Bob Dylan: 21
halálba fulladt tavának szava
halála napján
kis játékkutyái
köröztek fölötte
de nem hagyott nyomott
maga után
gyászszertartásán
(2008)
Mohamed Ghozzi: Csillag (Étoile)
ne mondd hogy lehullt
fénylő csillagunk
holnap viszontlátjuk
fűként a parkokban
kagylóként a homoksivatagban
Kategóriák: Mohamed Ghozzi Címkék: spirituális
írta: GNL
Bob Dylan: 17
Miután sportkocsimmal
egy csillárnak ütköztem
egy telefonfülkéhez futottam
s felhívtam a feleségem
nem volt otthon
bepánikoltam legjobb barátomat hívtam
de foglaltat jelzett
majd elmentem egy buliba
de ülőhelyet nem találtam
valaki belém törölte a lábát
így az egészet otthagytam
rosszul voltam kirepedt a szám
karok tapadtak a nyakam köré
gyomrom felfúvódott
kutyák nyalták az arcomat
emberek bámultak
„mi bajod” – kérdezték
két sikeres barátom arra járt
elnémultam
ők tudták nagy a baj
valami pirulát adtak
hazamentem és
búcsúlevelet írtam
ekkor láttam hogy
emberek özönlenek
az utcára
nekem tényleg
semmi bajom
Marlon Brandóval
(2008)
Göbölyös N. László: Holdfogyatkozás (Meditációk XXV.)
1.
A ház oldalán letagadott
évtizedek csordulnak
végig
Egymás túltenyésztett torkának
ugranak vicsorgó
vérvonalak
Záróra előtt tér nyugovóra
elősírjában a részeg
magány
Nem burjánzanak már élősködő
gyomok az öregség ártatlan
kertjében
Nézd az arcátlan Föld
a Hold arcába
harap
Rálép a szél bál-vörös uszályára
és lemezteleníti őt a neveletlen
sötét
Jampec-frizurát fésül kajla
antilop-kék kométák kamaszarca
fölé
Hétpróbás aranymosolyt fakaszt
az elnémult farkasok
fogára
Hogy röptében kapják el a halál-hírrel
sikló hóbagoly tél-hideg
huhogását
és szálanként szálljanak alá belőle
a Semmibe felborzolt
borzadályok
Nézd a nyegle Föld
a Hold nyakába
harap
Közeledni látszik holott csak szemünk
távolságát lopja a dombjait kellető
Vénusz
Tapodtat sem tágít mellőle vak
vénségek bölcsnek csalt
tenyere
A mennyei tépéscsinálók millió kezéhez
hetedhét háborúk köde
tapad
A Nagy Lakoma után itt maradt nekünk
az Idő minden gyermekéből
egy falat
Nézd a vakmerő Föld
a Hold vállába
harap
Színültig rizsszemekkel nyújtják magukat
éhezőinknek a Délibáb-
kráterek
Szoptató asztrál-Anyák keresik az
örvények között elveszett Égi
Kisdedet
Mielőtt virágot lépő lábnyomát
a hirtelen hódítók
összezavarják
vagy karmazsin gallérjuk alá édesgetve
a Senkiföldjén túlra
elrabolják őt
Nézd a mákonyos Föld
a Hold mellébe
harap
Olvadó seprűnyelüket nyergelik fel
a Tejút Napba vetkőzött
boszorkányai
Kárhozottan kering körülöttük mint
bevégezetlen rőzsenyaláb a
szent együgyűség
Évelő sugárhajtásokat ültetnek félrevert
fennhangok tudásvágyunk
melegágyába
Nézd a hővel bélelt Föld
a Hold hasába
harap
Még türelmesen várnak a megkésett negyedik
dimenzióra a kozmosz kékvérű
labdajátékosai
Még kilélegzik méregpárájukat e hóból
gyúrt narancsok pórusai az
üvegházon túlra
Még beoson néha a fájdalom nehézségi
erőnk szétcsúszott csigolyái
közé
Még nem bocsátották meg balga
ébrenlétünket a bottal ütött
álomtündérek
Nézd a két szín alatt áldozott Föld
a Hold elhűlt ágyékába
harap
2.
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény megdermesztette a szökni próbáló folyót
és partjain a Tízcsapásnyi Tűzözönöket
sivatagi rózsákká sűrítette
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény delejtűt rejtett a Nap mágneses
mezőinek égő bőre alá hogy pogány sugarait
tévútra térítse
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény a Hit hűsítő gúlája alá terelte
a reményhalott szeretet elbitangolt
idegpályáit
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény harsány hahotával támasztotta fel
beesteledett Hajnalunk elektroszmogtól
elvetélt érzékeit
Ott álltam lesben az örök Túloldalon
amikor a Törvény Középpontjaink kelyhébe gyűjtögette
a pillangó-szárnyú ólom-szentek
hímpor-hamvait
3.
aláhulló Világ
amelynek jöttére összezárnak
a Nagy Rosta renyhe
rései
zuhogó Káprázat
amelynek leple alatt bográcsban főzik
túlélésüket a Purgatórium
menekültjei
pokol-pusztító Pislogások
szűkölő cápák között cikáznak a baljós
körkörök beléndek-bugyrainak bátor
fosztogatói
csont-fehér Rebbenés a farkasvakság
elütött óráján midőn súlytalan Sziszüphoszok
futkároznak keringő
koloncaikkal
egy foszforeszkáló morzsa felszeletelt
molekulája az Őskitörés-Zene sejtenként
belénk lövellt rózsa-cirmos
magmájából
karnyújtásnyira konganak
borzongó agy-hegycsúcsomtól az ezerfokú
skálára felhangolt Szívek
billentyűi
amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony
lesz szűz jegyese a kínvalló Tantalosznak
osztatlan eszméletek tárt karú
oltára előtt
2007. március 10 – március 28.
Benke Rita: A Föld harapása a Teliholdból (068.)
és a Fényhullás Holdfogyatkozáskor (070.) című festményeire
Zene: After Crying: Almost Pure
Bartók: Szonáta két zongorára
Gyógyító Hang
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL