Bob Dylan: Három angyal (Three Angels)
három angyal az utcán odalenn
mind harsonát fújnak
zöld ruhából kiálló szárnyakkal
karácsony reggel óta itt vannak
felvillan Montana legvadabb macskája
majd egy hölgy talpig narancsfényben
egy U-Haul vontató kereketlen kamion
nyugatra tartó busz a Tizediken
kutyák és galambok repkednek pörölnek
Ugrándozik egy jelvényes ember
három haver csoszog a munkába vissza
senki semmin nem ámul el
a kenyeres kocsi megáll a kerítésnél
ahol az angyalok a vártán állnak
a sofőr kiszáll egy arcot keres
a lelkekkel teli konkrét világban
az angyalok folyvást harsonáznak
mintha az egész mozgó Föld arra járna
hallja-e valaki zenéjüket
lesz-e aki megpróbálja?
(1970)
Bob Dylan: Esős nap asszonyai 12:35 (Rainy Day Women 12:35)
megköveznek ha túl kisfiú vagy
megköveznek ha csak megakarnak
megköveznek ha hazafelé mész
megköveznek ha tök egyedül élsz
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek ha az utcán csámborogsz
megköveznek ha ülésedért harcolsz
megköveznek ha alagsorban császkálsz
megköveznek ha az ajtón átjársz
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek ha reggelid ízes és nagy
megkövetnek ha fiatal s okos vagy
megköveznek ha csalni próbálsz néha
megköveznek s jó szerencsét mondanak utána
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek ha magadban lófrálsz
megköveznek mielőtt hazatalász
megköveznek s dicsérnek mily bátor vagy
megköveznek s a sírba lebocsátanak
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek s azt mondják: ez itt a vég
megköveznek s mondják: visszajönnek még
megköveznek ha autóval közlekedsz
megköveznek ha csak gitárt pengetsz
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
(1966)
Bob Dylan: Mint egy kapcarongy (Like A Rolling Stone)
Hajdan volt hogy ruhád páváskodott
s kezed koldusfillért szórt, ugye?
pedig intettek, becsüld meg szerencsédet
irigykedtek csak azt hitted
mindenkit kinevettél
aki nem lelte helyét
most meg csak suttogni mersz
most már nem dicsekedsz
hisz jóllaknod is kevés a pénz
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha még vackod sincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
kijártad a legjobb iskolákat Miss Magány
kényelem volt minden napod semmi talány
s nem mondta senki mit tégy ha utcára kerülsz
s most lassan-lassan a mélybe merülsz
kérkedtél: mindent vagy semmit
még a zsákosember sem rémít
s most látod nincs mentség
csak egy szemgödörnyi üresség
s remegsz, hogy kérhetsz-e még?
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha mentsvárad nincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
sosem láttad tán a bohóc s a bűvész homlokán
a ráncot a fals mutatvány után
sosem hitted hogyha öröm vár
azt rábízni másokra milyen kár
krómlovára hírnököd ültetett
vállán sziámi döggel száguldott veled
s az ébredéssel jött a szédület
hogy mégsem ő volt ki kellett neked
hisz csak meglopja tested-lelked
mondd mit érsz…
a turfon a hercegnő s megannyi úr úrinő
isznak trécselnek ez a menő
meglepik egymást kincsekkel reggeltől estig
de gyémántgyűrűdet a zaciban méregetik
ha bírsz még mindig nevethetsz
akár Napóleonnak is tetszhetsz
siess hozzá mert visszalépni kár
nincs vesztenivalód se már
láthatatlan titkot remélsz
mondd mit érsz…
(1965)
Bob Dylan: Mások a dolgok (Things Have Changed)
Nyűgös vagyok nyűgös lelkem
Senki előttem sem mögöttem
Nő az ölemben pezsgőt kortyol
Fehér a bőre gyilkos a szeme
Bámulok zafírra festett egekbe
Az utolsó vonatra várok kiöltözve
Bitó alatt állok hurokban fejem
Várom a poklot hogy összetörjek
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
E helytől semmi jót nem várok
Rossz helyen járok Hollywoodba vágyok
Egy pillanatra azt hittem valami megindul
Vegyünk táncórákat gyerünk szvingeljünk
Nincs mese mind köcsögnek öltözünk
Csak a hülye hiszi
hogy bizonyításra szorul
Sok a víz a híd alatt s egyebet is láttam
Ne álljanak fel uraim csak éppen erre jártam
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
Negyven mérföldet jártam tévúton
A világ felrobban ha a bibliában bízom
Próbáltam önmagamtól a legmesszebb kerülni
Van ami túl forró hogy megérintsd
Az emberi lélekben ennyi erő nincs
Vesztes kézzel nem lehet nyerni
Mintha az első nőbe beleszerettem volna
Talicskába ültettem és elgurítottam tova
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
Könnyen sebződöm de ki nem mutatom
Megsebzel bárkit és nem is tudod
A következő hatvan másodperc az örök
Mélyre zuhanhatsz magasan szállhatsz
A világ minden igazával a nagy hazugságnak adsz
Szeretek egy nőt kitől izgalomba se jövök
Mr. Jinx és Miss Lucy a tóba ugrott
Ily baklövésért nem buzgólkodok
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
(2001)
Bob Dylan: Csupán egy hobó (Only a Hobo)
Lenn a sarkon lófráltam minap
kiszúrtam egy hobót egy kapu alatt
arca belesüppedt a hideg földbe
tán itt hagyták már egy éjre vagy többre
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
álmát újság-takaró vigyázta
párnája járda utca az ágya
kemény útját az arcára írta
maroknyi fillér a vagyona
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
egy elmúláshoz vajon sok kell-e
hogy a világot az ember gödörből szemlélje
hogy mint sánta ló jövőt reméljen
s csatornában pusztuljon névtelen?
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
(1964)
Bob Dylan: 21
halálba fulladt tavának szava
halála napján
kis játékkutyái
köröztek fölötte
de nem hagyott nyomott
maga után
gyászszertartásán
(2008)
Bob Dylan: 17
Miután sportkocsimmal
egy csillárnak ütköztem
egy telefonfülkéhez futottam
s felhívtam a feleségem
nem volt otthon
bepánikoltam legjobb barátomat hívtam
de foglaltat jelzett
majd elmentem egy buliba
de ülőhelyet nem találtam
valaki belém törölte a lábát
így az egészet otthagytam
rosszul voltam kirepedt a szám
karok tapadtak a nyakam köré
gyomrom felfúvódott
kutyák nyalták az arcomat
emberek bámultak
„mi bajod” – kérdezték
két sikeres barátom arra járt
elnémultam
ők tudták nagy a baj
valami pirulát adtak
hazamentem és
búcsúlevelet írtam
ekkor láttam hogy
emberek özönlenek
az utcára
nekem tényleg
semmi bajom
Marlon Brandóval
(2008)
Bob Dylan: Politikus világ (Political World)
politikus világban élünk
szeretetnek nincs helye
ez az idő bűnnek kedvező
s a bűnnek nincs arcképe
politikus világban élünk
rajtunk jégcsapok lógnak
nászharangok bongnak
angyalok dalolnak
a felhők földre hullnak
politikus világban élünk
sittre vágták a bölcsességet
cellában rohad
vakságban marad
a pokoltól nyoma sem lehet
politikus világban élünk
hol öngyilkos lesz a kegyelem
tükrös az élet a halál eltépett
s az első bankban ott terem
politikus világban élünk
hol a bátorság eltemettetett
házi kísértetek nem kívánt gyermekek
a holnap végnapod lehet
politikus világban élünk
amit látunk és érzünk
homály-hatalom deszkahalom
tudjuk hogy valót szenvedünk
politikus világban élünk
a magányos félelem városaiban
lassan-lassan ott állsz a forgatagban
de nem tudod mi járatban
politikus világban élünk
mikroszkóp alatt
fogunk és csapkodunk egyre
alighogy felkelsz máris edzel
hogy könnyen teljen a zsebed
politikus világban élünk
ahol nem kívánt vendég a béke
az ajtóból elzavarják hogy másutt álmodják
vagy rögtön a falhoz vele
politikus világban élünk
minden valakié lett
oltárra mászva isten nevét vedd a szádra
de nem tudod ez hová vezet
(1989)
Bob Dylan: Kopogok, Mennyország (Knockin' On Heaven's Door)
Mama húzd le a gyűrűt rólam
nem kell ez már énnekem
sötétedik alig látok már
mennyek kapuján kopogok érzem
kop-kop kopogok Mennyország
kop-kop kopogok Mennyország
mama fektesd le két fegyverem
őket már el nem süthetem
rám borul egy fekete felleg
mennyek kapuján kopogok érzem
kop-kop kopogok Mennyország
kop-kop kopogok Mennyország
(1973)
Bob Dylan: A halál nem a vég (Death Is Not The End)
ha bánatos magányos vagy barát sem néz feléd
jusson eszedbe a halál nem a vég
ha minden mi szent neked örökre elég
jusson eszedbe a halál nem a vég
nem a vég nem a vég
a halál nem a vég
ha oly talány vár mit senki nem ért
jusson eszedbe a halál nem a vég
és eltűnnek álmaid bár nem ébredtél még
jusson eszedbe a halál nem a vég
nem a vége nem a vég
a halál nem a vég
ha viharfelhők gyűlnek s esőt ont az ég
jusson eszedbe a halál nem a vég
senki nem vigasztal nincs segítő kéz
jusson eszedbe a halál nem a vég
nem a vég nem a vég
a halál nem a vég
az életfa nő hol
meg nem hal a szellem
és az üdvösség fénylik
az űrsötét egekben
mikor városok lángolnak emberhús ég
jusson eszedbe a halál nem a vég
és a törvényhű polgárok eltűntek rég
jusson eszedbe a halál nem a vég
nem a vég nem a vég
a halál nem a vég
(1988)
Bob Dylan: A fekete köpenyes (Man In The Long Black Coat)
tücskök cirpelnek a víz magas
egy lágy gyapjú ruha kötélen szárad
ablak tárva nyitva afrikai fák
a hurrikánt görnyedve fogadják
a nő nem szólt levelet nem hagyott
a fekete köpenyessel eltávozott
volt aki látta ott őgyelget
ta régi mulatóban a város mellett
szemébe nézett mikor már nem kérdezte
akar-e táncolni maszkját arc fedte
azt mondták róla a Bibliát idézte
a fekete köpenyest
a port belepte
a lelkész csak papolt egyre csak prédikált
minden ember lelke romlottá vált
ne várd el tőle hogy ő vezessen
hisz rajtad áll hogy tiszta legyen
ezt nem könnyű lenyelni szorul a gégéd
a fekete köpenyesnek
adta a szívét
az élet nem téved mondják egyesek
és láthatjuk néha így történhet
de nem élünk nem halunk csak lebegünk fent
a fekete köpenyessel
messzire ment
füst száll a vizen már június óta
a kicsavart fákat az újhold óvja
érzed a pulzust a rezgést a morajló erőt
döglött lovat vernek a házunk előtt
a nő nem szólt semmit írást nem hagyott
a fekete köpenyessel
eltávozott
(1988)