Rock és kortárs poézis

Rock-költők, kortársak, elődök on-line antológiája GNL magyarításban.

Volt egy álmom Mr. King

Ugye megbocsát

Behatoltam

Egy szent kertbe

És a szirmok lehulltak

mint cukorkák csurrantak ki

és a természet kiáltott

Gandhi Gandhi

És a természet kiáltott

Gandhi Gandhi

Mikor kicsi volt

Félt a sötéttől

Anyja őrizte

Imádkozott érte

S míg aludt a lámpa égett

Nővéreiről álmodott

Kik fehér muszlinban

Körtáncot jártak

Félt a sötéttől

És a lámpa égett

Anyja őrizte

S míg aludt imádkozott érte

Szirmokról álmodott

Mik égették a torkát

Megette az égve lehulló

Virágokat

Égve hulltak le a virágok

Fiatal lányok hajából

Suttogott

Istene fülébe

Tegyenek így a gyermekek is

Tegyenek így a gyermekek is

És a lámpa pislákolt pislákolt

És anyja elfonnyadt mint Jób

És álmodva hevert ott

És hulltak a szirmok

És Tilak trombitája

Megszólalt

És a szirmok hulltak

Mint cukorkák csurrantak ki

És kiáltozott a tömeg

Gandhi Gandhi

Gandhi Gandhi

Volt egy álmom Mr. King

Ugye megbocsát

Behatoltam

Egy szent kertbe

És a szirmok lehulltak

mint cukorkák csurrantak ki

és a természet kiáltott

Gandhi Gandhi

És a természet kiáltott

Gandhi Gandhi

Hé kisember

Ébredj álmodból

Vidd a sokaság közé

Vidd a sokaság közé

Törékeny volt s félénk

ám esze

eleven volt

eleven volt

amint a szent igék

a földnek

a földnek

porába firkálódtak

éljen soká a forradalom

és a rokka

és egy maroknyi só

egy maroknyi só

az érinthetetlenek

mint cukorkák csurrantak ki

és szólították őt

Gandhi Gandhi

Isten gyermekei

Kezük cukorkával teli

Szólították őt

Gandhi Gandhi

Érzed bánatunk

Odaadás embere

Tarts az élőkkel

Tarts az élőkkel

Ébredj fel

Álmod hálójából

És kúsznak kúsznak egyre fel

A fiatal lányok

Hajzuhatagán

És arany virágain

Mind szétcsurrantak

Mint cukorkák csurrantak ki

És kiáltozott a tömeg

Gandhi Gandhi

Hé kisember

Ébredj álmodból

Vidd a sokaság közé

Vidd a sokaság közé

Egy

Két

Három

Négy

Ezer millió ember

Tömeg

Tömeg

Tömeg

Volt egy álmom Mr. King

Ugye megbocsát

Behatoltam

Egy szent kertbe

És a szirmok lehulltak

mint cukorkák csurrantak ki

és a természet kiáltott

Gandhi Gandhi

És a természet kiáltott

Gandhi Gandhi

(2004)

el nem

menni

zavart

bőrnek lenni

ó

sírni

nem kiáltani

oly gyászos az

hogy a galamb kacagja

zihálásodat

ó

nem birtokolni

nem itt lenni

de elhagyni

az egyenlítő-ragyogást

aki rongyokban

átsétált

a csupasz ködön

aki átsétált

a világ hajlatain

morzsolt csontokkal

kifakadt hússal

kinek jaja

nem repült el

hogy sántán köszöntse

az ihletett eget

aki őrülten botorkál

ott hol a szentek elfogytak

a Délkereszt alatt

(1996)

bőrcsizmát viselt

kölnit lehelt

tükör volt ablaka

csak ült s nem felelt

nőttön nőtt a

kert körülötte

skarlát és bíbor

kármin és kék színbe

hol jött hol ment

majd elment messze

hervadt virág lett

a kertnek pecsétje

a kert falára

legendát írtak

senki sem jöhet

míg nincs ki maradhat

(1972)

a következmények vagyunk

nem szeretők inkább szeretettek

kenyeret törünk Péterrel

mint a többi hűtlenek

Innuendo az anyanyelvünk

a tagadás nyelvjárása ez

az éhségre száz a szava

a vágyra is száz a szava

szerelemre száz szava

gyökértől ágig felhőig égig

és egy lépés alant

e szavak értelmét keressük

de a reménytelen akaratra

csak más szavakat lelünk

túl szótárunk határain

homályos pontok

ajánlják magukat

a szív sötét talaján

mesélnek túl a közönyön

de minden hittől messze

A Gyász Úrnője

a Gyíkok Völgyéből

szétszórt lelkünk

őrízetlen zugából tör ránk

oktalan hódító

míg mi ostobán vergődünk

a ma is a múlt bölcsességei között

próbálunk

igazat szólni

ha nem

igazságosat

eltünt dolgokról

eltünt helyeken

eltünt szavakkal

egy eltűnt dalban

és valahogy

összehozzuk

hogy megtaláljuk

(1991)

fekete léggömbökre

fénytollakkal a sötétben

költők söprik a mondat-

lépcsőket rőt söprűkkel

és emberi hajrongyokkal

fehérarcú költők zuhantak

le madárkalitkában

macskaemberre várva

költők s szegényfiúk égettek

ünnepi cicomát hogy melegedjenek

a város szélén Szentestén

elmerülni - úszni

ha úszni - szállni

és szállni szállni

miként Irving

a homályos fekete költő

aki naivul leugrott

65-ben a Golden Gate-ről

rózsákkal kezében

hogy fennmaradjon a neve -

meséjét köddudák mondják el

koronázási gyertyák

napudvar fáklyafénye

édes vándordalt adj nekünk

költők esküsznek az egybeesések

leheletére s géniuszára

odavetett sorokkal

költők szó-processzorokkal

végtelen revíziót mutatnak be

a rögtönzést megközelítve

költők sorolják konkrét rímekbe

az otthon észleléseit

feltárva a dolgok zenéjét

költők mutatják be a nyelv

tüdejének és májának mélybuja

keresztmetszetét

hús szárad az

áldozati gyapjú

bőrén

lábszár fartő

s egy darab borda

de az adag füstté

lesz Isten orrlyukában

s a férgeket eteti

a szó gyökerein

koronázási vér

fényudvar fáklyája

gyors távozó dalt adj nekünk

költők költőkkel katolikusok

vagy anglikánok lesznek

agnosztikus pályájuk csúcsán

költők tantrikus extázisban

kék gőzt fújnak ki

koponyájuk tetején

költők keleti istenség

névjegyeit gyűjtik

Dharmakayar kemény

rágógumiját rágva

költők álomdeszkával

írják át a lélek mély szövegét

csalhatatlan igazsággá

minden halott

semmi sem halott

oly kiteljesedve tér vissza

mint soha

az ellentmondásoknak

nincs mit mondaniuk

csak kérdeznek

senki sem törődik a verssel

csak a költők és a

nyomdatulajdonosok

koronázási vér

a fényudvar áradata

kedves vándordalokkal szenved

költők költőkkel engedelmeskednek

a parancsnak hogy megújuljanak

ha nincs is új ötletük

költők költőknél többek lesznek

ha szigorúan alkalmaznak

strukturális nyelvelméletet

költők költőknél kevesebbnek születnek

de költőkké lesznek

mert költővé válni kell

Ezra szárnyain felemelkednek

hol a levegő súlya

nem bírja el őket

egykor Mennyország volt

egykor forróság volt

édesnagy öröm

és ünnep

a mélységes angol

nyári gödörben

megelőzve az illatos őszt

míg jött a tél

eltörölve a szabad

napfényt

koronázási tej

fényudvar fáklyadala

édes vándorfényt kölcsönözz nekünk

költők gyakorolnak hétféle

kétértelműséget

kutyapelyhes mámorágyakban

költők hírhednek el

pályájuk jeles alkalmain

nyilvános részegséggel

költők forralnak vizet hajnali 4-kor

hogy kifőzzék tollaikat mielőtt

leírják Isten nevét

költők cserzik ki a frissen

lemészárolt kritikusok bőrét

hogy sűrű betűkkel írják le baszdmeg

olcsó a papír

a szív és a toll

úgy dolgozik neked

mint bárkinek

de gondold el

mit jelent

másokhoz szólni

a nyilvánosság előtt

kik nem ismerik

szeszélyes lelkedet

koronázási sár

fényudvar lehullása

komoly dalt adj nekünk

költők akik csak a legfontosabb

szavakat nem húzzák alá

végső tömörséget keresve

költők kik kisbetűvel

írják az "ént"

szerénységet mímelve

költők akik elvetik a nagybetűt

pedig csak önmagukról beszélnek

költők kik sok "Énnel" fűszerezik

versüket és nem övék

egyik sem

hogyan segíthetünk

magunkban higgyünk

gondoljuk el mik voltunk

és mivé lehetünk

tele finom őrülettel

mit idő s körülmény mérsékel

szavakkal felfegyverzett

nagyszerű haraggá?

koronázási máglya

napudvar robbanása

vándordallal riassz minket

költők kik csatornába

aprópénzt ejtettek

s gumival halásszák ki

míg nyöszörögnek

költők kik azt hiszik

Isten dactilusban beszél

s költői imákat költenek

panaszkodnak a költőkre

akik kilóra eladják magukat

csalás az egész vallják be

de ki figyel oda?

panaszkodnak a költőkre

kik fürdőnadrágban ülnek

kártyavárakon a

Húsvét vasárnapi holdon

felkelt - felkelt

bele Balboa Csendes-

óceáni képébe

habnyakkendőn rángatott

hullámok

kétszer visszavert fény

csillogtatja az

izzó ordítást

a tenger torkát

szélesre tárja az égnek

koronázási gyertyák

napudvar fáklyafénye

édes búcsúdalt adj nekünk

és egy kardnyelvet

hogy szétrobbantsuk

a mély profán gyulladt sebeket

(1999)

és akarom
hogy szépséged
elrejtsed
minden szem elől
csak nekem add
nőiséged
s ne hallják nyöszörgésed
mikor felcsigáznak
gyermek-érintések

igaz leszel velem
és nem
hűtelen
szoros köpenyt sző
neked
kedvességed
nem lesz férfi
ki megérti
suttogó vad parancsaid
a gyermekkortól az éjszakáig

mitől fogy a hold
egy férfi felett
s visz ajkadhoz
áradó lelket
s megdermeszti kemény
emlőidet
s hallja nyöszörgésed
mikor felcsigáznak
gyermek-érintések

s akarom
kacsints rám
akarom
gondolj rám
akarlak rajtam
akarlak alattam
hogy felébredj
akarlak fátyolban
légy félénk
s légy ügyes
légy fenevad
és szemérmes

légy bolond
és bölcs belül
maradj itt
maradj kívül
fésüld ki hajad
hagyd meg fürtökben
a világ kell egészben
nekem!

(1984)

bánattal jöttem hozzád
azt mondtad: kenyérrel jöjjél
nem tudtam élni sem már
te a holtakhoz felvettél

felsöpörtem márvány termeket
te a pincébe küldtél
álmoktól távol tartottál
amíg ráébresztettél:

nem én vagyok aki szeret
a szerelem ragad meg
teli csomagom vele
de feladni nem engeded

s amikor érintésed éhe
a vágyból felszínre jő
azt súgod: eleget szerettél
hadd legyek én a szerető

(1999. szeptember, Hydra, végleges változat 2000 július)

jöttél és megfogtál reggel
mint egy szelet húst két kezeddel
csak a magányosok tudják
hogy mily jó mily édes ez
álmomban levegőtlen
birtokoltalak bekötött szemmel
majd felébredtünk te meg én
ezer csókoknak mélyen

szerettelek mikor kinyíltál
mint liliom-napsugár
de már rég múmiává tettek
a merevítő esőcseppek
ki téged jegesen szeretett
alkalomadta testéből
jelenből és múltidőből
ezer csók mélyéből

még a gyönyörben mártózom
de partraszállni kész vagyok
kiszáradt sodrást találnak
a ragadozó szárnyalók
révbe értünk ím ketten
csak ne párologjunk el
megfulladok ha kell menten
ezer csóknak mélyében

csábíthasz még hisz tudod
végtelenül lehetsz csaló
de a törvényen túl nekünk
nem lesz sem hit sem jó
de ha dalolnak az egyetlen
végtelen benső tűzhelyről
elolvadok egy újabb éjben
az ezer csóknak mélyéből

a Toronyban bűvész vagyok
varázskortyot kapok
meg nem szökhetem soha
lusta és gyenge vagyok
de az éjszakák örökké tartanak
szelid szegénységünkben
egyesült szívünkkel ugorjunk
ezer csóknak mélyébe

vágtató pónik virágzó lányok
a kocka elvettetett
nyersz még de jön az óra
a baraka elszelelt
kényszerű békét kötsz
múltadra nincs bocsánat
élsz életed nem álom már
az ezer csók mélybe fulladt

még most is a vörösbor tüzel
csak lassúra táncolok egyre
ha felcsendül a búcsú dala
szívemnek nem utolsó estje
s ha sok út vár még rám
s sok igéretet tervezek én
letörlöd őket mind
az ezer csók legmélyén

egyszer halálangyal vagy
Szentséges Vigaszom
egyszer a Megváltó Lehelete
majd a belseni Borzalom
nem kell bukfenc nem kell tévút
a csellengő szerelem ellen
mit tanúsítunk időben s vérben
az ezer csók mélyében

(2000. május)

ha szeretőre vágysz
mindent megteszek
ha más szerelem kell
maszkot öltök neked
ha társra vágysz csupán
fogd meg csak a kezem
ha ütni-verni akarsz
állok elébed
itt vagyok Neked

ha bokszolót imádsz
ringbe szállok érted
ha orvosodra vársz
megvizsgálom mindened
ha kell egy sofőr melléd
vagy utazni kívánsz
tudod megteheted
itt vagyok Neked

a Hold túlontúl fénylik
a lánc nagyon szorít
a vad nem alszik vonít
felidéztem
minden ígéretem
mit mind megszegtem

de egy férfi  nem kaphat vissza
egy asszonyt térden csúszva
hozzád kúszom kicsi
lábad elé újra
kiüvöltöm szépséged
mint egy veszett kutya
szívedbe marok
széttépem takaród
s azt mondom kérlelve
Neked itt vagyok

ha megpihennél az úton néha
vezetek helyetted
ha egyedül rónád életed
eltűnnék belőled
ha apa kell gyermekednek
vagy csak sétálni akarsz
a homokban velem
itt vagyok Neked

(1988)

Dylan az egész teremtés elleni Egyénről szól

Beethoven egy emberi ököl a villámló felhőkben

A Pápa az abortuszról és a holt lelkekről szól

Amerika nagy ország tele

Cowboy-okkal Indiánokkal Zsidókkal Négerekkel és Amerikaiakkal Keletiekkel

 Chicanókkal felhőkarcolókkal Niagara-vízeséssel acéllal

malmokkal rádiókkal hajléktalanokkal konzervatívokkal ne feledd

Oroszország a Cárról Sztálinról költészetről titkosrendőrségről

kommunizmusról hóban járó mezítlábasokról szól de ez nem Oroszország csak egy felfogás róla

 Felfogás arról hogyan nézzünk a Holdról a Földre anélkül hogy leszállnánk oda 

A Hold szerelemről és vérfarkasokról szól meg Poe-ról

Poe a Holdra néz a Napból vagy a temetőbe

Minden szól valamiről egy sovány filmproducerről vagy egy láncdohányos tuskóról

 A Világ túlnépesedés birodalmi inváziók biocidium genocidium testvérháborúk

 éhezés holokauszt tömegsérülés és gyilkosság magas technológia

Szupertudomány atom nukleáris neutron hidrogénszennyezés sugárzás

Irgalmas Buddha alkímia

A kommunikáció monopólium televízió rádió mozi újságok szövevénye

a Földön bolygóméretű cenzúra

 A Világegyetem a Világegyetemről szól 

A közönség az üdvözülés a hallgatóság a szex lelki torna

nosztalgia a Gőzgép és a Pony Express iránt 

Hitler Sztálin Roosevelt és Churchill a számtani és mértani egyenletek 

a kémia, a fizika és a káosz-elmélet 

Kit érdekel hogy mindez miről szól? Engem! 

Edgar Allan Poe-t! Shelley-t! Beethovent és Dylant!

Érdekel?

Szólsz valamiről vagy csupán tíz ujjú kétszemű emberi lény vagy?

(1996)

Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! Szent! A világ szent! A lélek szent! A bőr szent! Az orr szent! A nyelv és a farok, a kéz és a segglyuk szent! Minden szent! Mindenki szent! Mindenütt szent! Mindennap, mindörökké! Minden ember angyal! A segg mint a szeráfok szent! Az őrült szent mint te miként lelkem szent! Az írógép szent a vers szent a hang szent a hallgató szent az ext= 1zis szent! Szent Peter szent Allen szent Solomon szent Lucien szent Kerouac szent Hunckle szent Borroughs szent Cassady Szentek az ismeretlen szenved koldusok szentek a szörny emberangyalok! Szent az anyám a diliházban szentek a kansasi nagyapák farkai! Szent a morgó szaxofon szent a bop apokalipszise! Szentek a jazzbandák a marihuana a hipsterek a pejot békepipák és dobok! Szent a felhkarcolók és a járdák magánya! Szentek a milliókkal teli kávéházak! Szentek a titokzatos könnyfolyók az utcák alatt! Szent a magányos pusztulat! Szent a középosztály báránycombja! Szentek a lázadások őrült pásztorai! Aki bírja Los Angelest, az maga Los Angeles! Szent New York Szent San Francisco Szent Peoria és Seattle Szent Párizs Szent Tanger Szent Moszkva Szent Isztambul! Szent idő mindörökké szent öröklét az időben szentek az órák az időben szent a negyedik dimenzió szent az ötödik Internacionálé szent a Moloch angyala! Szent a tenger szent a sivatag szent a vasút szent a mozdony szentek a látomások szentek a hallucinációk szentek a csodák szent a szemgolyó szent a szakadék! Szent megbocsátás! irgalom! könyörület! hit! Szent! A miénk! testek! szenvedés! nagyság! Szent a lélek természetfeletti extrabrilliáns intelligens kedvessége!

(1955)

Szállj szembe kormányokkal Istennel

Maradj felelőtlen

Csak azt mondd, amit tudunk és elképzelünk

Az abszolút kényszer

A változás az abszolút

A közönséges lélekben örök érzékelések vannak

Figyeld meg az élénkséget

Figyeld meg, amit észlelsz

Ragadd meg gondolkodásodat

Az élénkség önmagát válogatja

Ha nem mutatkozunk meg másnak, azt írunk, amit akarunk

Emlékezz a jövőre

Csak magadnak adj tanácsot

Ne idd magad halálra

Két összeütköző molekulának megfigyelőre van szüksége, hogy tudományos adat váljék belőle A mérőeszköz az Einstein utáni fenomenális világ látszatát határozza meg. A világegyetem szubjektív Walt Whitman a Személyt dicsőítette Megfigyelő, mérőműszer, szem, szubjektum, Személy vagyunk A világegyetem személy A belső koponya ugyanolyan széles, mint a külső koponya A lélek külső űr Aki az ágyban magában beszél, hangtalan Az első gondolat a legjobb gondolat A lélek szerkesztett, a művészet szerkesztett Maximum információ, minimális szótagszám Sűrű szintaxis, szilárd hang A beszéltnyelv intenzív töredékei a legjobbak A mássalhangzók adják a magánhangzók értelmét Kóstold a magánhangzókat, értékelt a mássalhangzókat A tárgy attól függ, hogy a nő mit lát Mások ahhoz mérhetik látomásaikat, amit látnak Az izzás véget vet a paranoiának.

(1986)

volt egy király ki uralta a földet
parancsolt felségeset
egy skarlát sas ezüst szeméből
ezüsttel szórta be a népet
Ó Anya mesélj még...

miért hagysz itt hogy
gyermekdalon függve várjak
minden ragyog ha elolvasod
a fekete ákombákomokat

lépj át a sodráson
facipővel
csengess a királynak
legfrissebb hírekkel
ezer ködlovag magasabbra
hágott
mit valaha mert

álom és ábránd
mást jelent ám

mióta e szobában élek
babaház-sötétben ősillatot érzek
és a tündérmesék
napfényes felhőre ültetnek
hogy csak
lebegjek

Ó Anya mesélj még...

(1967)

eltáncoljuk múlatjuk
a hüllő nyarat
sokáig itt maradnak
mielőtt távozunk
egy márvány kövön
lebarnulnak
a behódolt város
forró hőségére
haragszanak

a birodalom a miénk

(1969)

abban az évben különös energia látogatott hozzánk

amikor éjszaka-rádió létezett és átvette a hatalmat

mi pedig belegabalyodtunk pókhálójába

a statika elfogyasztott a félelem lesújtott minket

kiszívtak minket egy mélységes álomból

és felébresztettek minket alkonyatkor

aggódó kertészek

akik egy nyirkos dzsungelen kényszerből

végigvezettek

hogy lássuk amint a havas hegyek

csodálják a tengert

széles csillogó tengerpart a hideg cicomás holdban

meztelen párok rohannak nyugodt lankáin

és nevetünk mint édes bolond gyermekek

akik boldogok ártatlan párnás agyukkal

a zene és a hangok mind körénk gyűltek

válassz

énekelnek a vének

az idő eljött újra

a hold alatt

a régi tó mellett

lépjünk be a finom erdőbe újra

gyere velünk

lépj bele az égő álomba

minden darabokra hull

és táncol....

....fagyott pillanat a tóban fennakadt

elloptak egy kést

meghalt a kígyó

ismerem a lehetetlen tengert amikor a kutyák ugatnak

halálmadár vagyok förtelmes éjjeli dögevő

indiánok hevernek szétzúzva a pirkadat autóútjain

szellemek nyüzsögnek a gyermek gyenge

tojáshéj-lelkében

a vízesés alatt

a lányok visszatértek

egy átjátszott nyár után

raboljuk el a mindentlátó szemet...

miért vesz körül téged a gondolatom?

miért kérdezik a csillagok,

miként hasonlíthatnának rád?

minden lágy-vad igéreted szavakba veszett

örökké szálló madarak...

téli kép szerelmünk elég

ülünk az ágyban

beszélünk dohányzunk

holtakat számolunk

és reggelt várunk

visszatérnek-e a jószívű arcok?

az ezüst-erdőből kijuthatok?...

(1970)

Íme a nagy

üvöltő Xtus

Lusta Mária

felkelnél vasárnap

reggel?

"A film öt perc múlva kezdődik"

- közölte egy lelketlen hang

"Akiknek nem jutott ülőhely,

várják meg a következő előadást"

lassan, lágyan vonultunk be a terembe

Az előadó széles volt és csendes

Amint leültünk a sötétben

ismét megszólalt a Hang:

"A ma esti műsor nem új. Láttátok már számtalanszor"

Láttatok

születéseteket,

életeteket, halálotokat

talán emlékeztek is mindenre

- jó volt, amikor meghaltatok? -

egy új filmre elég-e?

mint egy ököl

sújtott le ránk

egy fémes fecsegés

elmegyek innen

hová mész?

a reggel túlsó oldalára

könyörgöm ne hajszoljátok

a felhőket

a templomokat és a pagodákat

ágyéka úgy fogadta be őt

mint meleg

baráti kéz

minden rendben

a barátok mind eljöttek

mikor láthatom őket?

ha elverheted éhedet

nem vagyok éhes

ha elvertek téged

ezüstös folyam ezüstös kiáltás

lehetetlen gondolkodás

jönnek a komédiások

nézd hogy mosolyognak

figyeld mint táncolnak

egy indián mérföldön át

nézd mozgásukat

micsoda zuhanás

tartsuk meg őket

a szavak elrejtőznek

a szavak rohannak

a szavak sétáló botoknak látszanak

ültesd el őket

kihajtanak

és hullámoznak

mindig a szavak embere

maradok

madárnak be nem válok

de tudom jól

el nem mehetek

ha egy dollárt le nem teszek

és újra mondom

jól megértetted

üzemanyag nélkül

nincsen étel

jöjjön csak a harsány ír

ki megoldotta nyelvemet

hogy üvölthessek

ó lány

bogozd ki

fájdalmas  fésűdet

ó fájdalmas lélek

bűn belső bokraink

vaksötétjében

(1970)