Emma Shapplin: A vizen (Sur l’eau)
Menj, szerelmem, lángom
Vigyenek a habok
még ha el is révedek
hol a nádas vet árnyékot
Akkor is szeretlek
Menj, szállj lélek hulláma
menj szerelmem a vizeken
csak isten tudja, megóv-e minket
én szavaidat őrizem
akkor is szeretlek
egy szalmaforgács
egy kis fészek a vízen
csatázó rózsák
sodródó violák
végül lefekszem
ha merem
kettőnket
felemelem
könnyektől meztelen
törékeny bárka a szélben
elviszi félelmünket
legszebb ütközeteinket
tova száll
derűsen
látni véltem egy fehér szárnyat
dagad a hullám és ringat
hátán rabul ejti
kicsiny hajómat
úgy éreztem álmodom
tán hiábavalón
izzó csókodat az ajkamon
Emma Shapplin: Végtelen (Éternel)
végtelen füttyszó
repülő idő
a múlt a jelen a jövő
az örökkévaló nyomai
eltűnt égi csigalépcsők
ragyogás
a végtelen színe
az egyetlen szerelem óceánja
élet és halál lágyan érinti egymást
érintkezzünk egyesüljünk
ragadjuk meg egymást
és fussunk el
természet
igazi fenséges művészet
amelyből vétettünk
természet
a hangod visszhangja”
(1999)
Kategóriák: Emma Shapplin Címkék: spirituális
írta: GNL