Pierre Reverdy: A szorongás (L’angoisse)
Zavaros szavak emelkednek az éjben. És kezek nyúlnak a fény felé. A szobából, ahol a halált félik, bezárt ajtó mögött, nem szűrődik már ki zaj. Az imádság ismeretlen az árnylakóknak. És szájuk, mint szívük, néma marad.
Az utcán békés moraj erősödik. Langyos az este. És akkor újjászületik a remény. De a tél szűk falai összezsugorodnak. Sokáig megőrzik számuk látható nyomát. És sokan még a nevüket is.
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Bob Dylan: Három angyal (Three Angels)
három angyal az utcán odalenn
mind harsonát fújnak
zöld ruhából kiálló szárnyakkal
karácsony reggel óta itt vannak
felvillan Montana legvadabb macskája
majd egy hölgy talpig narancsfényben
egy U-Haul vontató kereketlen kamion
nyugatra tartó busz a Tizediken
kutyák és galambok repkednek pörölnek
Ugrándozik egy jelvényes ember
három haver csoszog a munkába vissza
senki semmin nem ámul el
a kenyeres kocsi megáll a kerítésnél
ahol az angyalok a vártán állnak
a sofőr kiszáll egy arcot keres
a lelkekkel teli konkrét világban
az angyalok folyvást harsonáznak
mintha az egész mozgó Föld arra járna
hallja-e valaki zenéjüket
lesz-e aki megpróbálja?
(1970)
Bob Dylan: Esős nap asszonyai 12:35 (Rainy Day Women 12:35)
megköveznek ha túl kisfiú vagy
megköveznek ha csak megakarnak
megköveznek ha hazafelé mész
megköveznek ha tök egyedül élsz
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek ha az utcán csámborogsz
megköveznek ha ülésedért harcolsz
megköveznek ha alagsorban császkálsz
megköveznek ha az ajtón átjársz
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek ha reggelid ízes és nagy
megkövetnek ha fiatal s okos vagy
megköveznek ha csalni próbálsz néha
megköveznek s jó szerencsét mondanak utána
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek ha magadban lófrálsz
megköveznek mielőtt hazatalász
megköveznek s dicsérnek mily bátor vagy
megköveznek s a sírba lebocsátanak
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
megköveznek s azt mondják: ez itt a vég
megköveznek s mondják: visszajönnek még
megköveznek ha autóval közlekedsz
megköveznek ha csak gitárt pengetsz
kivert kutya ezeknek nem leszek
kő-kiütést mindenkinek!
(1966)
Bob Dylan: Mint egy kapcarongy (Like A Rolling Stone)
Hajdan volt hogy ruhád páváskodott
s kezed koldusfillért szórt, ugye?
pedig intettek, becsüld meg szerencsédet
irigykedtek csak azt hitted
mindenkit kinevettél
aki nem lelte helyét
most meg csak suttogni mersz
most már nem dicsekedsz
hisz jóllaknod is kevés a pénz
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha még vackod sincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
kijártad a legjobb iskolákat Miss Magány
kényelem volt minden napod semmi talány
s nem mondta senki mit tégy ha utcára kerülsz
s most lassan-lassan a mélybe merülsz
kérkedtél: mindent vagy semmit
még a zsákosember sem rémít
s most látod nincs mentség
csak egy szemgödörnyi üresség
s remegsz, hogy kérhetsz-e még?
mondd mit érsz
mondd mit érsz
ha mentsvárad nincsen
ha még neved sincsen
mint egy kapcarongy úgy élsz
sosem láttad tán a bohóc s a bűvész homlokán
a ráncot a fals mutatvány után
sosem hitted hogyha öröm vár
azt rábízni másokra milyen kár
krómlovára hírnököd ültetett
vállán sziámi döggel száguldott veled
s az ébredéssel jött a szédület
hogy mégsem ő volt ki kellett neked
hisz csak meglopja tested-lelked
mondd mit érsz…
a turfon a hercegnő s megannyi úr úrinő
isznak trécselnek ez a menő
meglepik egymást kincsekkel reggeltől estig
de gyémántgyűrűdet a zaciban méregetik
ha bírsz még mindig nevethetsz
akár Napóleonnak is tetszhetsz
siess hozzá mert visszalépni kár
nincs vesztenivalód se már
láthatatlan titkot remélsz
mondd mit érsz…
(1965)
Bob Dylan: Mások a dolgok (Things Have Changed)
Nyűgös vagyok nyűgös lelkem
Senki előttem sem mögöttem
Nő az ölemben pezsgőt kortyol
Fehér a bőre gyilkos a szeme
Bámulok zafírra festett egekbe
Az utolsó vonatra várok kiöltözve
Bitó alatt állok hurokban fejem
Várom a poklot hogy összetörjek
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
E helytől semmi jót nem várok
Rossz helyen járok Hollywoodba vágyok
Egy pillanatra azt hittem valami megindul
Vegyünk táncórákat gyerünk szvingeljünk
Nincs mese mind köcsögnek öltözünk
Csak a hülye hiszi
hogy bizonyításra szorul
Sok a víz a híd alatt s egyebet is láttam
Ne álljanak fel uraim csak éppen erre jártam
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
Negyven mérföldet jártam tévúton
A világ felrobban ha a bibliában bízom
Próbáltam önmagamtól a legmesszebb kerülni
Van ami túl forró hogy megérintsd
Az emberi lélekben ennyi erő nincs
Vesztes kézzel nem lehet nyerni
Mintha az első nőbe beleszerettem volna
Talicskába ültettem és elgurítottam tova
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
Könnyen sebződöm de ki nem mutatom
Megsebzel bárkit és nem is tudod
A következő hatvan másodperc az örök
Mélyre zuhanhatsz magasan szállhatsz
A világ minden igazával a nagy hazugságnak adsz
Szeretek egy nőt kitől izgalomba se jövök
Mr. Jinx és Miss Lucy a tóba ugrott
Ily baklövésért nem buzgólkodok
Furák az idők az emberek bolondok
Gúzsba kötöttek kívülálló vagyok
Bár vigyáztam már mások a dolgok
(2001)
Peter Brown: Tévút a miénk (We’re Going Wrong)
Nyisd fel a szemed
vár az eszmélet
rádöbbentem
tévút a miénk
tárd ki a lelked
mi rád vár megleled
rádöbbentem
tévút a miénk
(1967)
Előadta a Cream - Jack Bruce 68. születésnapjára
Bob Dylan: Csupán egy hobó (Only a Hobo)
Lenn a sarkon lófráltam minap
kiszúrtam egy hobót egy kapu alatt
arca belesüppedt a hideg földbe
tán itt hagyták már egy éjre vagy többre
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
álmát újság-takaró vigyázta
párnája járda utca az ágya
kemény útját az arcára írta
maroknyi fillér a vagyona
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
egy elmúláshoz vajon sok kell-e
hogy a világot az ember gödörből szemlélje
hogy mint sánta ló jövőt reméljen
s csatornában pusztuljon névtelen?
csupán egy újabb hobó távozott
szomorú dalt hátra nem hagyott
hazavinni őt senkit meg nem bízott
csupán egy újabb hobó távozott
(1964)
Pierre Reverdy: A sötét madár alatt (Sous l’oiseau sombre)
Mindig nyitva a tátott szájú ég nyugati ablaka, ahonnan levetik magukat a nagyra nőtt végzetek.
Riszálnak a függönyök egy barátcsuha kötelével közepükön összefogva. Csak ez a hasadék jut a sugaraknak. Az egyetlen. És nem tudni már, hogy a Föld kel-e fel, az este vagy a Hold lép-e át a túloldalra, hogy lásson. Az éj veri szárnyai kihunyt üvegét. Az éj haragszik az alvó nyugalmára. Az éj kavarog az álom láthatárán.
(1928)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL