Jim Morrison: A repülők morgó anyák (Planes are Groaning Mothers)
a repülők morgó anyák
labilis rovar-háborúinkban
nylon óvszerek lebegnek
trójai harcosaink mögött szörnyű
kifacsart repüléseikben
dobd ki szívd ki
magad fém-hasából
csak egy vékony zsinór marad
a visszatérés jóslására
szabadeső…
…mocsarak rizsföldek veszély
több mint tízet lelőttek
míg a nedves placentával
küzdöttek
míg mások óceánra szálltak
szabadon lebegnek
a méhben
a tenger vagina
melybe bárhol be lehet
hatolni
Pierre Reverdy: Történet (Histoire)
egy visszafelé írt levél
kéz a fejeden
az ébredés
órája reggel
rozsdás nap
olvadt üveg
csendélet
huzat csapja be ajtómat
és az álmok felébresztenek
még maradt egy égő gyertya
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Leonard Cohen: Ha tavasz lennék (If I Were Spring)
Ha tavasz lennék
egy embert megölnék
sok falevéllé lenne
és egy fán lengene
egy fa a ligetben
ahol a part szakad
hová a nap elől
bújnak a kis vadak
és a szélben egyszer csak
mind dallammá válna
s kristályparányként csengene
az eső koppanása
levélzöld egű
ága felett
s billeghet
rajta törékeny
csonttánca
szárnyaló fésű
vérkörét borzolja
s a sárgagyomrú zászló
a vihar címerpajzsa
ó, áldozatom
kibontod évszakodat
ahogyan én enyémet
burjánzó átok alatt
egy hangszer
a kék égben
napfénynek hangszere
egy pálma a sötétben
gyönyörű szeme
mily nyelven hallja meg
halálod a város
magyaráz a félsz
felemel szomorúságod
mindenütt azt látom
a világban rád figyelnek
tollak írnak falak állnak
húrokon billentyűkön a kezek
és jön az Ősz
s hálót fonok én
eged és földed között
hogy ropogj belém
mezõn gyümölcsösben
tavasz akar lenni
nézd körülöttem
az arcok fürtjeit
és hallom a
cáfolhatatlan éhséget
suttogják beszélik kiáltják
de sosem dalolják
megölök egy embert
mielőtt a hét véget ér
felkötöm őt egy fára
meglátom e kegy mit ér
(1961)
Roy Harper: Gyűlölöm a fehér embert (I Hate The White Man)
Az óceánon túl az ámulat földjén
Egykor boldogok voltunk te meg én
Ahol édes szél fúj és lassú a tenger árja
s mit betölt mezítlábas életálom kacagása
ahol pénznyelő zűrzavar és műanyag világ
átok-meséjüket szórakoztatják
s hol az őrült fehér ember és könnygáz öröme
holtan hever csodás káoszától eltemetve
Ezért gyűlölöm a fehér embert s műmentségét vele
ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte
és a hajnal-csődör színes villámja üget
a tengerpart parázs-reggelén hol minden született
hol az értelem császára erődjét lángra gyújtja
s hasztalan gondolat tüzénél melegszik tíz lábujja
s mikor gyermekek transz-talányukkal megkísértik
táncukba napforduló-csóvákkal nevetést hajít
ahol az őrült fehér ember csontsivatagban
hever kifakulva paradicsom-tudatban
gyűlölöm a fehér embert s örökzöld mentségét vele
ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte
És hol a lebegő sárga homok meglátja messzijét
az élő szőnyeg-vadon mindörökre kulcsolja kezét
a menny pokolvalójára egy feléledt tűztaréjon
hol mindennél több ég el egy végtelen máglyahalmon
És míg Iaszón fakó gyapjáról szól számtalan ének
dalolják a semmi dalait az időtlen remekműnek
És ott állt középen – vajh ki? – az örök mellszobor
mit az isten fehér embere emelt por-uralmáról
gyűlölöm a fehér embert s makacs tagadását vele
ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte
És városának beleit bezárták egy széfbe
hol a járda sok hányásfoltja hite védelmezője
míg konyhájában keménykalapos, hosszú hajú szent
szappannal-vízzel sikál pedig rá csak fehér festék ment
míg Gorgó-fős szennylapja napi falatját kínálja
hogy rendes hírhívőinek a fehérség drogját beadja
míg túl a tisztességen, hol mindig a fegyvernek van igaza
a hullócsillag éjéből sötét halálangyalát szólítja
gyűlölöm a fehér embert s örökzöld mentségét vele
ó gyűlölöm a fehér embert s azt is ki bűnbe vitte
s azt is ki bűnbe vitte
(1970)
Göbölyös N. László: Áradások (Meditációk XXVI.)
1.
Megfested-e egyszer midőn
Beléd feledkezem és Benned felejtem
a balgasággal birokra kelő
Bölcsességet?
Megfested-e egyszer midőn
a Megváltás nyomot hagy és némán kiált
horpadt hátaknak kedves
korbácsütéseivel?
Megfested-e egyszer midőn
a latroktól mint jeltelen kenyér utolsó falatját
vonják el a szárnyalás sosem volt
ígéretét?
Megfested-e egyszer midőn
kiváltják magukat a letétbe helyezett
létezések az irgalom könnyű
őrületével?
Megfested-e egyszer midőn
szivárvány-kívánságaink élve szabadulnak
alvajáró áldomások áldozati
oltáráról?
2.
És akkor láthatóvá válik
Háthor szikrázó szarvai között Ámon-Ré
embriójának ultrahang-
felvétele
És akkor láthatóvá válik
a moszkitóhadak fullasztó fellegei mögött
a démoni dzsungelek zölden ziháló
tüdeje
És akkor láthatóvá válik
a fészekrejtő lombos Lajtorja-fa melynek gyökere
kettéhasítja kuporgatott kufár-kápolnáink
függönyét
És akkor láthatóvá válik
a hűtlen évgyűrűk rásütött szégyenbélyege
a letűnt kontinensek feldarabolt
tartóoszlopain
És akkor láthatóvá válik
a halálmenetből visszatért kivérzett lelkek
fordított hullámverése amint csigaházaikba
visszatérnek
3.
És feleszmélnek majdan
kik arra ítéltettek hogy csupasz lábbal tapossanak
a megtagadások szétgurult
töviskoszorúin
És feleszmélnek majdan
akik istenük tenyerén hordozzák hétfájdalmukat
és virrasztanak a végzet burokrepedésére
várva
És feleszmélnek majdan
kiket kesztyűs kézzel küldtek a mély-kiáltó
kínok virágtalan
völgyébe
És feleszmélnek majdan
kik leszegett fejjel szálltak szembe a megfeszült förgeteggel
és leforrázták a kárörvendő kétségbeesés
kohóit
És feleszmélnek majdan
kik lótusz-leveleket hajtogattak a lépést tévesztett lávából
hogy megóvják selymükkel a vakszerencse vígságos
vagináit
4.
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a kikapós Veszta-szüzek és a vágy-szabad Vízöntők
géntérképének egymásba
torkollása
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a gémberedő gejzírekből felszálló
fecskefarkú füstök
nyomvonala
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a jégmadár odvának üvegház-olvadása
a gémeskutak függőleges
rövidlátása
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a partra vetett kék bálnák sikamlós
testén táncoló sirály-fiókák
rikoltása
alig egy kósza csepp a Legfőbb Ecseten
a félarcú fejsze gömbvillanása
az öngyilkos varázsszőnyeg
lopakodása
5.
sarkig tárjuk ma
búvóhelyünk
ajtaját
bolondját járatja a néma
nemléttel a nyakas
tavasz
2007. április 8 – 14
Édes Tavasz-áradások című festményére (075).
Zene: Sri Chinmoy