Leonard Cohen: Felismertem melleid profilját (I Recognized Your Breasts' Profile)
felismertem melleid profilját
Halloween-ruhádon keresztül
tudtam hogy ezért belém szerettél
mert egyetlen férfi sem tudta volna kitalálni
képzeletből melleid hajlatát
sajátos módon tört meg szerénységed
nekem és csak nekem
ahogyan felkínáltad torz éhségemnek
hasonlíthatatlan és végleges profilját melleidnek
mint két megkövült mélytengeri kagylót
melyek itt maradtak egész éjjelre
és talán örökre
(1967)
Ian Curtis: Embervezérek (Leaders of Men)
Anyaméhből született
de máshonnan is lehetett
új életet ígért neked
s feláldozta életedet
amikor eljön a vége ideje
s lehanyatlasz a földre
és úgy érzed megérintheted
de túl nagy már a zaj
és már nem rendelkezel
az elvetett magvakkal
csak egy kisebb műtét
hogy érezd a végszó kényszerét
ezer szó ordít
fogd meg fegyvered
hogy őrjítsd a tömeget
ha végigmész az utcán
hol negédes hangok szólnak
s bár elrejtőzhetnél
utazz el messzire
egy képcsarnok mélyére
hol nem várnak jövőre
lidérces helyzet
átitatott képzelet
hajdani szent háborúk ízével
harcolnak nemtelen törvénnyel
embervezérek
szorongás-szülöttek
embervezérek
rajongva éltettek
új életet ígértek
önző megváltók
nem törnek gyűlölet-rémeket
önindító ámítók
összezúzzák az üdvösség-
reményeket.
(1978)
Joe Strummer: London hív (London Calling)
London hív messzi városokat
hadat üzentünk vívjuk harcunkat
London hívja az alvilágot
bújjatok elő fiúk lányok
London hív ne minket bámuljatok
a hamis beatlemánia fűbe harapott
London hív semmit sem lóbálunk
csak gumibotot markolászunk
jégkorszak jön felrepül a nap
leállnak a gépek elsatnyul a mag
nukleáris hiba de nem félek
London elsüllyed és én folyón élek
London hívja az álövezetet
felejtsd el testvér egyedül mehetsz
London hívja a halálzombikat
hagyd el segíts lélegezz nagyokat
London hív lőni nem akarok
de látom elalszol ha hozzád szólok
London hív nézd nem álltunk be
de az a sárgás szemű jöhetne
jégkorszak jön felrepül a nap
leállnak a gépek elsatnyul a mag
nukleáris hiba de nem félek
London elsüllyed és én folyón élek
London hív ott voltam én is
s tudod mit mondtak: volt benne igaz is
London hív száma csúcsra jár
nekem legalább egy mosolyod jár
(1979)
Mohamed Ghozzi: Mielőtt eljutsz Hairuanba (Avant d’atteindre Khairouan)
Mielőtt eljutsz Hairuanba, egy ismeretlen fa árnyékában leszel, ismeretlen városokat ízlelsz meg
Egy olyan sivatagba érkezel, amelyben sem a pálmák, sem a gyermeklánc-fűzérek nem ismerősek
Mielőtt eljutsz Hairuanba, éjeken át kalandozol idegen utakon, behatolsz egy ismeretlen sivatagba, meglátod az éjt a kovakövek dobbanás előtt, meglátod a Földet születése előtt, meglátod az Univerzumot az évszakok elrendeződése előtt
Mielőtt eljutsz Hairuanba, egy pillantást vetsz azokra, akik el kívánnak oda jutni, azokra, akik ott táboroznak és akik sátrat bontanak, és a karavánoknak, amelyek a sztyeppében kóborolnak és amelyek legelőket keresnek és meglátod a szelet érkezése előtt és a csillagokat forgásuk előtt és az elemeket az idők kezdete előtt
Mielőtt eljutsz Hairuanba, megismered a nőt, akire nem emlékszel, megeszel egy ismeretlen gyümölcsöt. Meglátod az éjt a csillagok kigyúlása előtt és a földet a viharok kitörése előtt, és a füvet az évszakok elszabadulása előtt.
Mielőtt eljutsz Hairuaba szétszórod a szélben halott halaidat, tengerbe dobod tépett zászlóidat, egyedül vágsz neki a homályos sötétségnek, a közeli megérkezés ígéretében reménykedsz
Mielőtt eljutsz Hairuanba, kapujában kikérdezed az éjszaka utazóit, szétszórod útján a hátralevő éveket, megtudod, miután a lélek megöregedett, útját soha többé meg nem leled.
Kategóriák: Mohamed Ghozzi Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Katalóniai mondatok
1.
az odalenttől már elérhetetlenre
az odafenthez még nem oly közel
jeges páncélon égő sebet ütve
testemből kibújva figyelem
túlhordott
fénysebességem
(100. repülőutamra, Budapest és Barcelona között, 2007. szeptember 23)
2.
és partra vetett hal lesz a
tengerben úszónak
minden magánya
3.
megóvnak a felhők
mint szürkés-fekete
hámszövetek
4.
tér-tudatlan gondolatok
szűz fogantatása a csend
szélpárnás
petefészkében
5.
dologtalan tenyerem jele
egy fodros fakérgen
erejéből vettem
hogy nap mint nap
beléd égjek
6.
a Tenger a kar
mely ősbölcsőnket ringatja
a Tenger a kristály-tisztaság
pontos metronómja
a Tenger a tükör
mely a hazugság-szennyet lesodorja
7.
ragyogásával
a Napba nézőm
hullámaival
a Tengert igézőm
asszonyi fényével
a Holdat becézőm
a konok Csendre
mosollyal rákérdezőm
készülő mondatomat
ajkamról elvevőm
8.
amikor az ember betelik a látvánnyal
a végtelen többdimenziós átlátásának lehetetlen mégis gyönyörű kísérletével
amikor az ember betelik a szél a hullámok a nappali sirályvijjogások és az esti kabóca-zümmögések zenéjével
amikor az ember betelik a roppant víztömeg és az ég
násztáncának másodpercenként változó alakjával és ritmusaival
amikor az ember betelik a festő által foglyul nem ejthető kékségek haragos-hahotás harmóniájával
marad-e hely még lelkes testben
az éhségnek?
9.
pajzsod vagyok
mely testedből
vétetett
10.
és a gyémánt mosolyra fakasztja
az esthajnalcsillagot
és a felszín behatol mélyrétegeinkbe
hogy ott meztelenre vetkőzzön
és az unaloműző firkálás
hatványra emeli intelligencia-hányadosunkat
és a vakon leírt betűk elárulják a visszatartott
négykézláb-mondatokat
2007. szeptember 23 – október 3.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL