléd az
eltékozolt Idő sárguló homokszemei
ahol sarut
old a Szabadság az
Elmúlás templomának küszöbén
ahol céda
csillagok hanyatt
fekszenek és csiripelnek
ahol
az örökre elnyelt
karavánok Ács fiakat kísértenek
ahol az ember
rombolni gyenge
már s építeni nem mer
ahol csak süppedő
tölcsér marad palackba zárt
dzsinnek és keringő dervisek után
ahol az
elmebeteg kövek
elefántbőrt növesztenek
ahol a
nősténydűnék puha
piramisokat düllesztenek
ahol
hastáncot jár az
öt őselem szédülés ellen
ahol
dologtalanul lógázza
lábát a világgá ment vég
2005. november 15-25, Egyiptom
Zene: Om Kalthoum
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk X. (Fohász Isten Szeméhez, amely 3000 évenként nyilvánul meg a Kozmoszban a Látók előtt)
1.
küldj erőt
fény-suhanásoddal
a szeretettel terhes
csontoknak
küldj erőt
fény-villanásoddal
a villámokat visszaverő
csontoknak
küldj erőt
fény-ragyogásoddal
az Életfa rügyeit tápláló
csontoknak
küldj erőt
fény-zuhatagoddal
az emberöltők porát lerázó
csontoknak
küldj erőt
fény-vibrálásoddal
a hajnal derűs dobpergését hallgató
csontoknak
2.
mutass utat
magma-mélységeddel
a tétován keringő
vérnek
mutass utat
miriád-mélységeddel
a Törvény tutaját ringató
vérnek
mutass utat
méhkaptár-mélységeddel
a Jóság hálóját foltozó
vérnek
mutass utat
morajló mélységeddel
a bányák büszkeségét hordozó
vérnek
mutass utat
megtartó mélységeddel
a Szépség szerető szomját oltó
vérnek
3.
vezesd
vigasságba kortalan kacagásba
tedd
súlytalanná tántoríthatatlanná
a létezés
lépteit
vezesd
vigasságba virágba borulásba
az agyrengetegben
eltévedt
méla molekulák
balsejtelmeit
vezesd
vigasságba vigyázó vendégbarátságba
a szeleburdi szellemek
józan
szórványait
4.
támaszd fel
és hozd el házunkba
a tárnákban
rekedt
balga becsületet
támaszd fel
és hozd el tisztaszobánkba
a tarkón lőtt
távoli
tündérmeséket
és
szórd a
Kincsek Kapuja elé
a Szeretet
szezámmagjait
Zene: Robert Fripp: Let The Power Fall
King Crimson: Hindu Fizz
The Ghost
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk IX.
1.
fény-ölelő fáknak
felszálló ága
zöld leveleknek
ózon-harapása
sivatagok
nevetőránca
talpadra karcolt
élet karma-tánca
2.
rőt rések
rianások repedések
rettenthetetlenül
rikoltó rámpák
ruhátlan révészei
3.
földönfutó
gesztenyék
görögnek
fényhozói az el nem múlásnak
őrző árvái az őszi avarnak
4.
csúszómászó csigalépcsőkön
ereszkedünk
kálváriánk kráterébe
egy macskahátú híd
legfőbb görbülete
egy lusta szivárvány
tükörkép-teknője
5.
tartsd ki
mint egy szívednek hálás hangot
- ha álmodsz ha eszmélsz -
a köztes pillanatot
tarts ki
míg felszáradnak
és vérré válnak
a misebor
álnok foltjai
tarts ki
míg főnix születik
a feltámadás
szemétdombjain
tarts ki
míg széltörő kölykök
csillaggá szórják
a mészmaszkú vándorüveges
szilánkjait
tarts ki
míg haláltalan
pillanthatnak vissza rád
a szétszaggatott szerelem
eggyé nőtt darabjai
tarts ki
míg élet-nedv csillan
a sivatag-lelkek
cserepes ajkain
tarts ki
míg rabtartó Gaia asszony
csípője közt
siklanak a csevegő csodák
tarts ki
míg hajnalt hasítanak Atlantisz fehér házai
és galamb-röptét
rikolt az Ararát
tarts ki
míg szöcskék ugranak át a tű fokán
mérleghintán hegedülnek a tékozló tücskök
és tajtékos napokért
imádkoznak a hitehagyott sáskák
6.
én vagyok a
névtelen ige
a tövestől
kicsavart szó
7.
kéményseprőkért kiáltanak
a légcsövek
melyekből a leírt lelkek
tovaszállnak
8.
ott lészen lakhelyünk
és menhelyünk
bordélyunk és végtelen
nyughelyünk
hol az elemek
kegyet gyakorolnak
hol vérbő vírusok
madártávlatból
vitustáncot járnak
lészen lakhelyünk
és menhelyünk
hol a virtuális világmegváltók
veszett rokkát
hajtanak
bordélyunk és
végső nyughelyünk
hol fő zöldje hoz
feledést a láncreakció
gyermekeire
9.
mi vagyunk
kik kozmikus kerozén-köddel
késleltetjük
mikro-orgazmusunkat
kiket alávetettek
az öngyilkos
álmennyezetek
kiket megjelöltek
a légbuborékban
repülő
tűzjegyek
10.
lehetséges
az
ami egyszer
végiggondolható
Zene: Főnix Társulat
Ágens
Liszt: B-A-C-H
Orpheus
Szemző Tibor: Tractatus
2005. augusztus 21 – október 21
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Meditációk VIII. (Amikor Ladányi Andrea Testalakja találkozik Timothy Leary Űrbe kilőtt hamvaival Bismillah
szirénák szünetjele
egy lelenc-leltárban
*
lim-lomok
levedlett
vértanúsága
*
pőre agyak párája
a savas esőkben
*
mosdatlan
maszk
mindenem
*
hastáncos imák
igéző irgalom
*
amikor kenyérré változik
a ránk vetett
második kő
*
szapora szobrok
nedvei
a hús szent szolgálatában
*
valaki újrafestette
a színvak
szivárvány-völgyet
*
a Kék Madár tollai
dagadnak
doromboló dunnánkban
*
tudod-e
hogy a táltos lányok is
társas lények
*
felveszem a
nyári zápor gyorsulási
sebességét
*
éjjeli őrjárat
örökmozgó
múmiák között
*
eladó Jákob lajtorjája
bővebben a
magaslati kilátóban
*
foltra válnak a
főben járó
fantáziák
*
a fű ebédje
hirtelen haragok
kihűlt heverőjén
*
követem alvajáró
árnyékomat
amerre elhullajtott atomjaim
világítanak
*
hidat verek hínárokból
a sodrásba
és onnan integetek
*
simítsa ki szeretetünk
a száraz torkú nyár
nyirokcsomóit
*
körüldobolják szemglóbuszunkat
a gerjedelem gályarabjai
*
máglya-magányok
marakodása
*
csak megízlelni képes minket
az utcazsongás
méla masszája
*
dolmánya alá rejt
mint egy dalt
a gyümölcsízű Dél
*
parttalan pillanatok
platánok pisszenésében
*
mély levegőt veszek
Magdaléna
DNS-csigalépcsőjén félúton
*
mellkasom mögé
engedem a
miriádok melódiáit
*
vállgödrömben
fegyvertelen
fejed
*
még fájnak
reinkarnációink
császármetszései
*
kisajtolt sejtjeink
etessék
a sovány esztendőket
*
elegendő lesz-e
kéménybe írt ember-kormunk
gólyafészkeink
melegítésére?
*
ábrándos pipacsok
párologjanak a pokol
páncélja alól
*
meggyel málnával
mézes kenyérrel
kínáld a hétmérföldes vándort
kinek hátizsákjában
lapul a
hamuban sült halál
*
szabadítsd meg a
gonosztól
a golyóálló szíveket!
2005. július 10 – 23
Zene: Bismillah Khan
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Aki befejezte Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjét
És az Úr meghallotta a fertőbajnok barmát, midőn elhaló csuklásából, gyengülő förtelméből, olyan, bolygókig törő katedrálisok születtek, amelyekben a megvertek, a kínhalált szenvedtek, a megfagyottak, a gyengeszívűek, az értelem nélkül születettek foglalták el a cicomás urak trónusait. Akkor leszállt a tébolyda melletti kültelekre, bekopogott egy padlásszobába, ott azonban csak egy jégheggyé fogyatkozott gyertyát, és egy ecetes borral teli bádogkupát talált. De a falak hullaszagából az istenség érintésére összetapadtak a hangok, mint millió, szökőártól szétszabdalt sziget az elemek feltámasztásává. És az Úr letérdelt, hogy képzelt hatalmassága ne zavarja az égi hadak tiszta gyerekhangját. És a halotti máglya ropogásában a Teremtő eretnek lett.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: . Mahavishnu John McLaughlin és a Shakti Remembered a You Know You Knowt játssza 30 percen át a párizsi Vinc
Tudod
hogy egy csírányi
Napfolt itt marad
Míg semmi és örök között
Matat
Tízezer gondolat?
Tudod
Hogy ingyen jegyet váltott
A pokolba belőled
A kényes bűntudat?
Tudod
Hogy visszakozásra vár
A kőnél is lágyabb
Tízparancsolat?
Tudod
Hogy beszívja lefedett
Éjjeli tüzedet
A ragadozó harmat?
Tudod
Hogy láncra vernek
A bolygó csordák pásztorai
A szabad ég alatt?
Tudod
Hogy a lélegző fűszálak
Istene
Néma névre hallgat?
Tudod
Hogy a felkavart tó
Zöld fodrai mormolják
Megtisztulásodat?
Tudod
Hogy a tű fokán
Könnyedén átjut
Gyémántsugarad?
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Szerelem Szent Rita napján és azon túl is (Meditációk XLIV)
mert megélünk merengő mesét és álmot
ha körbefon közelséged
mert nyoma vész bánatnak kételynek
ha elringat szelídséged
mert mély-csúcson pihenő vágyak jövendő
egén átível jelenléted
mert kozmikus mézvirágport ízleltet velünk
puha asszonyi csókod
mert hűs hajnal dermedését éleszti fel
alvó forróságod
mert madárfészek-csivogássá csitítja belső dörömböléseimet
egyetlen kéznyújtásod
mert az élet vízével keresztel meg nap
mint nap újra kedved
mert a szavak bölcs némaságát teszi
hallhatóvá érintésed
mert eltévedt tejutak hóvakságát gyógyítja
sugaras éned
mert vihar nem járta árnyas
lagúna ölelésed
mert dallamba bújtatja a jeges szeleket
s a türelmetlen esőkopogást tüzed
mert tavaszba borult zsongó táj
titkokat táró tested
mert harmatban fürdő tündérek
talp-pórusainak csillogása szenvedélyed
mert sátán-távolba tűnnek majd a semmibe vesznek
általunk a vészjósló végítéletek
mert áldott a mi állapotunk ha
energia-meződben elheveredem
mert parttalan folyók öntözte Éden-kertünkből
tudással teljes hitünk kiűzetlen
mert sokasodnak EGY-szívünkben az öröktől
való Nap-születések
2010. május 3 – 16
Zene: John Coltrane: Cosmic Music (1966), Interstellar Space (1967)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Benke Rita - Göbölyös N. László: Ikervers a Merce Cunningham Balett Company táncestjére
Most vagy mindörökké
(bicegő tercinák a Merce Cunningham Balett Company táncestjére)
1.
a pokolkörök csavarmenetén végig
csikorgó embercsordák
csúsznak
csarnokvízünkben állunk
nyakig magasfeszültség
alatt
kalapácsos légbuborékban bólogatnak
a boldog bulldózer-
falvak
szőrmentén sikítják szégyenüket
szépülő sziréna-
városaink
szellemjárási tilalomba tiporják
lagúna-lebegésünket
lágertornyaink
a bölcsesség zugivóit
só-szomjas kórok
kergetik
dúsított keblű reaktorok
mostoha tejüket szájunkba
fejik
nem tanítanak kiszámoló
verseket a kalács-falú
kínzókamrákban
zavart lángelmék letétben
lézengő lidérc-mutánsok
zálogházában
távirányított téveszmék tekergőznek
fáradt-fekete
dobozunkban
fordított fázisokat fektettek
a szeplőtelen szabadulás
szülőágyába
halogén kosztosaink holnapok
kasztjai dőzsölnek olvadó
szarkofágokban
mustárgáz-mártírjaink mementó-
magukból mikromasszát
gyúrnak
csak a végtelenre nyílt vagina
vérvádolt veteményei
világítanak
mint foszforos gyúlékony fonál
úgy poroszkál bennünk
a Mindenhatóanyag
akár az olvasón a rózsafa-szemek
függünk a fent-lent közt
és félünk
hogy az imádságból
egyszer kifelejtenek
sugárhajtású ózonköpenynek üzenünk mi
fejfára szegezett
fügefalevek
Merce Cunnigham Dance Company:
Biped – avagy előadás kétlábúaktól kétlábúaknak
Ott, hol mindig vannak,
kiknek áldás és simogatás helyett
gyanútlan gyilkot,
villanó villámot vagdal a keze
a lézer-vajúdás szülőcsatornájában megrekedtre,
amitől megzavarodott ember-hangjegyek
keresik helyüket a kotta-karámkerítés labirintusában,
hogy aztán a bolygók lelke végleg elkeveredjen
a sajtkerekek vágtaiban,
ott, habár a megcsúszott csuklás
végül mégis becsapódik,
tétován csavargó csattanással a fel-felocsúdó csattogásban,
ott, a majdhogynem egybesatírozott egyenetlenség
tágra nyílt ugrásokban bukdácsolva,
botló mozdulatokban,
tágult pupillájú fülzúgásban,
vízzé váló vádlivéna vékonyulásában
végül talán magára talál,
hogy lobogva ellejtse táncát
a lézerlétezés libbenő függönyén,
ott, már-már meggyőző a vadon nőtt vergődés,
ámbár nem tud mit kezdeni a húrokon tovasuhanó
selymes sarokpárna ritmusával,
amelyből ott egyenes a genetikai következtetés:
a fejlődési rendellenes,
DNS-sebesült tükörtorzó
és a nagy ÉS,
amely akár az étertesti köpenyén magamagát védő érhálózaternyő szertepárosul,
mégis megittasulva valósul meg az Egy Ség,
hát íme így,
így csapódnak össze,
válnak más kötésű molekulákká az indulat-indító megfelezése,
amint nekem sorsom és egységem ezernyi szertelevésem.
Hol olvad-válik-le a Hold magzatlepénye,
míg nemzésre készül a komor kompromisszumképtelenség?
Hol szövik a tüszőrepedés előtti ezüst pókhálószövetet,
míg megtermékenyülésre vár a méla-provokatív önsajnálat?
Hol méri a megolvadt űr a jeges, mozdulat utáni csendet?
Hol bújik védett vackán a porcelán cukortartó koccanása,
amikor a harang hallgat
és összmarék öblökben zörög az illetlen hangzás lyukas dobhártyája?
Mit gondol, amikor poron fut a harmat szappanbuboréka,
és mi tartja szét nem eső egyben a Mindenegy cseppet?
Hovatovább, mit teremt két tenyér mielőtt felcsattan a tapsa?
(2006. május 5-7)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL