Patti Smith: Áldás (Grant) - részletek
Azt hiszem, sábbátkor, a pihenés napján találták fel a zűrzavart. A teremtő elszunnyad és álmodott. Ez volt az első alvás és az első álom. Isten álma. Az eredendő Pandora. A szellem tudatalattijából szörnyek és művészek keltek ki. Mesterek és az arkangyal…
..számára az volt a nap, amikor teljesen elmenekült a teremtményeiből fakadó szociális kötelezettségeitől, a jó és a rossz dilemmájától, az élhetetlenektől. Ez volt számára az értékes igazság ideje. Az álom ideje…
…Képzelődöm és álmodom. Isten alszik. Apám keres. Isten felébred, felfedezi őt, és megöleli. Íme az apa – King Kong és az apám – az aranylény.
…Számomra a Bábel tornya behatolási szimbólum. Annak a pillanatnak a szimbóluma, amikor az embernek Isten közelségére való vágya oly erős lett, hogy megszállta álmait. Ismerek egy embert, akinek álmait ugyancsak megszállták, és igaz hitemre mondom, hogy senki sincs közelebb istenhez apámnál.
(1976)
Laurie Anderson: Éjszaka Babdadban (Night In Bagdad)
Ah, oh olyan csodás mintha július 4 lenne Mint egy karácsonyfa Mintha szentjánosbogarak hemzsegnének az égen Reméltem hogy jobban le tudom neked mindezt festeni De nem tudok igazán jól beszélni mert rajtam van ez az átkozott gázmaszk Kirakom hát a mikrofont az ablakon kívülre hátha egy kicsit jobban hallak És csak egy kérdésem van: igazán szeretsz engem? Csak amikor táncoltunk. És az olyan szép volt. Mint egy július 4. Mintha szentjánosbogarak hemzsegtek volna az égen.
(1994)
Kategóriák: Laurie Anderson Címkék: szerelmes
írta: GNL
Robert Hunter: Mivé lett a gyermek (What's Become Of The Baby)
Viola hullámok robbannak nevetnek
szivárványszárnyú madarak a nap körül szállnak
napharangok zuhognak folyékony bőségben
Delfin-nyergelő sellők hajnalt hasítanak
Mivé lett a gyermek
e hideg december-reggelen
Lében fagyott dalosmadarak
a földre lebegnek
kitörölt álom-foszlányok
hívnak; semmiből jön a válasz
térj aludni gyermek
mindig-végtelen álmodba
Kristály-ablakok
vízesés-szemek szikráznak
Khan jégbarangjai ragyognak
de hol járt az illúzió tükörföldjein
a gyermek a tökéletes hajnal
Mivé lett a gyermek
e hideg december-reggelen
rohanó napritmusok
feltámad a világ
Odin szemének foglya
Allah imádkozz ahol vagy
Mohamed emberei a káprázó vizektől
mind megvakultak
Seherezádé meséket gyűjt
arany-képzelet lehullott szirmaiból
de hol van a gyermek
ki a napharangokkal játszott
és a rím-régiókba
felhőbárányt hajtott
Sír a
déli szél partra vetve
ólomtájba veszve
ábránd-láncokba verve
élők s holtak rosszkedve
(1969)
Zene: Grateful Dead
Kategóriák: Robert Hunter Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Újévi haikuk
1
képzelt küszöböt
lép át az idő útja
mindenség bennünk
2
alászálló nap
álom-hegyét kerülve
utolérheted
3
jég-néma ködfal
madárének szúrja át
fénynél erősebb
(Január 1-2, Sopron)
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Emma Shapplin: A vizen (Sur l’eau)
Menj, szerelmem, lángom
Vigyenek a habok
még ha el is révedek
hol a nádas vet árnyékot
Akkor is szeretlek
Menj, szállj lélek hulláma
menj szerelmem a vizeken
csak isten tudja, megóv-e minket
én szavaidat őrizem
akkor is szeretlek
egy szalmaforgács
egy kis fészek a vízen
csatázó rózsák
sodródó violák
végül lefekszem
ha merem
kettőnket
felemelem
könnyektől meztelen
törékeny bárka a szélben
elviszi félelmünket
legszebb ütközeteinket
tova száll
derűsen
látni véltem egy fehér szárnyat
dagad a hullám és ringat
hátán rabul ejti
kicsiny hajómat
úgy éreztem álmodom
tán hiábavalón
izzó csókodat az ajkamon
Göbölyös N. László: Meditációk látásunkra (XXX.)
Fenséges foltokkal szenteljék meg hét szín alatt áldott szaruhártyánk új szüzességét.
Izgatott íriszünk irgalmazzon a ránk kirótt rendnek.
Elzsibbadt zsákutcák kizsigerelt zsoltárok lapulnak meg lélegzet-vétkeink alatt.
Mikor hasítja ketté a Fény elménk táncba vitt borotvaélét?
Mikor engednek a húzódozó rések szabadság-látószögünk óriás léptékének?
Csődítsük össze a világosság középpontjába halandóságunk háromszögeinek tűvé tett csúcsait, kik jelzálogot vettek fel békénkre.
Söpörjük ki selymes pilláinkkal a bűnbánat kántáló kufárjait és általuk szőttessék újra templomunk meghasadt függönye.
Segítsük talpra fejtetőn álló éber éhségünket az élet sötétkamrájában.
Mint örökmozgó mandalák, úgy peregnek inni kívánó könnyzacskóinkba megélt merengéseink.
Tereljük az egyetlen kizárt ablak felé kételyeink ütközéstől szédült darazsát.
Töltsük fel kőből kiásott eleven koponyánkat a mögöttes tudás távolba látó tükreivel.
Tekintsünk fel szeretettel a szülésben elvérzett Mindenség-anya gyermekeinek gondoskodó most-vagy-soha mostoháira.
Takarjuk le egybeforrt Énünkkel a balsejtelmek vakító prizmáját mielőtt megszegi glóriás kenyerünket.
Olvassuk meg bogár-rebbenéseink leföldelt rezgésszámaival sorskerekünk sértetlen küllőit.
Tegyük részünkké hunyorgó fájdalmak helyett a Természet gyógyító tűszúrásait.
Kövesse nézésünk a Kezdetek körforgásait, hogy túlsodorja rajtunk hamis hordalékait a szembeszél.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Sandy Denny: Tengerészkapitány (The Sea Captain)
hogy tengerre szálljak
megszöktem a partról
felrepültem
az időt szelem át
azt hittem így égi utakra léptem
későre járt
lágyan fújt a szél
ó csendes volt az éj
óceán virágát szemléltem
a mindenség nem bántott engem
szállj még szólt nekem a kapitány
az óceánt szerette
de hajóját tűz emésztette
messzire kinyúlt két keze
hogy vágyait még megölelje
de nem maradt ideje
elindult át a széles tengeren
a hajóról felrepült
az időt szelte át
azt hitte láttam
a légben tovatűnt
(1970)
Kategóriák: Sandy Denny Címkék: Denny, Sandy
írta: GNL
Laura Nyro: Mosoly (Smile)
tél
oltsd el a lámpát
oltsd el a hangulatlámpát
hitetlen vagyok
de mosolyodban hiszek
szólok hozzád most kedves
borban ázik
a Mars s a csillagok
felkel a Mars
a csillagok között kel a Mars
mintha mély álomba vezetne utam
szerelmesek
kocsmai fény
mi jár eszetekben?
morzsák hullanak az égből
tüze és csókja
gyengéd erős őrült szerelmed
idegenek és hegyek
a repülő hóban fürdenek
a Mars felkelt
a világ beteg
megőrült papírom is
de szerelmünk a béke húrja lett
igen
(1970)
John C. Fogerty: Déjá Vu
Hallottad őket beszélni a rádión?
Próbáltad olvasni az írást a falon?
A Hangot magadban, hallottad valaha?
Olyan, mint a Deja Vu - nincs új a nap alatt.
Napról napra hallok felcsapni hangokat,
Suttogva kezdő, szajkózott foszlányokat,
Míg számoljuk hajóotthonunkban a holtakat,
A csatornák űzve tartják a pontokat.
Hallottad őket beszélni a rádión?
Próbáltad olvasni az írást a falon?
A Hangot magadban, hallottad valaha?
Olyan, mint a Deja Vu - nincs új a nap alatt.
Régi szellemeket megint szállni látok,
Botladoznak át a Nagy Mocsáron,
Hol a fény homályos ködbe vész,
Naponta más anyát sújt a veszteség,
Elveszítve drága gyermekét,
S a háborúnak nincs vége még.
Hallottad őket beszélni a rádión?
Megálltál olvasni az írást a Falon?
Te mondd: magadban a hangot
Egytől egyig meglátod mától?
Mint a Deja Vu - nincs új, új napon.
Mint a Deja Vu - nincs új, új napon.
(2004.)
Ford: Benke Rita
Göbölyös N. László: Hasis-mantra (Meditációk XLVI)
kell egy este
amikor az út keres engem
kell egy este
amikor senki sem választja szét a világosságot a sötétségtől
kell egy este
amikor egy ismeretlen nyelv hangzása is elég a megértéséhez
kell egy este
amikor a levegő megszilárdul és sátrat épít köréd
kell egy este
amikor olvashatatlanná válik hétmilliárd ujjlenyomat
kell egy este
amikor nem feszül tovább a Föld dobhártyája
kell egy este
amikor nem vakítanak a félhomályok gyújtópontjai
kell egy este
amikor törvényen kívül helyezik az anyagmegmaradást
kell egy este
amikor a holnapelőtt a távoli jövőbe tűnik
kell egy este
amikor az emlékezet emeletes fiókjaiból kiszórják az elkopott dallamokat
kell egy este
amikor csókot ígér az igazság mérleg-nyelve
kell egy este
amikor ráébredünk, hogy minden Tanítás a fattyúsorokban rejlik
kell egy este
amikor a Paradicsom mesterei kifüstölik a hamis prófétákat
kell egy este
amikor megcáfolják az Ős-Káosz szűz fogantatását
kell egy este
amikor egymásnak ütköznek a párhuzamos csigalépcsők
kell egy ellesett
este…
2011. 9.5. Port-el-Kantaoui
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: pszichedelikus
írta: GNL
Billy J. Armstrong: Hülye amerikai (American Idiot)
Hülye amerikai nem leszek
Nem akarok mániás nemzetet
Hallod-e a hisztériás éneket?
A rejtett reklám Amerikának betesz.
Köszöntsd az új feszültséget,
A mindent átölelő hidegséget,
Hol a minden nem jelenti: rendben.
A tévé holnapi álomképeit
Dafke sem fogjuk követni.
Unom, hogy bizonygatod:
Köcsög amerikai vagyok,
Hazafiasabbá nem tehet
Egy propaganda hadművelet
A téboly kora szólót énekel,
Hülye amerikai nem leszek.
A média kurvája az ország
A hírközlés áldozat-oltárán
A lüke Amerika segítségért kiált
Ford: Benke Rita
Kategóriák: Billy Joe Armstrong Címkék: politikus
írta: GNL
Monia Boulila: Elválás (Séparation)
mely zsarnoktól szabadítsam ki az
évszakok idejét és színeit
hogy elhidd nekem: szeretlek?
mely éjszakában bűvöljem el az álmot
és az őrület lovasait
hogy veled lehessek?
mely tükörtől lopjam el első
arcom örömét és vonásait
hogy megtaláljalak?
mely igéből szedjem össze a szerelem
szavait és magjait
hogy elcsábítsam a felhőket
és eső essen ajkaimra?
de itt járkálnak
alvajáró nappali fantomok
kényszer-szakadékok
szent égési sebek
képmutató tekintetek
mik elválasztanak…
így elbűvölöm az éji álmot
és az őrület lovasait
felnyergelek
és utolérlek!
(2010)
Pierre Reverdy: Négysoros (Quatrain)
A háború fényében
elítéltek ellenében
az üvegbörtönök mind
bezárultak szerelemben
(1944)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Emna Louzyr: Megmaradsz (Rimarrai)
megmaradsz álomnak
mely vállamra száll
maradsz árnyéknak
mely mint a
magányom elkísér
megmaradsz hangnak
mely mint a csendem
beszél hozzám
remény leszel
napok szabadítója
és megmaradsz susogásnak
mely ezeregy
történetet mesél
Emma Shapplin: Végtelen (Éternel)
végtelen füttyszó
repülő idő
a múlt a jelen a jövő
az örökkévaló nyomai
eltűnt égi csigalépcsők
ragyogás
a végtelen színe
az egyetlen szerelem óceánja
élet és halál lágyan érinti egymást
érintkezzünk egyesüljünk
ragadjuk meg egymást
és fussunk el
természet
igazi fenséges művészet
amelyből vétettünk
természet
a hangod visszhangja”
(1999)
Kategóriák: Emma Shapplin Címkék: spirituális
írta: GNL
Mediterrán miniatűrök (Meditációk XLVII)
1.
párafüggöny Afrika felé
álomittasan siklik
megnyert magasságunk
2.
egyek vagyunk
Egyetlenünkkel
imádkozó forgószelek
aritmiás táncrendjében
3.
szeret a szelíd este
jázmin-szirmok
nővé vált levegőjével
4.
és felölti ébredésünk
az Ég csiszolatlan
ékszereit
5.
mélységeit mutatja
belső égésű csendünk
a hasztalan háborgásnak
6.
lélek-lényem vitorlavásznára
festi szemem
a nyugalom vízrajzát
7.
hazatalálnak a kitárt
mellű fecskék
légörvényeink békességébe
8.
szélnek eresztett
elaggott vészjelzések
talán nem is léteztek
9.
megszámolom egy arcnyi
levélen az ereket
s ő megszámolja arcomon
az elsimult redőket
végül összeadjuk
felfedezéseinket
10.
testközelünkben a szent tükör
elömlő hajlata
meghitt morajlás délután-kék
11.
felleg-kehelyben
csepegteti magzatvízét
a várandós vihar
12.
lángra lobbant szürkület
bolygóink szerencsés
útonállása
13.
fehér fennségek öltik
körbe az ezüst-torkú reggelt
vibrálunk ezer suhogással
14.
borúval kecsegtetett az első
szeptemberi pirkadat
de hamar lerázta magáról
a gyáva sötétséget
mint tíz évvel ezelőtt
kettőnk horizontja felett
15.
valami készül
szétdobálja megint ruháit
a változó állandóság
16.
halászhajók motorkattogása
perelgető verebek
nászra hívó gerle
kérdőjel-madár félálomban
együtt hallgatnak
a fehér-arany izzással
17.
és lebegve ölelték egymást
minden-hullámaink
és lebegtetve ölelt minket
a naplemente előtti
lágy hullámverés
18.
egymásnak feszül Tűz és Levegő
lomha fodraiból feltekint rájuk a Víz
de döntőbírájuk nem lesz
19.
elemeket befogadom énem
gyújtja meg a napégegyenlőség
őszülő menóráját
20.
énmagad vagyunk
édes-sós meztelenséggel
tértudatlan aurával
tengerek feletti
rendhagyó igékkel
énmagad vagyunk
farkaséhes hittel
holnemvolt egyszeriséggel
Port-el-Kantaoui, 2011. augusztus 26 – szeptember 6.
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Göbölyös N. László: Szabad Sorsminták az Öröklét Varázsigéjére (Meditációk XXVIII.)
1.
Kigyógyult lelkemet
már hiába rémisztik
hüllő-hörgések
nem riasztanak kondorként köröző
űrhajó-fosszíliák kik halálos becsapódási
szögre várnak
nem riasztanak kacagó koponyák
keresetlen koccanását leső
göröngyök
nem riasztanak gyémántomlások
hanyatt-homlok
csillárjai
nem riasztanak sámán-táncrendek settenkedő
transzfúziói és az emlékezet tiszteletlen
tekervényei
nem riasztanak akaratlan alagutak
váltófutásai fehér
nyúlcipőben
nem riasztanak monszun-dézsák sűrű
tabla-számlálói csörgőkígyó-kasztanyettek
kipirult pulzusai
3.
zsálya-zsongássá szűrném
az ítéletnap-lopók
imbolygó imáit
halotti máglyára hajítanám
és füstté fújnám a hitetlenség összes
hóhérkötelét
farkasveremben vetnék fekhelyet
az elbitangolt bűbájok bujdosó
pásztorának
kenderkosárból kínálnám a szépség
süketnémáinak a letört szavak
megtalált ékezeteit
mint rettentő tájfun rombolnám le
a birtoklásvágy belső
börtöneit
felöltöztetném a reggeli zápor
írisz-illatába a tetszélőket kikben jártányi szeretet
sem maradt
kizökkenteném iszonyba ragadt
Pompei-pózukból a katakomba-
hallgatásokat
pernye-párnát varrnék új
megtestesüléseinkért párzó
porainknak
kihalásznám körhinta-őskáoszunk
melasz-masszájából a nyílt törést szenvedett
tengelyeket
fölé hajolnék ibolyántúlpartjaimmal
a félreértett déli
árnyékoknak
régmúlt korok remetéivel rónám
barlang-mennyezetünkre a bátorság
színpompás bölényrajzait
csarnokvizemben keresztelném újra kiket
az ész elliptikus pályájáról
eltérítettek
opál szitakötő-szárnyak
szitár-vigaszával vezetném a patkányfogó
elárvult aprószentjeit
pokolbéli dínom-dánomban fújatnék
sárkánybőr-dudát a gyűlölet
gyomraiból
a másodperc-magaslatok főzetével
kínálnám az elszabadult Tér
adrenalin-küldönceit
összeraknám a boldogságot a mosoly rizsszemeiből
mint egy félszeg fohász visszafojtott
utolsó mondatát
4.
Én, a fordított szabadesés
függőleges nyila
úgy suhanok Sarkcsillag-Magad felé
mámorba mártott forró aranyöl
gyöngyvirágzása a Természet táguló
törésvonalai mögött
medencecsont-fuvola friss dallamára
ágaskodó kíváncsi
kobra
május-manna tündöklő mézkristályai
a révület résnyi
redőin
5.
hétpróbás hőhajlatok vagyunk kik
jobbról-balról egymással
incselkednek
majd Egy-hegycsúcsuk hideg
halántékán viasz-talpaik
lecsendesednek
ellopott lélekharang forgó
dervis-nyelve vagyunk a szédülés
színvak szájüregében
éghetetlen vadrózsa-kezek vagyunk amikor világra
segítik középpontunk vörös
katlanjának ikreit
összenőtt csók-cserjék vagyunk kik
túlnövik a törhetetlen
cserepeket
2007. május 3 - 12.
Zene: Sri Chinmoy: Compassion-song Melody
Kategóriák: Göbölyös N. László Címkék: spirituális
írta: GNL
Pierre Reverdy: Vers (Poéme)
hull a hó
s a szürke égbolt
a fejemre hol tető honolt
éjjel
elillan-e árnyam egyszer
ki birtokolt
egy fecskét vagy egy csillagot
az ablak sarkában
a hold
s egy barna hölgy
ott van
nem lát engem ki elsuhan
látom a nyárs forog
s a tűzparázs még ragyog
csak nekem
de ahová megyek
ott halál a hideg
(1929)
Kategóriák: Pierre Reverdy Címkék: szürreális
írta: GNL
Leonard Cohen: Felismertem melleid profilját (I Recognized Your Breasts' Profile)
felismertem melleid profilját
Halloween-ruhádon keresztül
tudtam hogy ezért belém szerettél
mert egyetlen férfi sem tudta volna kitalálni
képzeletből melleid hajlatát
sajátos módon tört meg szerénységed
nekem és csak nekem
ahogyan felkínáltad torz éhségemnek
hasonlíthatatlan és végleges profilját melleidnek
mint két megkövült mélytengeri kagylót
melyek itt maradtak egész éjjelre
és talán örökre
(1967)
Ian Curtis: Embervezérek (Leaders of Men)
Anyaméhből született
de máshonnan is lehetett
új életet ígért neked
s feláldozta életedet
amikor eljön a vége ideje
s lehanyatlasz a földre
és úgy érzed megérintheted
de túl nagy már a zaj
és már nem rendelkezel
az elvetett magvakkal
csak egy kisebb műtét
hogy érezd a végszó kényszerét
ezer szó ordít
fogd meg fegyvered
hogy őrjítsd a tömeget
ha végigmész az utcán
hol negédes hangok szólnak
s bár elrejtőzhetnél
utazz el messzire
egy képcsarnok mélyére
hol nem várnak jövőre
lidérces helyzet
átitatott képzelet
hajdani szent háborúk ízével
harcolnak nemtelen törvénnyel
embervezérek
szorongás-szülöttek
embervezérek
rajongva éltettek
új életet ígértek
önző megváltók
nem törnek gyűlölet-rémeket
önindító ámítók
összezúzzák az üdvösség-
reményeket.
(1978)