Steve Hackett: A Remete (The Hermit)
Bölcsesség palástja
nyomja a földre vállait
lámpás a lángja
pislákol s egyre vénebbé válik
számüzetés a menedéke
élete szegény vakságban telik
s ha megfogod a kezét eltéved
és megzavarja a kedved
sötétség burkában él
körvonalakban a léte
benne sok számkivetett év
vihar elôl nincs menedéke
megismered ôt csillagában
mikor rálelsz magányában
s ha megfogod a kezét eltéved
mert ismeri éned
(1975)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: A Főpap árnya (Shadow of Hierophant)
Mandragóra fátyolcsipkéje rajtad
kibomló virágot fenyeget
közel az óra mindenki siet
hogy eltakarják tôle
küszöbjeiket
gondolatok mélyén látomásod
amint a Hold lefedi a Napot
kimért léptekkel
közelít hozzá a végzet
üres álmokba merül
s nem menekülhet
gondolatok mélyén látomásod
amint a Hold lefedi a Napot
könnyektôl csorduló
szökôkutak
nem igérnek
csak gyógyítanak
végetért álmon
víztükör-hullámok
eltûnôdsz s elrablod látomásod
amint a Hold elfedi a napot
(1975)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Steve Hackett: Syrius csillaga (Star of Syrius)
borostyán esti ég alatt táncolt a nép
gyémánt esô hullt tengerbe földre
az éj ajtaját kitárták
s ködös fény csordogált
Isis csónakján indulj el újra
már repülni készülsz
bár messze még az út vége
figyeld az eget felhôtlen éjszakán
mikor ködös fény csordogál
ô tudja a szerelmet és ismer téged
világok melyekre rátalálsz
e csillagtól fénylenek
(1975)
Kategóriák: Steve Hackett Címkék: spirituális
írta: GNL
Roger Waters: Bárcsak itt lennél (Wish You Were Here)
mert azt hitted hogy így is megy
pokolből mennyek jajból kék egek
zöld mezőn hideg acélsínek fátyol-nevetések
azt hitted így is megy?
és beváltak szellemnek hőseid? hamvaknak tölgyeid?
hűs csókot izzásért? unalmas változásért?
statiszta vagy egy háborúban
vagy főszereplő egy dutyiban
bárcsak újra itt lennél
elveszett lelkek vagyunk
akváriumban lubickolunk
év év után
futunk futunk és mit találunk
a régi félelmeket
bár ölelhetnélek
Roger Waters: Ragyogj még, Őrült Gyémánt (Shine On You Crazy Diamond)
emlékszel ifjú voltál
és napként ragyogtál
és most szemed fennakad
mint az égen a fekete lyukak
fagyogj még őrült gyémánt
lemeszelték a gyermekkor s a csillagfény keresztútját
acélszellő fújt messze el
célpontja vagy messzi röhejnek
neveznek legendának idegennek
mártírnak és fénynek
a titokhoz túl hamar jutottál
a holdra felugrottál
ragyogj még őrült gyémánt
az éji árnyaktól remegve
kitettek téged a fényre
ragyogj még őrült gyémánt
kinőtted örömed szétszórtan pontosan
acélszellő nyergében billegtél
holló jer egy látomás kell
festő bűvölő börtönlő fénylő
(1975)
Roger Waters: Egy virággyerek bebörtönzése (Incarceration of a Flower Child)
Emlékszel rám? árvák boldogok vakok voltunk
reménytelenül jó fű és olcsó bor ködébe ugrottunk
indián párnát varrtál s a hallban azon hevertünk
és töprengtünk Jázmin vagy Jade lesz-e első gyermekünk
ne tedd ne tedd ne tedd ezt velem
ne gondolj ne gondolj arra hogy nincs már semmi sem
ne kelj fel ajtót nyitni maradj itt a földön velem
hideg lesz a 70-es években
nem hittél nekem azzal az emberrel beszélned kellett
kérlek hidd el meglátogatlak ha csak lehet
ablaktalan celládban fekszel napi három nyugtatóval
könyörögsz a hoppmester doktornak
"kérem ne vigyék el Jázmint és hagyjanak"
ne tedd ne tedd ne tedd ezt velem
ne gondolj ne gondolj arra hogy nincs már semmi sem
ne kelj fel ajtót nyitni maradt itt a földön velem
hideg lesz a 70-es években
emlékszel rám? árvák boldogok vakok voltunk
reménytelenül jó fű és olcsó bor ködébe ugrottunk
most ablaktalan celládban fekszel napi három nyugtatóval
könyörögsz a hoppmester doktornak
"kérem ne vigyék el Jázmint és hagyjanak"
(1999, énekelte Marianne Faithfull)
Roger Waters: Szelek párnája (Pillow of Winds)
Paplanfelhő rajzol körül
hangok csitulnak
aludni térünk mellettem a kedves
halkan lélegzik míg ellobban a mécses
amikor jön az éj az ajtó bezárul
a könyv a padlóra hull
leszáll az éj hullámok hömpölyögnek
új évszak jön és forró szelek
bagoly ébred most és alszik a hattyú
fogd meg az álmot mert elszalad
zöld mező hideg eső
arany hajnal hasad
és mélyen a föld alatt mormog a virradat
itt a pillanat
alszunk még mellettem a kedves
halkan lélegzik
s mint madár felébredek
a ködben míg az első sugarak
verik az eget
s meghalnak az éjjeli szelek
(1971)
Roger Waters: Fátyolfelhő (Cirrus Minor)
templomkertben a folyónála déli párában heverve
fűben sírokon
nevetve
sárga madár dalod
röpted nem visz messze
fűzfa sír a vízben
folyólányoknak intve
fjordokat nádast elküldve
a fátyolfelhőre
láttam egy krátert a Napban
ezer holdfényév előtte
(1968)
Kategóriák: Roger Waters Címkék: spirituális
írta: GNL
Roger Waters: Napfogyatkozás
amihez érsz
az amit látsz
s amit ízlelsz
s amit érzel
s amit gyűlölsz
amitől félsz
s amit mentesz
amit csak adsz
s amennyit mersz
veszel lopsz s kérsz
s mit kölcsönzöl
mit teremtesz
s összetörsz
amit teszel
és amit szólsz
amit eszel
és amit még vársz
amit gondolsz
s akivel harcolsz
ami most van
s az ami lesz
és minden a nap alatt már behangolt
de a napot eltakarta a hold
(1973)
Kategóriák: Roger Waters Címkék: spirituális
írta: GNL
Loreena McKennit: Skelling
ó gyújts gyertyát John
már csaknem lement a nap
utolsót szólnak a madarak
a harangok misére hívnak
gyere ülj le most mellém
oly hosszú még az éj
valamit el kell mondanom
mielôtt végleg elmennék
remetévé lettem
könyvekben bölcsességem
leírtam Isten szavát
bennem a történelem
sok-sok éve már hogy
a tengerhez értem
hullámok mosták könnyeim
és a szél az emlékezetem
hallottam hogy az óceán
a partokra lehel
ismertem vérét a viharnak
mit haraggal visel
és így teltek az évek
sziklacellámban
egér madár volt barátom
szeretô magányban
de elmúlt egyszer ez is
cigányok öleltek
sok év kellett míg
hozzád megérkeztem
poros utakon jártam
magas hegyek felett
mély folyókon át
hol végtelenek az egek
ciprusfák lombjai közt
jázminbokrok mellett
átadom neked könyvemet
s összes rejtelmüket
fogd a homokórát most
fordítsd lefelé fejét
ha elpihennek a szemek
megtudod halálom percét
(1997)
Kategóriák: Loreena McKennit Címkék: ballada
írta: GNL
Loreena McKennit: Mímesek tánca (Mummer's Dance)
mikor eljön a tavasz
s levelek koronázzák a fákat
mikor kôris tölgy nyír s tiszafa
visel fényes szalagokat
mikor baglyok hívják a lázas holdat
az éj kék fátyla alatt
a fák árnyai megjelennek
hol lámpás fény akad
kóboroltunk egész éjjel
és kissé még nappal is
de visszatérünk még
ki merül el a ködös berkekben
és szólítja meg az árnyakat
s szalagot köt a megtartó karokra
ha köszöntjük a tavaszt
madárdalok töltik be az erdôt
mintha hegedû szólna
és hangjuk a fák kérgein
örökké visszhangozna
és táncolunk kéz a kézben
körbe-körbe s az ösvényeken
s elcsitul az éj utazása
árnytalanul hirtelen
vidám csokrot hozunk neked
állunk az ajtód elôtt
jól kisarjadt csira velünk
mit alkotott a Teremtônk
(1995)
Kategóriák: Loreena McKennit Címkék: ballada
írta: GNL
Ian Curtis: Szív és lélek (Heart and Soul)
A pillanatok elárulhatnak minketEgy utazás egy út a nap felé
lélektelen pusztításra hajló
Jó és Rossz vív háborút
helyemre lépsz a játszmában
szánakozó szemmel figyellek
és alázattal kérek bocsánatot tőled
egy fölénk magasló óhajjal
együtt ég szív és lélek
egy mélység mely túlélte a teremtést
minden bolondok cirkusza
alapok mik túléltek minden kort
majd gyökerestől kivágattak
mindeme jóság felett a terror
egy zsoldos kéz szorítása
visszatér majd a vadság, jó okból
onnan nincs visszaút végső számadásra
együtt ég szív és lélek
lét - nos, mit is jelent
legjobb tudásom szerint létezem
a múlt immár jövőm része
a jelent már nem tartja kezem
együtt ég szív és lélek
(1980)
Ian Curtis: 24 óra (24 Hours)
Itt minden állandóa szerelem megtörte a büszkeséget
mi egyszer ártatlan lehetett
majd magába keveredett
egy felhő lóg felettem
jelzi minden léptem
mélyen az emlékekben
mi egykor volt a szerelem
ó mennyire éreztem
hogy vágytam
távlattá tenni az időt
milyen keményen próbáltam
és csak egy pillanatra
megtaláltam utamat
a sors akkor feltárult
- s láttam ahogy elsuhant
túlkapó villanások
el nem érhetem
mit megtarthatnék
magányom kéri mindenem
gyerünk száguldjunk
lássuk, mik várnak
talmi kéjgyűjtemény
s elmúlt vágyak
sosem jártam végig
a kijelölt utakat
az érzékek sötét zugait
nem ismertem
egy pillanatra hallottam
valaki szól:
nézz túl a mán, láthatod
minden üres és holt
most, hogy tudom már
hol romlik el minden
gyógyírt keresek
s túl sokáig tart mindez
mélyen a szívben
ahol rokonszenv fészkel
sorsomat keresem
míg túl késő nem lesz
(1980)
Ian Curtis: Komakino
ez az óra mikor a titkok megnyílnakmily nehéz tükrözni a furcsaságokat
egy megható pillanat indul
egyenesen a szívedbe tör
egy soha nem teljesített feltétel
látványosság mint mély
belső halottvirrasztás
amit sohasem felejtek
kész a minta s rögtön jön a válasz
teljes de túl hamar elvetett
könnycseppek árkaiba nézve
a hatás elvakít minden léptet
árnyék mely az út mentén állt
mindig rád emlékeztet
hol a kulcs mely megoldhatja
minden belső bajomat
minden külső gondomat
ha a kérdések helyesek
de a válaszok kétségesek
bünhődésem útján
(1979)
Ian Curtis: Magányban (In A Lonely Place)
simogatok márványt és követkülönleges egyszeri szerelmet
hiába láz hiába hőség
bár csak most veled lehetnék
felpörög és meghalt a test
a szív rút napfényt élvez
lábadnál nyüszítő kutya melegét
bár csak most veled lehetnék
körülnéz és még vár a hóhér
megszorul s szakad a kötél
beledöglünk álmodba egy napon
ittléted vágyom nagyon
(1979)
Ian Curtis: Masíroztak (They Walked In Line)
szép egyenruhákat húztaks hogy teljen az idő
ittak s gyilkoltak
hordozták minden
szégyenfoltjukat
kimért léptekkel
masíroztak
zsebükben voltak asszonyaik
és hazugságálló szólamaik
övék volt az egész gépezet
mocskos szívek patyolat kezek
s meneteltek
sosemvolt dicsfényben éltek
övék volt az egész gépezet
így nem lesznek
többé kérdések
hipnózist, transzot
nem éreznek
s csak meneteltek
(1979)
Ian Curtis: Rémtett-mutatvány (Atrocity Exhibition)
szélesre tárt bolondokházákfizetnek érte, hogy láthassák
szórakoznak egy megkínzott testen
szemében egy szó: még létezem
jöjjenek még
erre tessék...
Arénákban díjért ölhet
életéhez egy percet nyerhet
de a jajt elfojtja a siker zaja
Isten, siessen, hogy zuhanni lássa
jöjjenek még
erre tessék...
valahol távol várnak a rémségek
s a szemtől-szembe törvények
tömeggyilkosok csúcsjáraton
s kik haladnának nyomdokukon
jöjjenek még
erre tessék...
ezer szeszélyt gyűjtögettem
elásott ösvényt követtem
halott dzsungelfákat
lángoló városokat
nem jön más
nem vált fel
nem gyógyít
nem enged el
add a kezed
s megmutatom Neked
mi volt és még mi lehet
(1978)
Ian Curtis: Nincs elveszett szerelem (No Love Lost)
ily hosszan ülve itt -nem hallottam a figyelmeztetést
várva a szalagra, hogy fusson
különböző helyzetekben
körbe forogtunk
tudva, hogy eljön az idő
csak látni téged mint szétszakadsz
üres szíved szemtanúja vagy
ez kell nekem
a szögesdróton keresztül
a kívül állók szeme
úgy nézett be rá
mint holmi csodabogár ketrecébe
egy állatkertben
egy asszisztens kezében
ugyanazt az eszközt látta
amit azon a reggelen
mélyen szúrtak be testébe
ösztönösen megborzongott
nincs igaz Élet a babaházban
nincs elveszett szerelem
láttál a sötétben valamit
futni megtudni
remélni, hogy az igazság elmúlik
nem élsz pusztulva a föld alatt
sosem változik
azt kívánod ne tartson soká
hogy soha ne lássék rajtad korod
nézni csak, míg az érzés elmúlik
ez kell nekem
(1977)
Nick Cave: Bébi, tüzelek (Babe, I'm On Fire)
1.apa mondja anya mondja
nővér mondja fivér mondja
bácsi mondja néni mondja
a bulin mindenki mondja
bébi tüzelek
2.
a ló mondja a disznó mondja
a bíró mondja parókája mondja
a róka és a nyúl
a fityulás apáca mondja
bébi tüzelek
3.
haverom Bill Gates mondja
az Egyesült Államok elnöke mondja
a naplopó és a munkás
a burkába burkolt lány mondja
bébi tüzelek
4.
a harckocsizó tábornok mondja
a bankszolga mondja
a rakétás katona mondja
az egér a zsebemben mondja
bébi tüzelek
5.
a drogfüggő roncs
nyakában tűvel mondja
a részeg mondja a szakadt mondja
a derék buddhista mondja
bébi tüzelek
6.
dobj fel bébi és üss ki engem
cseppenj belém forogj köröttem
míg a nap le nem megy foghatod kezem
mert tudom
hogy veled
együtt
leszek
mert szeretlek
7.
a vak játékvezető mondja
a szerencsétlen amputált mondja
az óriás gyilkos darázs
térdemre szállva mondja
bébi tüzelek
8.
a zsaru a nadrágjával
a paraszt a trágyájával
a férfi a pincében
csámcsog jóízűen
mondja
bébi tüzelek
9.
a kibaszott raszta mondja
a cseles libertinus mondja
az édes posztófülű
kis gót mondja
bébi tüzelek
10.
a cross-over country-dalos mondja
a púpos harangozó mondja
a kidobó a szimuláns mondja
a sértett szélsőjobb militáns mondja
bébi tüzelek
11.
a kóborló ember mondja
a meg nem értett viking mondja
a rodeózó
a magányos vén eszkimó mondja
bébi tüzelek
12.
a puha keresztény mondja
a vad Sonny Liston mondja
a strici a kripli
a sánta fickó mondja
bébi tüzelek
13.
a vak zongorahangoló mondja
a Las Vegasi nyávogó mondja
a huligán holdkóros
- övé a kétárbocos - mondja
bébi tüzelek
14.
a kínai kígyóember mondja
a zugabortuszpárti mondja
a szegény pakisztáni
és barátja Batman mondja
bébi tüzelek
15.
a reményvesztett vádlott mondja
a vécés néni mondja
a pornográfus a sztenográfus
a divatfotográfus mondja
bébi tüzelek
16.
a főiskolai prof mondja
a bűnös transzvesztita mondja
mama és papa
a hátsó ülésen mondja
bébi tüzelek
17.
a prosti a küszöbön mondja
a fogós bába is mondja
s az őrült ifjú nő
a gyermekét lángon sütő
bébi tüzelek
18.
a sérves atléta mondja
a Guernicai Picasso mondja
feleségem bútora
bébi tüzelek
19.
a röhögő hiéna mondja
a honvágyó lengyel utcaseprő mondja
a Klán embere
- fáklyát hord keze - mondja
bébi tüzelek
20.
a kínai füvesember mondja
a keresztény hitvédő mondja
a kutya a béka
egy farönkön ülve mondja
bébi tüzelek
21.
a rókavadász ficsúr mondja
a rémséges lepke mondja
az átkozott köcsög
ki egyre csak köhög mondja
bébi tüzelek
22.
a pápista lelke mondja
a kopogó szellem mondja
Jack mondja Jill mondja
a dombon legurulva
bébi tüzelek
23.
a bölcs cirkuszi légy mondja
a tengerész nyílt vízen mondja
a Daily Mail embere
s halott menekültje mondja
bébi tüzelek
24.
a nászra váró Zulu mondja
a büszke kenguru mondja
a koala a hangyászka
és a kacsacsôrû emlôs is mondja
bébi tüzelek
25.
a kegyvesztett falusi plébános mondja
az őrült gitárnyűvő mondja
a beatnik a békecsősz
a bürokrata mondja
bébi tüzelek
26.
a zavart éjféli vándor mondja
Garcia Lorca mondja
az orgyilkos Walt Whitman
a büdös szájú mondja
bébi tüzelek
27.
a borkóstoló orrával mondja
a tűzoltó gatyában mondja
a gyalogos a lovas
a sztepptáncos lábujjhegyen mondja
bébi tüzelek
28.
a szépségben a fenevad dühöng
a selyemfiú ingatlanügynök
a gyöngyhalász az éhenkórász
a kómás lány mondja
bébi tüzelek
29.
a vén rock and roller
és kétüléses rollere
a rajongó hátsó ülése
és undorító terve mondja
bébi tüzelek
30.
a menstruáló zsidónő mondja
az ideges stewardess mondja
a géprabló a kiránduló
a ravasz kasszafúró mondja
bébi tüzelek
31.
a sportkommentátor mondja
a vén alligátor mondja
a teniszcsillag ütőjével
a mihaszna felöltőjével
bébi tüzelek
32.
a hentes bárdjával mondja
a vad kosárszóró mondja
a hajszolt bokszszakíró
és az üvegálló bunyós mondja
bébi tüzelek
33.
az ősz városi rikkancs mondja
a megrögzött hazug mondja
a dévér a szardínia
a pisztráng a folyóba'
bébi tüzelek
34.
a haditudósító mondja
a lelkes és a levert mondja
a műszerész és a gyászhuszár
és a horgász mondja
bébi tüzelek
35.
az Alvilág pásztora mondja
a haszonleső hazafi mondja
midőn a csónak menekültekkel tele
elsüllyed a tenger mélyére
bébi tüzelek
36.
a szilikon-belőtt mondja
az rt. lakája mondja
a digó divatcézár
és a kínai riksakuli mondja
bébi tüzelek
37.
a bivalyerős fuvaros mondja
az elveszett űrhajós mondja
az ültetvényes a ferde zsaru
a kényszeres boltos mondja
bébi tüzelek
38.
a bécsi vérszívó mondja
a cowboy tábortüzénél mondja
a tv-játékos mondja
a jungiánus lélekbúvár mondja
bébi tüzelek
39.
Warren mondja Blixa mondja
a világosító s a mixer mondja
Mick mondja Marty mondja
mindenki a partin mondja
bébi tüzelek
40.
kócos pókiszonyos mondja
a rémült agorafóbiás mondja
az anya a fivér
az oszló szerető mondja
bébi tüzelek
(2003)
Nick Cave: Még mindig szeretlek
a ház körül zsaruk ólálkodnakbánatos szemekkel autók bámulnak
a hold nem tudja nappal van-e vagy éjjel
csúszkálunk zacskókba bújtatott cipőkkel
kávét adsz ki kér mindenkinek
van ki erre mutat van ki arra integet
le kellene feküdnöd már mondják neked
de te még ezt nem érzékeled
és azt mondom az álmos nyári esőnek
mikor fájdalmat már nem érzek
nézz engem akár őrültnek
de még mindig szeretlek
rejtsd el szemed rejtsd el könnyed
rejtsd el arcod szerelmemet
rejtsd el szalagod nyakkendődet
rejtsd el színes gyapjú kesztyűdet
rejtsd el csecsebecséd kincseidet
rejtsd el jól vágott tincseidet
rejtsd el emléked rejtsd el mindet
zsúfold be őket egy kartondobozba
vagy hajítsd ki őket az utca porába
hagyd ott szél eső hó prédájára
nézz engem akár őrültnek
de még mindig szeretlek
hívj engem édes és válaszolok
hívj de számodra hasztalan vagyok
ott állsz a lépcsőn fenn magadban
a korláton kezed virág a hajadban
a másik kezed hanyagul
csípődön pihen
álomba zuhanok nyári esőben
nincsen már fájdalom bennem
nézz engem akár őrültnek
de még mindig szeretlek
(2003)
Nick Cave. A házban az Isten (God In The House)
kábeleket huzalokat raktunkfát vágtunk tüzeket gyújtottunk
fénybe borult városunk
nincs már a bűnnek rejtekhelye
kis templomunk fehérre festve
s az éjszaka csendjében
mint egerek vagyunk nesztelen
kimondatott az ige
a házban az Isten
a házban az Isten
nem kell félni már
a házban az Isten
rongyemberek a Fehér Házban
komputercsalók az iskolában
drognyomoroncok diliházban
nincsenek ilyenek nálunk
kicsiny erő van velünk
de kellenek persze ők is nekünk
mint kóbor macskák az útszélen
és éjjel mind ott állunk térden
mint egerek nesztelen
már a házban az Isten
a házban az Isten
semmi kétségünk
a házban az Isten
üvöltő homók tolongnak
útonálló buzik pattognak
a leszbik ellentámadnak
ez kell a nagy városoknak
hejre a mi kis városunk
aranyos pici a főtere
s nő a polgármestere
politikánk szilárd de tiszta
most egy a házban az Isten
a házban az Isten
felbukkanhat egy napon
a házban az Isten
jó szándékú lódoktorok
libasorban menetelő
totalitátorok
a spicces a tátongó és az
elszállt vizel
nincs időnk nekünk erre
nulla bűnnek nincs félelme
fehér cicáink jóllakottak
éjszakában hancúroznak
és éjjel mind ott állunk térden
mint egerek nesztelen
mert kimondatott az Ige
Északról Délre futott le
senkinek sincs kételye
elszállt már félelme
feltartjuk karunk s üvöltjük csendben
Halleluja
a házban az Isten
előjöhetne végre
a házban az Isten
(2001)
Nick Cave: Tizenöt láb tiszta hó alatt (Fifteen Feet Of Pure White Snow)
Hol van Mona?rég elment
Hol van Mary?
magával vitte
de kesztyűt egyik sem vett
pedig 15 láb tiszta hó esett
Hol van Michael?
Hol van Mike?
Hol van Matthew?
Most hogy beesteledett?
Hol van John? mivel kint maradt
15 láb tiszta hó alatt
tedd le kérlek gyorsan telefonodat
itt vagyunk 15 láb tiszta hó alatt
intettem felebarátomnak
s ô intett nekem
de felebarátom
az ellenségem
karom csak integetett
míg végleg eltűnt alant
15 láb tiszta hó alatt
van-e itt
valaki kérem?
túl nagy a csend itt
lassan megfagyok
térdemen csüngnek
a jégcsapok
15 láb tiszta hó alatt vagyok
van-e aki érez itt alant
15 láb tiszta hó alatt
emeld fel kezed az égre
emeld fel kezed az égre
van-e itt csoda,
ó uram ó uram
doktor doktor
megszáll az őrület
ennél rosszabb napom
már nem is lehet
nem emlékszem
volt-e ily kábulat
15 láb tiszta hó alatt
hol van a nővér
gyógyír kell
megbénultam
nem érzek semmit sem
nincsen semmi mit
tolvaj vígan ellophat
15 láb tiszta hó alatt...
(2001)
Nick Cave. A Kert Kapui (Gates of The Garden)
Túl az Angyal repkény-fedte ablakainAz Atheneum Úttól a Katedrálisig
a templomkertben szédelegtem
egy bűvöletért leültem s nekivetettem
hátamat a kert kapuinak
hátamat a kert kapuinak
felszívódott apák beteg gyermekek büszke anyák
öngyilkos szeretők szökött rabok
közönséges csontokkal elvetélt tervekkel
összetört reményekkel teli vegyes dobozok
boldogtalan sorok
a kert kapuinál
a kert kapuinál
találkozzunk a kapunál
találkozzunk a kapunál
a kertben
a torony kúszó árnya alatt
St.Edmund tornya mondja az időt
megfordulok hogy megtaláljalak
a napon s lélegezni lássalak
élőn a kert kapujának
dőlve
hagyd az angyaloknak a régi helyeket
a katedrálisőrzést a szenteknek
hagyd a holtakat a hideg föld alatt
kezében Isten megtarthat
s kinyitjuk a kerti kapukat
(2001)
Nick Cave: S nő a sötét (Darker With The Day)
úgy gondoltam most végső útra indulokmár csökkentek körülöttem a tömegzajok
befogták fülüket az áldott szomszédok
látom a kapunál hogy rám ömlik rémült arcuk
egy zárszót kerestem valami véget
reményem kisiklott az idő futott
barátaimat láttam kiket sugár égetett
és másoknak kiknek fény nem jutott
vonszoltam magam végig az utcán legjobb cipőmben
egy templomnál megálltam a tömegen áttörtem
mögöttem öleltek lábamnál lihegtek
egy magányos toronyfelhő forgott velem
leültem bent s Istent kerestem
bőrkötött képeskönyv lapjait kutattam
vérben szendergő gyapjas bárányt leltem
s kopoltyús Jézust horogra akadtan
Kedves
már oly rég
hogy elmentél
s csak annyit mondhatok
napról napra nő bennem a sötét
Ismét az utcán láttam egy nagy mosolygó napot
a Jó s a Rossz napján minden ragyogott
úgy éreztem a legjobban az pusztított
ki a kettő közt dönteni nem tudott
amatőrök dilettánsok szajhák cowboyok klónok
az utcákon nyögnek a kis Cézárok
faszok s Napóleonok
vasbetontömbök és bunkofonok
ujjukon számolók morzsás homlokok
a kertedben virágaid között jártam
magnóliák kamillák azáleák illatában
a tömegpánikban láthatatlan álltam
oly szép voltál a növekvő forróságban
füstöt éreztem tüzek gyúltak a mezőkön
az emberek csak mentek betemetkezve
repedt a kő és ásított ránk a föld
undorodva kimerülve
Kedves
már oly rég
hogy elmentél
s csak annyit mondhatok
napról napra nő bennem a sötét
az utcák megfagytak jövök és megyek
vággyal telve de miért nem tudom
apám a mélyülő hóba süllyed
ahogy bent kint lent fent magamat hajtom
(2001)
Nick Cave: És nem búcsúzunk többé már (No More Shall We Part)
és nem búcsúzunk többé már
nem lesz ily rossz napod
s nem mondom szívem soha többé
elhagytál s egyedül vagyok
és nem búcsúzunk többé már
összeérünk lakat a csengőn
s nem mennek levelek többé
tél mélyén kesergőn
és nem búcsúzunk többé már
a csatabárdok sírba szálltak
szívedhez szól sok dalos madár
feletted fészkek ágak
s nem búcsúzunk többé már
vezérláncod elcsendesült
s a lelkedhez szóló sok madár
álomba merült
uram maradj velem
ne hagyj el
sosem leszek szabad
ha most nem leszek
uram maradj velem
el ne hagyjál
sosem voltam szabad
a szó hova száll
nem búcsúzunk többé már
nem búcsúzunk többé már
(2001)
Robert Smith: Pontosság (Accuracy)
egy szobában ülünk
egymás mellett
rossz útra vezetlek
etetlek
pontosan
pontosan
szemembe nézel
mosolygunk mindketten
megölhetnélek
egyszerűen
pontosan
pontosan
gyakorlunk egész nap
tükör a falon
(1978)
Robert Smith: Egy másik nap (Another Day)
a nap lassan felkel
egy másik napon
a keleti ég lehül
vízszínű tél
szürke árnyak
valami
valami
megdermeszt
bámulom az ablakot
mereven
hogy elteljen a nap
a vízszínű tél
a szürke árnyak
(1978)
Robert Smith: A függőkert (The Hanging Garden)
lények ölelkeznek az esőben
formátlanok ismét a sötétben
a függőkertben
ne beszélj kérlek
a függőkertben
nem alszik senki sem
egy függőkertben
elkapom a hold foltjait
kezemnek angyalformája lesz
az éj hőségében
az állatok üvöltenek
az éj hőségében
álomba lépnek
zuhanj zuhanj zuhanj
a falakra
ugorj ki az időből
zuhanj zuhanj zuhanj
ki az égből
rejtsd el arcom
míg az állatok ordítanak
egy függőkertben
(1980)
Suzanne Vega: Kifelé nézek (I Look...)
ó kifelé nézek
felel a sötét
fehér hópelyhek lebegnek
céltalanul a semmi felé
gazdag fehér
fekete bársony
teljesíti be a fényt
(1972)
Suzanne Vega: Szent Klára (St.Claire)
szólítsd e szentet
s égő gyertyája
óvja meg őt míg
hazahozza lába
festett szobor
tartja a lángot
szegények szentje
kit férfi vágyott
ázott kismadár
siess már haza
repülnék veled
szellő sodorna
sokasodó lelkek
tűznél melegszenek
de titkok előttük
a vágyott rejtelmek
vadon nőtt fű tapad
a folyó partjára
mikor elfut a hó
a tavasz sugarára
mezítláb fázik
lanttal a kezében
út menti álom
férfiak szívében
szólítsd e szentet
s égő gyertyája
óvja meg őt
míg hazahozza lába
(2001)