Donovan: Atlantisz (Atlantis)
Atlantisz földrész sziget volt még a nagy
özönvíz elôtt
ott ahol ma az Atlanti óceán hömpölyög
oly hatalmas volt hogy nyugati
partjaitól a gyönyörû tengerészek
könnyedén beutazták Észak és Dél-Amerikát
festett vitorlájú hajóikkal
Keleten Afrika volt a szomszéd
alig néhány tengeri mérföldre
a Nagy Egyiptomi Örökség nem más
mint Atlantisz maradványa
Az özönvíz elôtti királyok
gyarmatosították a világot
mindazok az istenek
akik a mitológiai drámákban
és a legendákban játszanak
mind a mesés Atlantiszról
származtak
mivel tudta a sorsát
Atlantisz hajókat küldött a
föld négy sarkába
tizenketten voltak a fedélzeten:
a költô, az orvos, a földmûves,
a tudós, a varázsló
és a legendák többi istene
bár istenek voltak
mint ôseink inkább
vakok maradtak
örvendezzünk énekeljünk táncoljunk
üdv Néked újra Atlantisz
odalent az óceán mélyén
ott lennék ahol kedvesem
(1969)
Donovan: Lalena
mikor a nap ágyába lemegy
akkor emeled fel fejedet
ez a te sorsod Lalena
nem vagyok vádlód Lalena
szép lotyó la-di-da
lehet-e nagyobb bánata
ez a te sorsod Lalena
nem vagyok vádlód Lalena
ujjaid hajadon végig fussanak
kétségbeeséssel fesd az arcodat
ez a te sorsod Lalena
nem vagyok vádlód Lalena
(1968)
Donovan: Az Üvegember balladája (Ballad Of A Crystal Man)
menjetek csak beszéljetek szabadon éljetek
de hagyjátok a mentával cukorral játszó gyerekeket
nem kérem el a sirálynak szárnyadat
nem akarom hazug szabadságodat
harlekinként gondolkodsz futtatott ezüst nyelved
arcodat versnek olvasom kaleidoszkóp gyûlölet-beszéded
nem kérem el a sirálynak szárnyadat
nem akarom hazug szabadságodat
bélelt harcmezôk hol bádogkatonák szédelegnek
egy gyerekkéznyi nagy bomba halálba söpri gyôztesen ôket
nem kérem el a sirálynak szárnyadat
nem akarom hazug szabadságodat
ha poharatok megölt négerborral megtöltötték
ne idézzétek a szépséges napfelkeltét
nem kérem el a sirálynak szárnyadat
nem akarom hazug szabadságodat
lassan haló gyermekek jaj jöjjön álmotokba
hogy magadba nézzetek fegyvert tisztogatva
nem kérem el a sirálynak szárnyadat
nem akarom hazug szabadságodat
(1968)
Donovan: A Boszorkány Évadja (Season of The Witch)
ha kinézek ablakomon
sokféle táj terül elém
ha befelé tekintek
sokféle ember int felém
furcsa
nagyon furcsa
fel kell szedegetni minden szemet
fel kell szedegetni minden szemet
ez csak a boszorkány évadja lehet
ha vállamom keresztül nézek
mit gondolsz elém mi tárul
egy macska hátrafordulva
csakis engem bámul
furcsa
nagyon furcsa
fel kell szedegetni minden szemet
fel kell szedegetni minden szemet
ez csak a boszorkány évadja lehet
ha kinézek ablakomon
sokféle táj terül elém
ha befelé tekintek
sokféle ember int felém
furcsa
nagyon furcsa
fel kell szedegetni minden szemet
folyóba vesznek a nyúlszívűek
és csórók maradnak a beatnikek
ez csak a boszorkány évadja lehet
(1968)
Leonard Cohen: A híres kék ballon (The Famous Blue Raincoat)
Hajnali négy van december végeazért írok hogy tudjam jól vagy-e
New York hideg de szeretem a helyet ahol élek
átadom magam este a Clinton street-i zenének
azt hallottam a mély sivatagban házat építettél
a semmiért élsz de tán némi emléket megôríztél
Jane elment egy hajfürtöddel igen
tôled kapta azt mondta nekem
amikor eltûntél azon az éjjelen
eltûntél elôlem?
oly öregnek tûntél a legutolsó napon
híres kék ballonod szakadtan lógott válladon
az állomásra mentél lesni a vonatot
magad jöttél haza Lili Marlene itt hagyott
asszonyom csak fellángolás volt neked
de visszatért senkinek nem kellett
rózsával fogad között látlak
sovány tolvaj cigánynak
látom Jane már felébredt
üdvözöl téged
mit mondhatok neked testvérem gyilkosom?
mit is mondhatnék már?
talán hiányzol talán megbocsátok
boldog vagyok hogy utamba álltál
ha erre járnál Jane-ért vagy értem
ellenséged alszik szabad a szerelmem
és köszönöm hogy szemébôl fájdalmát elvetted
azt hittem örökre enyém és semmit nem tettem
Jane itt van egy hajfürtöddel igen
tôled kapta azt mondta igen
amikor eltûntél azon az éjjelen
ôszinte barátod Leonard Cohen
(1971)
Leonard Cohen: Johanna (Joan of Arc)
lángok követték Johannátmíg vágtatott az éjen át
hold nem sütötte páncélját
nem vezette senki útját
"elfáradtam a harcban
aratni vágyom titokban
hosszú menyasszony-ruhában
táplálnám mohó étvágyam"
"mily öröm hallani hangod
lángolva lestelek téged
tudod kivánom Johanna
magányod hidegséged"
"és ki vagy te?" - kérdezte
a füstbôl szóló hangtól
tûz vagyok, szépségem, én
jeges gôgödrôl álmodó"
"nos tûz, enyhítsd testedet
tiéd az enyém légy ügyes"
s e szókkal rázuhant Johanna
örökkévaló hitves
és mélyen bent büszke szívébôl
Johanna porát elûzte
a násznép feje fölé
fátylának hamvait feltûzte
és mélyen bent büszke szívébôl
Johanna porát elûzte
megértette ez a sorsa
kedvese tûz és ô a rôzse
láttam a kínját hallottam jaját
láttam glóriát szemében
szerelmet fényt akarok én
a gonosz kebelében
(1971)
Leonard Cohen: Izsák története (The Story Of Isaac)
az ajtó lassan kinyílts belépett apám
kilencéves voltam
fölém magasodott
kék szeme csak úgy fénylett
hangja jéghideg volt
s szólt "látomás kísértett
tudom szent vagyok s erôs
teszem kötelességemet"
nekivágott a hegynek
én szedtem a lábam utána
aranyfejszéje fénylett
a fák zsugorodni kezdtek
a tó nôi tükörré vált
megálltunk inni egy korty bort
az üveget elhajítottuk
mely azonnal eltörött
s akkor kézenfogott
talán sast láttam körözni
vagy keselyû lehetett
- nem tudom meg már soha -
majd apám oltárt emelt
közben hátrafordult egyszer
tudta hogy szökhetem el
ti ki áldozó oltárt
emeltek gyermekeknek
többé ne tegyétek
a látomások nem terveznek
sem démon sem isten
nem kísérthet
kik gôggel magasodtok most
vérhabos fejszével a kézben
nem voltatok ott tegnap
mikor a hegytetôn hevertem
és apám keze megremegett
az Ige szépsége felett
s ha ezután testvérnek mondotok
bocsássatok meg hogy kérdem
honnan-e jogotok?
amikor a porba hull a végzet
ha kell veletek végzek
de ha tudok segítek nektek
irgalom az uniformisnak
békéltetônek és harcosnak
amikor páváskodnak
(1969)
Leonard Cohen:Az utca történetei (Stories Of The Street)
Enyém az utca s történetei spanyol hangok kacagnakmost éjjel Cadillac-ek mérges gôzökben hasítanak
kihajolok mélyen vén szállodám ablakán
egy kezem rám emelem de a másik a rózsán
hallottam azt mesélik háború készül vége mindennek
a városok félig romokban menekülnek az emberek
de alkony gyermekei még egyszer hadd kérdezzem meg
vajon a vadászok értem is üvöltenek?
és hová mennek az országutak most hogy szabadok vagyunk?
miért masíroznak még a katonák ha már hazaindulunk?
Ó, széplábú hölgy, idegen melletted
szenvedésedbe zárva rozmár lesz örömed
vajúdik a vágy kora és a szülôk a bábát
kérik: mesélje el a pohár két oldalát
és most a gyermeket mint papirsárkányt húzzák
egyik szemében jövôt hordoz a másikban éjszakát
ó gyere velem kicsim egy tanyát találunk
nô a fû terem az alma s állatot tartunk
s ha éjjel felriadok s megkérdem: ki vagyok?
vigyél vágóhídra a báránnyal együtt várok
egyik kezem a hexagrammon a másik a lányon
táncolok a világnak hívott jókivánságon
kicsik vagyunk a csillagok közt nagyok az éggel szemben
s elkapnám tekintetedet a metrótömegben
(1968)
Jimi Hendrix: Vudu-gyermek (Voodoo Chile)
Vudu-gyermek vagyok
Az éjen mikor megszülettem
Istenre esküszöm
Izzott a nap mint a parázs
Szegény anyám felsikoltott
„Uram, igaza a cigánynak lett!”
És máris holtan hevert (irgalmazz neki)
A hegy oroszlánjai
Vártak rám
Ráültettek
Egy sas hátára
Elvittek oda
Hol a végtelennek határa
És amikor visszaszálltak
Vénusz varázsgyűrűjét kaptam
És szólt a sas: szállj még
Vudu-gyermek vagyok
Magamhoz ölellek szeretlek
És isten fájdalmát sem érzed
Álmodban szeretkezem velem
És isten fájdalmát sem érzed (irgalmazzon neked)
Mert millió mérföldre vagyok tőled
Miközben itt vagyok s a szemedbe nézek
nyilaim vágyból vannak
s mint Jupiter kénköve messzire jutnak
(odalent a metántengeren)
Viharmadár vagyok
Hangosan rikoltok
Eszedet veszted azt gondolod
Folyékony kertekben lebegek
Arizona felett
A vörös homokpartok felett
Mézet gyűjtök egy blues-enyvű virágból
Odalent Kaliforniában
És New York elmerül kezünk között
Vudu-gyermek vagyok
(1968)
Patti Smith: Végső hívás (Last Call)
egy magas házban egy ifjú állt
várt már rá sok jó barát
odakint illatoztak a magnóliák
kergetőző gyermekek aranyló utcák
egy újabb kóbor lélek
a csillagok közt lebeg
egy újabb emberszív
ment el
felhúzta cipőjét és lehevert
kint sebesen gyűltek a fellegek
megitta kávéját italát keverte
lehunyta szemét suttogott a lelke
egy újabb kóbor lélek
a csillagok közt lebeg
egy újabb emberszív
ment el
megtért társaihoz gyanútlanul
árnya egy magas házra borult
kint a gyerekek gyönyört suttogtak
a gyorsuló égre majd szétoszlottak
39 kóbor lélek
a csillagok között lebeg
39 emberszív
ment el
égő bőrét angyalok hűtik
lebeg a kín az ürülék
minden csak salak
mi kezedre hull mit egy másik ad
ki dönt hogy mit tegyen
nincs ereje örök vágtatásra
tanítja őt sok erős idegen
még Krisztus is vágyakozik
hogy emberi bőre
legyen csontja és vére
ki őrzi a nyájat szegi a kenyeret
ki maga dönthet
nem hallgat hangokra
hamis tanítókra
álprédikátorokra
kik pénzedért
kezüket nyújtják feléd
lelked szíved képzeleted
rokonszenved érzésed
minden felebarátodat felismerte
de ne kövesd
el ne vigyen téged
(1997)
Patti Smith: Kék pólusok (Blue Poles)
Anya mikor írok a nap felolvad
vérző élet folyik át bennem
és e szavak és e szavak
reményt mostak el halhatatlan reményt
kék pólusok köröznek végtelen
mikor írok mikor írok
hosszú karavánhoz csapódtunk
éhesen nyugatról álmodtunk
csak hogy dolgozzunk munkát kapjunk
csak törtünk előre
és az alkony a határtalan alkony
mint a pestis mindent beborított
Halt leverte a láz
és anyám megtettem ami tettem
kék pólusok köröznek végtelen
mikor írok mikor írok
imádkoztunk imádkoztunk az esőért
nem akartam napot látni többé
az összes ruhát mit kézzel varrtál
elhagytuk mind az úton
Hal karjaimban halt meg
s a folyóba temettük el
kék pólusok köröznek végtelen
mikor írok mikor írok
(1997)
Patti Smith: 1959
figyeljetek rám van két történetem
a lehullt dicsfényét hívságét mesélem
a világ teteje dühöngött de mi jól elvoltunk
mert épültünk s kinőtt a szárnyunk
ötvenkilencet írtunk
teáscsésze volt bölcsességünk odafentről csorgott
szerelemmel szolgálták fel pusztító angyalok
mint fényt feltüzeltük a harcot
megmozgattak forró célok
belécsúsztunk s kinőtt a szárnyunk
ötvenkilencet írtunk
a Napban vér ragyogott
először: Szabadságot!
gyorsan amerikai vágyat:
szabadságot szabadságot szabadságot
Kína volt a vihar túlcsordult az őrület
a Láma még ifjú ember
látta mint világa égett
lehozták a dicsfényt a felhőkről
a szégyen kiáltott
újabb eltűnt láthatár hulló csillag lett Tibet
bölcsesség együttérzés tört el Sangri-La földjén
de mi jól elvoltunk az Impalák vidékén
mert épültünk és kinőtt a szárnyunk
ötvenkilencet irtunk
a legjobb idő volt a legrosszabb idő volt
ötvenkilencet írtunk
(1997)
Jim Morrison: A vég - a fellelhető legteljesebb változat (The End - complete edition)
talán hétéves lehettem
amikor a rock and rollra eszméltem
elhozta a szabadságot nekem
mert a bölcsesség oly zugait
tárta fel nekem
ahová egyedül
soha be nem léphettem
vörösek a fények
egy vöröslámpás
utcában
eltévedek
Hé, lámpagyújtó
lelőhetné már a fényt
nem viccelek
oltsa ki a fényt!
Ez itt a vég
egyetlenem
ez itt a vég
várt már ránk rég
vége minden reménynek
biztonságnak meglepetésnek
ami él mindennek
többé szemedbe nem nézek
képzeld el milyen lesz
korlátlanul és szabadon
kutatva egyre vakon
egy ismeretlen hont
elvesztünk egy ősi
fájdalom-vadonban
hol minden gyermek
őrült és beteg
minden gyermek beteg
s a nyáresőért remeg
egy estélyen voltam ahol a hangok
úgy csengtek a linóleumon
mint az ezüst harangok
valaki a terembe berontott
és így szólt:
"hallottátok milyen baleset volt?"
és mindenki erről szónokolt
mily szép baleset volt
hét ember egy autón útnak indult
hat agglegénynek egy menyasszony jutott
hét halott
veszély les a város peremén
irány a királyok útja
balhéról szól az aranybánya
ne dögöljek meg autóban mint kivert kutya
tágas mező legyen testem ágya
ahol kígyók szívják bőrömet
ahol haverok lesznek a férgek
ahol madarak falják fel szememet
amint heverek
s szállnak a fellegek
nyugatra tarts bébi
üld meg a kígyót
nyergeld a kígyót
célozd be a tavat
a megkövült tavat
hosszú a kigyó
hét mérföld is tán
vén
jég ül bőrén
ural a Nyugat
urad a Nyugat
gyere mutatjuk az utat
rabomobil
hív minket
rabomobil hív minket
sofőr hová cipelsz minket
ódát írok egy szöcskének
de előbb nyitok egy boltot
és elnevezem szöcskének
szeretem őket
ha nagyok és zöldek
ugye tetszik kedvencem, mama?
oly boldog vagyok
ó, elkúrtam,
ez egy molylepke
nem baj nem vert át
megbocsájtunk neki
megbélyegezve
rákváros
urbánus ősz
nyári bánat
a vén város útjai
szellemek autóban
elektromos árnyak
halott pecsét
kutya-feszület
holt kocsi napjának szellemei
állítsd meg
eső éj
érezz!
kiszállnék
de nem tudok
hé, nézd csak,
valaki jön erre
semmit nem tehetsz ellene
a gyilkos hajnalhasadta előtt kelt
csizmát húzott
levett egy képet az ősök csarnokából
s aztán felment a hallba
benézett
nővéréhez
aztán fivérét is
meglátogatta
és visszatért a hallba
majd az ajtóhoz lépett
s betekintett:
"Apa!
Mondd, fiam!
Megöllek!
Anya...magamévá teszlek!"
akarlak egész éjjel
forró öleléssel
légy a kedvesem
légy a szép kedvesem!
gyere bébi próbáld velünk
a rabkocsiban hátra ülünk
kék busz legyen velünk
ez itt a vég
egyetlenem
ez itt a vég
várt ránk már rég
fáj hogy elmentél
s tudom nem követnél
vége a kacagásnak
vége hazugságnak
meg a halálos éjszakáknak
ez itt a vég
(1966-1968)
Bruce Springsteen: Romokban városom (My City of Ruins)
Vérvörös kör
fagysötét földön
és hull az esô
kicsapódott a templom kapuja
szól az orgona dala
de a hitközségnek nincs nyoma
romokban városom
az irgalom édes harangszói
az esti fákon lebegnek
ifjak a sarkon
mint szétszórt levelek
bedeszkázott ablakok
üres utcák
testvérem térdepel
romokban városom
kelj fel és járj! kelj fel és járj!
kelj fel és járj! kelj fel és járj!
hol fekhelyünk volt édes
párnánkon könnyek
s mikor elmentél
drága csók nélkül
elvitted szívemet
barátom elveszett lelkem
vajon még újra kezdjem?
romokban városom
most e kezekkel
most e kezekkel
könyörgök, Uram
most e kezekkel
erôért könyörgök, Uram
most e kezekkel
hitért könyörgök, Uram
most e kezekkel
szeretetért könyörgök, Uram
kelj fel és járj!
kelj fel és járj!
(2002)
Kategóriák: Bruce Springsteen Címkék: politikus
írta: GNL
Jimi Hendrix: Leég a ház (House burning down)
Nézd fenn az eget
A pokoltüzet
Valakinek háza leég
Leég leég leég
Megkérdeztem cimborámat
Honnan száll a fekete füst felénk
Köhintett és mellébeszélt
„talán valahol havazik” – így szólt
Hagytam hát hadd igyon tovább
Kocsiba vágódtam és száguldottam
Hogy mi történt és miért
Rögtön lássam
Nővérek fivérek apák anyák
Állták körül és sírtak
Mikor odaértem
Táncoltak a lángok
Mint kísértetek
Ló hátára felálltam
És sírva kiáltottam
Ó kedves miért égetted
Porig a házat ahol élt testvéred?
Valaki kivált a tömegből
Magas volt akár egy mérföld
S így kiáltott:
„fáradtak vagyunk
Undorodunk
S ezért az eget
Vörösre mázoltuk
Így szóltam: az igazság előtted áll
Ne téged emésszen a tüzes halál
Tanulj ne égj
Ha mondom tovább!
Aztán távoztam végre
De kísért a nap emléke
Mert hogy elértem a völgyet
S visszanéztem az útra
Egy óriás hajó az űrből
Leszállt légies keccsel
S távozott a holtak tetemével
Nézd fenn az eget
A pokoltüzet
Valakinek háza leég
(1968)
Polly jane Harvey: (A káosz, amelyben vagyunk (The Mess We're In)
Hallod őket?a helikoptereket?
New York-ban vagyok
nem kellenek a szavak most
csendben ülünk
egyenesen a
szemembe nézel
találkoztunk
talán szerda van
estében
káoszban vagyunk és
rám telepszik a városi nap
éjjel-nappal
szeretkezésről
álmodom
hogy megismerjelek
szeretkezés a képernyőn
lehetetlen álom
és láttam
a napfelkeltét
a folyó felett
az országút
emlékeztetett
mily káoszban vagyunk és
a városi nap ránk telepedett
mit akartál?
csak azt mondanám
ne változz meg soha
és köszönöm
nem hiszem hogy látlak még
valaha
el kell most menned
a napfelkelte előtt
a felhőkarcolók fölött
bűnben
káoszban vagyunk és
a városi nap nyakunkra jött
(2001)
Kategóriák: Polly Jane Harvey Címkék: politikus, vallomás
írta: GNL
Polly Jane Harvey: Szerelmet hoznék Neked (To Bring You Love)
sivatagban születtemévekig voltam odalenn
Jézus gyere közelebb
azt hiszem időm közeleg
bejártam száraz földeket
áradást poklot
özönvizeket
szerelmet hoznék neked
megmásztam hegyeket
átkeltem tengereken
a mennyekből ledobva
térdre zuhanva
ördöggel szeretkeztem
istentől megátkozva
mennyektôl cserben hagyva
szerelmet hoznék neked
szerelmet hoznék neked
tudom itt kell lennie
tudom itt kell lennie
mennyektől cserben hagyva
istentől megátkozva
ördöggel szeretkeztem
szerelmet hoznék neked
(1995)
Kategóriák: Polly Jane Harvey Címkék: vallomás
írta: GNL
Polly Jane Harvey: Kígyó (Snake)
kígyó bekúsztál
lábaim közé
a mindenség királynőjévé teszlek
nem kell isten nincs szükség rá
csak fogd meg a kezem a kedvesem leszel
csak fogd e gyümölcsöt és edd meg
te kígyó te kutya te csaló te hazug
megégettem a kezem tűzben égek
ó
te pimasz kutya te mocskos hazug
fáj a fejem tűzben égek
te kígyó megettem az igaz hitet
jó uram gyümölcsöm benned
ó Ádám el kell hogy higgyed
a kígyó hozta ide elém
a kígyó hozta ide elém
ide elém
(1991)
Kategóriák: Polly Jane Harvey Címkék: Erotikus
írta: GNL
Polly Jane Harvey: Nem szabadulsz tőlem (Rid of Me)
kösd magad hozzámmint senki más
nem szabadulsz tőlem
éjjel-nappal lélegzem
nem szabadulsz tőlem
könyörgöm kedvesem
ne hagyj el
megsebesültem
tüzelek nyald a combomat
nyald vágyakozó combomat
megkötözöm lábaid
mellemen őrizlek
nem szabadulsz tőlem
megnyalatom veled sebesülésem
lecsavarom a fejedet
míg nem mondod hogy nem akarod
többé látni őt
könyörgöm kedvesem
ne hagyj el
megsebesültem
egyedül éltem
mindenek felett
minden napomat
megsebesültem
tüzelek nyald a combomat
nyald vágyakozó combomat
nem szabadulsz tőlem
(1991)
Kategóriák: Polly Jane Harvey Címkék: vallomás
írta: GNL
Sri Chinmoy lélek-verseiből
1.
Ne felejts el belépni
szíved szobájába
tedd tisztává és
széppé
Isten rögtön jön
nagyon szép
2.
sose kérd a lelkedet
hogy utánozza szívedet
bukásra ítéltetsz
arra kérd lelkedet
hogy szolgálja szívedet
istenien sikerül majd
ezt írtad az előbb - és értem, igen
3.
mi a kétség
ha nem a kezdete
és folytatása a
legsötétebb éjnek?
valami más az, amit érzek: kétely nincs bennem
valami nálam sokkal erősebb érzés, ami mozgat engem
4.
ne tartsd zárva
lélek-ajtód!
a belső sötét
eluralkodik rajtad
hogyan lehet, hogy ez nem nekem jutott eszembe? Annyira
rólam szól.
5.
ha félsz az
újtól
>soha meg nem áld
az örök megújulás
vagy Varietas delectat!- az egyik kedvenc mondásom
6.
az odaadás
nem titkos bűn
hanem szent mosoly
gyönyörű
7.
A békés lélek
szeret mindent
egy békés szív
felébreszt mindent
egy békés élet
kielégít mindent
nekem lelki ikrem ez az ember
8.
ne engedd hogy lelked
kétségek óceánja legyen
>ha egy extázis-tenger
közepén akarsz élni
9.
Ragyogjon fényesen
szívem remény-szivárványa
lélek-felhőim felett
10.
a törekvés lángjai
megrémítik
a vágy-tolvajokat
11.
ha nincs bizalom
nincs megújulás
ha nincs megújulás
nincs egyesülés
ha nincs egyesülés
nincs beteljesülés
szent ég
12.
>amikor belső pilótád énekel
jól figyelj
ne barátkozz
akaratlan letargiáddal
13.
kormányzom mentőcsónakom
minden nap
síró szívpartom
és nevető szempartom között
Jimi Hendrix: Ha a 6 9 lenne (If 6 Was 9)
hogyha a nap
sütni már nem akar
engem nem zavar
engem nem zavar
ha minden hegy
tengerbe zuhan
akkor mi van
akkor mi van
magánvilágban élek
senkivel nem cserélek
ha a hat kilencet érne
ugyan miért ne
ugyan miért ne
ha minden hippinek
kihull a haja
a más baja
a más baja
fehérgalléros gyöpagyak
vonulnak az utcák
műanyag ujjal
mutatnak rám
remélik hogy fajtám
elkorcsosul s kimúlik
de őrületem messzire hallik
még feljebb még feljebb
hulljatok hegyek
míg el nem temettek
ne erőlködj te gazdag szegény
úgysem lehetsz olyan mint én
hadd éljen életem amíg az enyém
álmodjunk még
tüntessünk tovább
ne értse senki ezt a hadovát
(1967)
Kedves olvasóim!
Kedves olvasóim!
Mindenkit szeretettel várok vasárnap, 2009. június 7-én 17 órakor a Vörösmarty téren, ahol a 128. számú könyvheti pavilonban (Új Mandátum kiadó) dedikálom LP - lemezlényeg portalanul című könyvemet.
sok szeretettel
GNL
Jimi Hendrix: Talán szerelem (Maybe This Love)
Vízesés
Fájdalmam oly kevés
Mit nekem a szenvedés
Ha rámömlik a vízesés
Szivárványom egyre hív
Hol a zuhatag párája
Oly mesés
Azt mondják: nappal
Csak lusta bolondok álmodnak
Kik napot órát percet lopnak
Csak hadd kacagjanak
Még megtartalak
El nem veszhetem
Még megvagy nekem
Vízesés
Ne hagyd el utadat
Millió napig
Ontsd le habodat
(1967)
Robert Wyatt: Megjelölt függöny (Signed Curtain)
ez az elsô sor
az elsô sor
az elsô
elsô sor
és ez a kórus
vagy talán egy híd
vagy tán a dalnak
mit éneklek másik része
ne törôdj vele
nem fáj
csak azt jelenti
nem hiszek már
e dalban
mert nem visz
közelebb hozzád
(1969)
Robert Wyatt: Gyönyörpercek (Moments of Delight)
sugár
mit szétszabdaltak
egy tört
tükör
darabjai
egy ablak
fénye
az éjben
ez az én
reménységem
terror-
idôben
haladék-perceim
gyönyörömben
(1983)
Siouxsie: Sírj (Cry)
Sírasd
a tört szárnyú madarat
Sirasd a földet mely sárba ragad
Sirasd elmúlt ártatlanságodat
Sirasd szerelmed mely elapadt
néha rád gondolok ha magam vagyok
semmi nem lesz már úgy mint régen
minden romokban áll mar a szégyen
eggyé válnak csillagok s könnyek
ha felgyúlt szememben feléjük nézek
ó nem sírj....csillagok könnyek bíznak csapódnak halnak
mélyen a könnyek szárazon futnak siratlak
tigrisbôrök elefántagyarak
bûnös hegyekben undort árasztanak
nézlek és szólnék hozzád
légy egyszer férfi és zokogjál
mert eltüntek bálnák és delfinek
elsodródtak hullámok remények
s rémálmaink mind hazarepültek
cselekedni késô már
(1982)
Siouxsie: Szakítás (Tearing Apart)
csak játék ez tudom
mind ôrültek tudom
minden hiába tudom
az én bûnöm tudom
e szakítás
mind meghalunk hiszem
belül holtak vagyunk hiszem
tudom a legtisztább esô miért
nem mossa le a rozsdás vért
tudom támadásra vár
a baj mi itt belül fáj
szakítsunk bár
szívem magába zárt
szakítsunk bár
ó vidd el az esôt már
messze messze innen
vad hattyúk cikáznak a tavon
majd fehér boltívet írnak
le felettem
szakítsunk bár
szívem magába zárt
szakítsunk bár
ó vidd el az esôt már
(1982)
Roy Harper: A légyfogó (The Flycatcher)
Mikor átmentem North Bothey erdején
a bérceken láttam egy szép szellemhölgyet
gyûrû volt ujján és szellôk a talpán
bármerre lép zenében élhet
szerelmi bölcsônk napjai voltak
ama napokról álmodom édeset
csodaszép napok hála a csillagoknak
légyfogó meggyfa vöröslô tenger köszönet
midôn az utolsó napsugár a dombon izzik
a szivárvány csúcsán hol ôslegendák laknak
kísértetkocsi viharzik az éji esôben
s a csendes hajnal éppen csak dúdolgat
(1973)